Aktualitások

Lexikális tudás, kutatások, adatok… Egyéni perspektívák, emlékek, emlékezet, felejtés… A XX. Század Intézet új, kéthetente jelentkező, Arcok a múltból című interjúsorozatában elsőként Hatvári Hugó Jenő antikommunista ellenálló történetét ismerhetjük meg.

2006-ban a portugál köztévé szavazást rendezett, hogy kiderüljön, kit tartanak az emberek a valaha élt legnagyobb portugálnak. Ezzel párhuzamosan egy másik tévécsatorna is elindított egy szavazást „A legrosszabb portugálok” címen. A huszadik századi diktátor, António de Oliveira Salazar mindkettőt fölényesen megnyerte. A legnagyobb portugálok versenyén a 15. században élt Tengerész Henrik herceg csak a hetedik helyen kullogott Salazar után, pedig a diktatúra hivatalos emlékezetpolitikája szerint még ő volt a portugál világcivilizáló szellem legfőbb jelképe, és mindmáig ő az egyik legismertebb portugál történelmi személyiség.[1]

A nyári szünet után folytatódott a XX. Század Intézet Félmúlt című beszélgetéssorozata. A második évad első részében a beszélgetés kiindulópontját az északír konfliktust egy kisfiú szemszögéből bemutató, 2021-es rendezésű Belfast című film adta. Vendégeink a konfliktust kirobbantó okokról, az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) szerepéről, valamint az 1998-as nagypénteki megállapodás óta eltelt nemzetközi változásokról, köztük a Brexit körülményeiről is beszélgettek. Meghívottjaink Egedy Gergely történész, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára és Gálik Zoltán nemzetközi kapcsolatok szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi docense voltak, a beszélgetést Baczoni Dorottya, a XX. Század Intézet igazgatója moderálta.

Intézetünk podcast-sorozatának legújabb adásában Izrael állam megálmodója, a politikai cionizmus alapítója, Herzl Tivadar volt a középpontban. Alapítványunk gondozásában idén megjelent naplója régóta fennálló hiányt pótolt Magyarországon. A stúdióban intézetünk igazgatója, a napló szerkesztője, Baczoni Dorottya beszélgetett Veszprémy László Bernát történésszel, újságíróval, a kötet recenzensével.

1951. július 23-án hunyt el Henri Philippe Pétain Yeu szigetén. Halálával Franciaország egyik megosztó személyisége távozott az élők sorából. Életműve mindmáig megosztja a francia közvéleményt, olykor a napi politikai küzdelmek részét is képezi. De miért lett száműzve a verduni csata győztes parancsnoka a francia történelmi panteonból?

Idén első alkalommal vesz részt a XX. Század Intézet az EFOTT-on, ahol a fesztivál minden napján 15 órai kezdettel, különböző kerekasztal-beszélgetéseken kerül terítékre a fiatalság történelme. A nyitónapon László Bernadett a Terror Háza Múzeum történésze, Máthé Áron történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese és Derzsi Kinga, a XX. Század Intézet munkatársa vettek részt beszélgetésünkön. A beszélgetés középpontjában az idén igen sikeres ám rövid utat befutó, A besúgó című magyar film sorozat állt.

Dél-Afrika történelme során több elnyomó, kizsákmányoló és faji megkülönböztetésre épülő rendszertől függött. A XVII. század közepétől kezdve a terület a holland, majd a XVIII. század végétől az angol gyarmatosítók kezébe került, önállóságuk kivívása után pedig az úgynevezett apartheid rendszert vezették be, melynek alapja a faji megkülönböztetés és a helyi fehérek politikai dominanciája volt. Az apartheid politika egészen 1994-ig volt életben, ez idő alatt a hivatalos emlékezetpolitika szinte kizárólag a holland és angol gyarmatosítók leszármazottainak próbált megfelelni. A politikailag és társadalmilag is korlátozott fekete lakosságban így óriási feszültség gyűlt össze az évtizedek alatt, a gyarmati és apartheid múltra emlékeztető műemlékekkel és szobrokkal kapcsolatos kérdések azonban még napjainkban is megválaszolatlanok.

Gondold újra és éld át velünk a múlt század történelmét! Július 13-17. között idén először a XX. Század Intézet is várja a közelmúlt történelme iránt érdeklődőket az EFOTT–on. A fesztiválra látogatók intézetünk sátránál több programból is választhatnak, melyekkel mindenki az általa választott módon tehet időutazást. Az érdeklődők a múltba utazhatnak történelmi kvíz, érdekes pódiumbeszélgetések valamint VR szemüvegek segítségével!

Sokan úgy vélik, hogy egy traumatikus időszak után legalább annyi időnek kell eltelnie, hogy az általa okozott sebek begyógyuljanak, mint ahány évig maga az időszak tartott. A harminchat évig fennálló Franco-korszak a diktátor halálával lassan fél évszázada véget ért, a spanyol társadalmon belül mégis mély árok húzódik a huszadik század emlékezetével kapcsolatban. Az árok alján pedig ott fekszik az 1936–39-es polgárháború többszázezer halottja.

Herzl Tivadar naplójának megjelenése egy régi hiányt pótolt Magyarországon, mely elősegíti személyének, a cionizmusnak és a dualizmus korszakának mélyebb megértését.

1945. május 8-án a németek feltétel nélkül letették a fegyvert, ezzel véget ért Európában a második világháború. Adolf Hitler pár nappal korábban a kancellária alatt található bunkerben saját kezűleg vetett véget életének. Ezzel lezárult Németország nemzetiszocialista korszaka, és lehetővé vált – legalábbis az ország nyugati része számára –, hogy elinduljon a demokratikus fejlődés útján. Muszáj volt a múlttal szembenézni, hogy tiszta lappal kezdhessenek neki az új korszaknak.

Csak akkor tudhatjuk, melyik irányba kell mennünk, ha helyesen mérjük fel a helyzetet, amiben vagyunk. Talán ez a legfontosabb üzenete a Terror Háza Múzeumban tartott könyvbemutatónak, amelyen Schmidt Mária Széchenyi-díjas történészprofesszor, a múzeum, valamint intézetünk főigazgatójának legújabb könyvét, a 2018 és 2022 között írt esszéinek válogatását tartalmazó Korszakhatáron című kötetet mutatták be. Az esszékötet laudációját Baczoni Dorottya történész, a XX. Század Intézet igazgatója tartotta, a szerzővel pedig Ugron Zsolna József Attila-díjas író beszélgetett.

A Brit Birodalom a XX. század elejére területileg és lakosságát tekintve is a legnagyobb gyarmattartó országgá nőtte ki magát. Gyarmatai Észak-Amerikától Indiáig húzódva minden kontinensen megtalálhatóak voltak. A tengerentúli gyarmatosítás és idegen civilizációk alattvalói sorba döntését megelőzően azonban az angolok először a Brit-szigeteket hajtották teljes uralmuk alá. A mindenkori angol korona ambíciójának első áldozatai az Ír-szigetek lakói voltak. Az írek a XVII. századtól kezdve egészen az 1922-es domíniumi státuszuk elnyeréséig a brit kormány függésében voltak. A birodalom hatalmi szimbólumaival szemben azonban már jóval az első szabad ír kormány megalakulása előtt szembeszálltak.

Schmidt Mária legújabb könyve sok szempontból kényelmetlen olvasmány. Kényelmetlen, mert olyan kérdéseket feszeget, amelyekről legszívesebben tudomást se vennénk. Rákényszerít bennünket arra, hogy végiggondoljuk korunk napról napra egyre látványosabban kiütköző válságtüneteit. Kegyetlen módon szembesít minket azzal, hogy krízisben vagyunk. Ezt beismerni pedig sosem kellemes, de diagnózis nélkül nincs kiút se. A változtatás kényszere ugyanis, ha akarjuk, ha nem, kopogtat az ajtónkon.

Három új kötettel jelentkezik az idei Ünnepi Könyvhéten a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány. Az érdeklődők megvásárolhatják Schmidt Mária: Korszakhatáron, illetve Molnár Tamás: Európa zárójelben (szerk.: Békés Márton) című esszéköteteit, valamint Herzl Tivadar magyar fordításban most először megjelent naplóját (HERZL TIVADAR: NAPLÓ 1895–1904, szerk.: Baczoni Dorottya). Az Alapítvány számos egyéb kiadványával is várja az olvasókat a Vigadó tér Duna-korzó felőli standjánál, ahol naponta dedikálnak majd a szerzők. Június 11-én 11 órától pedig pódiumbeszélgetést tartunk a Vigadó téri színpadnál Schmidt Mária: Korszakhatáron című kötetéről. A Széchenyi-díjas történészt, a Terror Háza Múzeum főigazgatóját Baczoni Dorottya történész, a XX. Század Intézet igazgatója kérdezi majd.

Cikksorozatunk első részében a Kaukázus három posztszovjet országának átalakulását tekinthettük át. Az önállósult utódállamok emlékezetpolitikája a számos helyi jellegzetességen felül megegyezett abban, hogy a kormányok a szovjet emlékműveket többnyire eltávolították a közterekről, a kommunista vezetőkről és emléknapokról elnevezett utcákat átnevezték, és általánosságban a nemzeti történelem szimbolikája érvényesült az újjá formálódó emlékezeti térben. De mi történik akkor, ha a szovjet múlt első számú szimbóluma a nemzet valaha született leghíresebb fia is egyben?

Herzl Tivadar író, politikus, Izrael állam megálmodója, a politikai cionizmus atyja. Pesten született, tizennyolc éves koráig itt élt és tanult, élete végéig kiválóan beszélt magyarul. 1896-ban megírta A zsidó állam című művét, amivel elindította a politikai cionizmus mozgalmát. Joggal tehetjük fel a kérdést: mi az oka annak, hogy Herzl Tivadar ez idáig nem került a magyar közgondolkodás fókuszába, ahogy annak megvitatása sem történt meg, hogy szükséges-e, és amennyiben igen, akkor hol érdemes elhelyeznünk őt a magyar nemzeti panteonban? A most először magyar fordításban megjelent napló segíthet, hogy személye, gondolkodása és munkássága ismertebbé váljon a magyar közvélemény előtt.

61 évvel ezelőtt, 1961. augusztus 13-án hajnalban a berliniek arra lettek figyelmesek, hogy a keletnémet fegyveres erők lezárják a város nyugati és keleti szektora között húzódó határt. Az események ilyen jellegű eszkalálódása meglepte a nyugatiakat, hiszen Walter Ulbricht, a keletnémet állampárt, az NSZEP[2] főtitkára alig egy hónappal korábban még azt nyilatkozta, hogy nincs szándékában falat építeni. A Fal 28 éven át szelte ketté a várost, a hidegháború szimbólumává vált. Nemcsak a német nép megosztottságát jelképezte, hanem azt is, ahogy a kommunista rezsimek megfosztották lakosságukat a szabadságtól.

Az indiai szubkontinens rengeteg történelmi korszakot és konfliktust megélt. Tartományai felett uralkodtak maharadzsák, szultánok, fejedelmek, azonban Indiában sosem alakult ki egy területileg, politikailag és vallásilag egységes állam. Ezt kihasználva először a Brit Kelet-Indiai Társaság, majd maga a Brit Birodalom kísérelte meg India területi egyesítését. A közvetlen brit gyarmati függés majdnem százéves időszaka a mai napig heves ellenérzéseket vált ki az indiai társadalomban.