Kazahsztáni útinapló 1. – Где, где? (Hol? hol?)

Mit tudunk mi, magyarok Kazahsztánról? Vagy kezdjük talán azzal, hogy mit tudnak a kazahok Magyarországról, mert az országban járva a távolság ellenére újra és újra megelevenedik hazánk emléke, ha megtudják, magyarok vagyunk. Mindössze néhány nap alatt hallhattuk Petőfi nevét egy helyi irodalomkedvelőtől, láthattunk Ikarus buszt felidéző, múltba révedő arcot, beszélgettünk teremőrrel, aki mosolyogva sorolta a közös szavakat: alma, szakáll, jurta…

Nukleáris világrend: Az atomfegyverek szerepe a nemzetközi politikában

„Harmincadikán felkerestem Hirosimát a körülmények megrázóak STOP a város elpusztult […] STOP a bomba hatása rejtélyesen súlyos STOP sok áldozat aki látszólag felépült hirtelen végzetes visszaesést szenved”[1] Fritz Bilfinger, a Nemzetközi Vöröskereszt megbízottja 1945. augusztus 30-án ezeket a szavakat táviratozta Hirosimából. Néhány héttel korábban, augusztus 6-án 8 óra 15 perckor az Enola Gay nevű B-29-es amerikai bombázó ledobta az első harci körülmények között alkalmazott atombombát, melyet három nappal később egy másik, Nagaszaki elleni támadás követett.

Hova utaz(hat)tunk? – A külföldi utazás korlátai az államszocializmusban

Ma már generációk számára természetes, hogy kontinensünk legtöbb határán csak egy tábla jelzi, hogy másik országba értünk. Pedig a nyugati utazás az ’50-es években elképzelhetetlen utópiának tűnt, és a kádári diktatúra alatt is egy kevesek számára elérhető kiváltság maradt. De hogyan érte el az államszocialista rendszer, hogy a lakosságnak a külföldre utazás lehetőleg „eszébe se jusson”? Milyen szabályok és feltételek korlátozták a szocialista korszak átlagos magyar állampolgárának kalandvágyát? Hogyan lehetett egyáltalán külföldre utazni?

Új korszak küszöbén – Ivan Krastev a liberális demokrácia válságáról

Az elmúlt években tapasztalható gazdasági válságok, migrációs hullámok, a világjárvány és a geopolitikai konfliktusok alapjaiban formálták át a nemzetközi kapcsolatok és a politikai gondolkodás kereteit. Ebben a folyamatos és bizonytalan átalakulásban különösen fontos, hogy legyenek olyan gondolkodók, akik képesek az eseményeket új összefüggésekben láttatni. Ivan Krastev, bolgár politológus évek óta arra figyelmeztet, hogy a 21. század első két évtizedének gazdasági, demográfiai és politikai válságai nem csak megrázták a kontinens politikai struktúráit, de gyökeresen átalakították az emberek jövőről alkotott kollektív képét. Elemzéseiben a globális politikai instabilitás következményeit és a demokrácia jövőjét vizsgálja.

A német múltfeldolgozás és emlékezetpolitika kihívásai nyolcvan évvel a második világháború lezárása után

Németország a második világháborús vereséget követően egy máig ható átalakuláson ment keresztül: a németek példátlanul mély történelmi önvizsgálatba kezdtek, melynek során történelmi identitásuk középpontjába a múlttal való szembenézést, illetve az abból fakadó erkölcsi felelősséget állították. Egy sajátos „emlékezeti kultúra” (Erinnerungskultur) alakult ki, amely az 1990-es évektől kezdődően a német demokratikus identitás szerves részévé formálódott. Az emlékezetpolitikai konszenzus azonban napjainkra megbomlani látszik: a háború végétől számított közel nyolc évtized múltán a megváltozott nemzetközi erőtérben egy új korszak küszöbén állunk, amelyet a geopolitikai feszültségek és a belpolitikai törésvonalak is formálnak. Milyen folyamatokra vezethető vissza, és milyen tendenciák alakítják ma a német emlékezetpolitikát?

A haladás és a francia gloire bűvöletében: Az 1900-as párizsi világkiállítás

2025. április 13-án nyitja meg kapuit az oszakai Expo 2025, amelyre a szervezők huszonnyolc millió látogatót várnak. A hat hónapon át tartó világkiállítás a legújabb technológiai és tudományos vívmányok bemutatója mellett a nemzetközi együttműködés, a jövő lehetőségeinek és kihívásainak színtere is. A világkiállítások hagyománya immár több mint 170 éves múltra tekint vissza, és a mostani rendezvény apropóján különösen érdemes felidéznünk az egyik legjelentősebb előzményét: az 1900-as párizsi Exposition Universelle-t.

Olvasónapló – Világrendetlenség – Gondolatok „érdekes idők”-ben

A Világrendetlenség című kötet egyedi diagnózisa a világ jelenlegi állapotának. A kötetben olvasható írások a történelmi előzmények felvázolásával válnak a jelen megértésének eszközévé. Schmidt Mária célja nemcsak a világ megértése és megértetése, hanem ezen túlmutatóan olyan alapvető értékek védelme is, amelyek a szerző szerint túlmutatnak a mai világ töredezett állapotán.

Olvasónapló – Kakofónia egy birodalom bukása után

A rendszerváltoztatás Magyarország számára egy hosszú évtizedek óta várt, de mégis szinte felfoghatatlan pillanatot jelentett. Az ország végre megszabadulhatott a bő négy évtizede regnáló kommunista diktatúra és a Szovjetunió szorító béklyóitól. A vasfüggöny lebontása, a határnyitás Ausztria felé, a többpártrendszer kialakítása mind annak a jelei voltak, hogy egy új korszak kapujában áll az ország, mely a rendszerváltoztatás kihívásai és nehézségei ellenére is a nemzeti újjászületés és újrakezdés kora lett.

Olvasónapló – Az erőszak banalitása

Jörg Baberowski, a berlini Humboldt Egyetem történészprofesszora Az erőszak terei című könyvében a 20. századot olyannyira meghatározó erőszak és brutalitás különféle formáit és okait vizsgálja. A szerző a kelet-európai történelem elismert kutatójaként Felperzselt föld című művében részletesen elemezte Sztálin diktatúrájának működését és a rendszer fennmaradásának kérdéseit, így alapos ismeretekre tett szert az erőszak meghatározó voltáról.