Aktualitások

Arcok a múltból – Oral history sorozatunk következő interjúalanya Szőcs Géza (1953–2020) Kossuth- és József Attila-díjas erdélyi magyar költő, politikus.

A XX. Század Intézet meghívására hazánkba érkezett Ricardo Ruiz de la Serna spanyol jogász, történész, egyetemi docens, politikai elemző (Universidad CEU San Pablo, Madrid), hogy előadást tartson arról a kevesek által ismert történelmi tényről, hogy 1956-ban Spanyolország Franco tábornok vezetésével százezer önkéntes spanyol katonát küldött volna Budapestre, a magyar forradalmárok segítségére, de az amerikai vezetés megakadályozta azt.

Októberi Félmúlt adásunkban rendhagyó módon egy kitalált személy került a középpontba. Beszélgetésünk apropóját Greta Gerwig idén nyáron bemutatott Barbie című filmje szolgáltatta, melynek főszereplője a XX. század egyik ikonja, maga Barbie volt. Az adás során meghívott vendégeink megbeszélték mi vezetett a Barbie babák népszerűségéhez, milyen nőképet sugallt kezdetekben és napjainkban, valamint, hogy milyen üzenete volt magának a filmnek.

Az Évek Annie Ernaux leghíresebb műve, melyben saját életén keresztül mutatja be Franciaország történelmét a megszállást követően Nikolas Sarkozy hatalomra kerülésééig. A politikatörténeti események mellett nagy hangsúlyt kapnak azok a társadalmi kérdések, melyeknek fontos szerepük volt az író életében.

A széles nyilvánosságban kevésbé ismert tény, hogy az első világháború idején az Osztrák–Magyar Monarchia kiemelkedett a rádiós rejtjelezés és kódfeltörés területén, amelynek fejlett infrastruktúráját aztán Kun Béla is élvezte a Tanácsköztársaság 133 napja alatt.

1945-ben véget ért a II. világháború, azonban az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között megindult a versengés a világ vezetéséért. A szovjet diktátor, Joszif Sztálin átmeneti időszakként gondolt a békére, biztos volt abban, hogy előbb utóbb a két szuperhatalom egymásnak feszül. Annak érdekében, hogy a Szovjetunió ne maradjon le az USA-val szemben, a béke évei alatt a szovjet hadsereg fejlesztése első számú prioritása lett a vezérkarnak. Intézetünk legújabb cikkéből ismerje meg a hidegháború óta tartó szovjet és orosz hadiipari fejlesztések legfőbb állomásait, alkalmazásukat, valamint, hogy ez az egyoldalú militarizmus milyen szerepet játszott a Szovjetunió 1991-es felbomlásában.

Legújabb adásunkban az atombomba kifejlesztése és bevetése körüli dilemmákról beszélgettünk, amihez az apropót Christopher Nolan idén nyáron bemutatott Oppenheimer című filmje szolgáltatta. Az adásban szó esett Robert Oppenheimer és Teller Ede közötti párhuzamokról, az őket elválasztó töréspontokról, arról, hogy milyen eltérő felfogásuk volt a hidegháborúról és milyen stratégiát tartottak volna követendőnek, valamint, hogy mi alakította Teller Ede antikommunista meggyőződését élete során. Vendégeink továbbá megvitatták az atombomba kifejlesztése és bevetése körüli morális és politikai dilemmákat, melyekkel mind feltalálói, mind Truman elnök szembenéztek.

Arcok a múltból – Oral history sorozatunk következő interjúalanya Göncz Árpádné Göntér Zsuzsanna (1923–2020), egykori köztársasági elnökünk felesége.

[1] 55 évvel ezelőtt, 1968. január 1-én indult el az Új Gazdasági Mechanizmus, mellyel a korábbi centralizált tervutasításos rendszert váltották fel. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének következményeként a következő közel egy évtizedet a hazai szocializmus „aranykorának” is nevezhetjük.[2] Gerő András találóan a „Nagy Magyar Kispolgárosodásnak” nevezte ezt az időszakot, az emberek ekkor tudtak televíziót, hűtőszekrényt, személygépkocsit és akár még egy víkendházat is vásárolni maguknak.[3] Hasonló reformokkal a környező szocialista országokban is próbálkoztak, de megvalósításban legtovább Magyarország jutott el. A mechanizmust és gazdasági hatását már sokan, sokféleképpen magyarázták, ezért most annak előzményeire kívánok fókuszálni.

Arcok a múltból – Oral history sorozatunk következő interjúalanya Balsai István (1947–2020) jogász, politikus, aki mesél többek között az MDF-ben betöltött szerepéről és a rendszerváltoztatás utáni első szabad választásokról is.

Arcok a múltból – Oral history sorozatunk következő interjúalanya Nagy Bálint (1949–2022) Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építész. 1976-ban az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola Építőipari Karán szerezte meg diplomáját. 1979-ig tervező építészként dolgozott, munkáját azonban ellenzéki tevékenysége miatt nem folytathatta.

A nyári szünet előtti, utolsó Félmúlt adásunkban Fekete Rajmund nemrégiben megjelent, Az amerikai álom (vége) – John F. Kennedy című kötetéről beszélgettünk. A könyv az idén hatvan éve meggyilkolt amerikai elnök, John F. Kennedy politikai pályáját mutatja be. A beszélgetés során meghívott vendégeink a Kennedy-jelenségen túl megvitatták az elnök popkultúrában betöltött szerepét, illetve az általa folytatott és képviselt politika tartalmát.

Adásunk meghívott vendégei Fekete Rajmund, az esemény apropóját szolgáló kötet szerzője, történész, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója és Böszörmény-Nagy Gergely, a Brain Bar jövőfesztivál alapítója, a MOME alapítványi elnöke voltak. A beszélgetést Baczoni Dorottya, a XX. Század Intézet igazgatója moderálta.

A holdra szálláshoz vezető úton az emberiség 55 évvel ezelőtt tette meg az első lépést, amikor a Kennedy űrközpontból, 1968. december 21-én elstartolt az Apollo-8, Frank Borman, James Lovell és William Anders űrhajósokkal. Három nappal később, december 24-én, a Hold felszínéről és a távolban feltűnő Földről érkező első felvételeket a televízió képernyőjén keresztül közel egymilliárd ember láthatta. Ezzel a küldetéssel az Egyesült Államok gyakorlatilag megnyerte az űrversenyt a szovjetekkel szemben, mellyel J. F. Kennedy álmát is sikerült megvalósítani. Napjainkban azonban újabb szakaszába érkezett a nagyhatalmak közötti versengés a világűr feletti hegemónia biztosításáért.

„Ostoba, hihetetlen, irreális hülyeség”-  A mű, amely Örkényt visszaemelte az irodalmi életbe, a Tóték című kisregény eredetileg filmforgatókönyvnek készült. Az író a hatvanas évek derekán Fábri Zoltán filmrendezővel együtt szerette volna a történetet vászonra vinni, a döntéshozók azonban, a fent idézett szavak övezte kritika mentén letiltották a forgatást. Az abszurditás műfaji magasságait is elérő művét Örkény ezután regénnyé dolgozta át, melyből nem sokkal később idehaza nagysikerű színdarab lett, amelyet Nyugaton is több helyen bemutattak. Tóték történetét, amelyben minden szereplő áldozat és amiben mindenki elbukik, végül Fábri Zoltán rendezésében, 1969-ben mégis megfilmesítették. Örkény István 1967-ben megjelent kisregénye az olvasót a második világháború abszurditásába kalauzolja el.

Egy hónapos programunk utolsó szakaszára meglehetősen összesűrűsödtek az események és a kulturális benyomások. Egy koncerttel kezdődött, amin a Kazah Nemzeti Hangszerek Zenekara többek között Verdit játszott dombrán és kobuzon, majd egy indonéz plébános által celebrált pünkösdi misével folytatódott a majkoduki templomban, amit egy kárpátaljai magyar püspök alapított.

Félmúlt című beszélgetéssorozatunk legutóbbi adásában David Ben-Gurionról, Izrael  államának első miniszterelnökéről beszélgettünk. Halálának ötvenedik és Izrael állam megalapításának hetvenötödik évfordulója kapcsán számba vettük Ben-Gurion politikai tevékenységének főbb állomásait, a miniszterelnöksége alatt a Közel-Keleten végbemenő változásokat, valamint azt, hogy hogyan alakította a nemzetközi politikai helyzetet Izrael létrejötte.

Karaganda műemléki tájképe legalább annyira sokszínű, mint lakossága. A városkép első körben moszkvai építészek tervei alapján 1934 és 1938 között alakult ki, mellyel párhuzamosan a kitelepítettek és száműzöttek vályogházai is sorra épültek. A Kazah főváros emlékműveinek formálódásában éppúgy szerepet játszott a helyben működő ipari széntermelés, mint az, hogy Karaganda megye sztyeppéin landoltak a szovjet űrközpontról, Bajkonurról kilőtt űrhajósok. A városban szétszórtan megtalálható kazah lovas figurák pedig tökéletesen ellenpontozzák mindezt.

Egy hét után már otthonosan mozogtunk a vasútvonallal kettészelt és hosszú sugárutakkal tagolt egykori bányavárosban. Egyik fő célállomásunk, a Karagandától 45 kilométerre fekvő Dolinka, a számos tábort magába foglaló, óriási kiterjedésű KarLag központja volt, ahová az 1930-as évektől kezdve tömegesen érkeztek a különböző nemzetiségű deportáltak és politikai elítéltek. Az épület ma a Politikai Elnyomás Áldozatainak Emlékmúzeumának ad otthont, amit a Terror Háza Múzeum megnyitása előtt kereken egy évvel, 2001. február 24-én alapítottak.

Az 1988. májusi pártértekezleten leváltották az országot harminckét éve vezető Kádár Jánost. Az új vezetés számára lehetővé vált a szembenézés a fennálló gazdasági, társadalmi válsággal a korábbi politikai megkötések nélkül. Habár a rendszer maradt, a demokratikus ellenzék azon követelése, hogy „Kádárnak mennie kell”[1],  teljesült. Grósz Károlyt választották meg az MSZMP új főtitkárának, de a történelem nem adott neki sok időt a hatalomban, mindösszesen 17 hónapot. Az 1980-as években ugyanis egyre jobban felerősödtek azok a külső és belső tényezők, melyek aztán fokozatosan feszítették szét a politika addigi kereteit, a pártértekezlet után pedig rövid időn belül elvezettek a rendszerváltoztatáshoz.