„Magyarul beszélő román dolgozók”? – Magyar sors a romániai kommunista diktatúrában
„E nap újabb fejezetet nyit Erdély sokat hányatott földjének történetében. Hisszük, […] hogy az Erdélyben kicsirázó dunavölgyi kibékülés felé vezető úton az első lépést március 13-án tettük meg itt Kolozsvár főterén, ahol a vörös lobogók pompázó erdeje mellett békésen lengedeztek együtt a román és magyar nemzeti színek is, öntudattal hirdetve a nemzetek kibékülésének közelgő hajnalát.”[1]
1945 márciusában a kolozsvári magyar nyelvű szociáldemokrata hetilap ebben a formában adta közre Észak-Erdély végleges román közigazgatás alá kerülését. A lap optimista reményei a nemzetek békés együttéléséről azonban illúziónak bizonyultak. Az elkövetkező évtizedekben a több mint másfél milliós erdélyi magyar lakosság nemcsak a kiépülő totalitárius diktatúra pusztító hatásaival szembesült Románia több millió lakójához hasonlóan, hanem a kisebbségi létből fakadó nehézségekkel és a román vezetés homogenizációs, vagyis egységesítési politikájának hátrányos következményeivel is. Cikkünkben az erdélyi magyar közösség sorsát és a hétköznapjait meghatározó történelmi folyamatokat mutatjuk be.
tovább
