Az elmúlt években tapasztalható gazdasági válságok, migrációs hullámok, a világjárvány és a geopolitikai konfliktusok alapjaiban formálták át a nemzetközi kapcsolatok és a politikai gondolkodás kereteit. Ebben a folyamatos és bizonytalan átalakulásban különösen fontos, hogy legyenek olyan gondolkodók, akik képesek az eseményeket új összefüggésekben láttatni. A XX. Század Intézet örömmel jelenti be, hogy 2025. június 3-án Ivan Krastev, bolgár politológus és gondolkodó lesz a vendégünk, aki A „hosszú XX. század” vége címmel tart előadást a Terror Háza Múzeumban.
„A világ drámaian megváltozott, de mi még mindig azt hisszük, hogy vissza lehet állítani a korábbi állapotot,
hogy majd minden visszatér. De nem fog visszatérni…”
(Ivan Krastev)
Krastev évek óta arra figyelmeztet, hogy a 21. század első két évtizedének gazdasági, demográfiai és politikai válságai nem csak megrázták a kontinens politikai struktúráit, de gyökeresen átalakították az emberek jövőről alkotott kollektív képét. Elemzéseiben a globális politikai instabilitás következményeit és a demokrácia jövőjét vizsgálja. Az elmúlt évtizedben megjelent művei, az In Mistrust We Trust: Can Democracy Survive When We Don’t Trust Our Leaders? (Erős várunk nekünk a bizalmatlanság. Fennmaradhat-e a demokrácia, ha nem bízunk vezetőinkben? 2013), a Democracy Disrupted. The Global Politics on Protest (Üzemzavar a demokráciában. Tiltakozás a globális politika ellen. 2014), az After Europa (Európa után. 2017), illetve a Stephen Holmes-szal közösen jegyzett The Light that Failed: A Reckoning (A fény kialszik. A liberális demokrácia válságáról. 2019) című munkái mind e folyamatok mélyebb megértéséhez nyújtanak kapaszkodót.
Krastev a bulgáriai Liberális Stratégiák Központjának elnökeként jól ismeri a posztszocialista társadalmak belső dinamikáit, ugyanakkor szakmai pályafutása révén – a bécsi Társadalomtudományi Intézet állandó tagjaként, a Mercator Alapítvány vezető munkatársaként és az European Council on Foreign Relations kuratóriumi tagjaként – kivételes érzékenységgel lát rá mind a keleti, mind a nyugati társadalmak közötti különbségekre, illetve kölcsönhatásokra, és folyamatosan reflektál világunk legfontosabb történéseire: elemzéseket közöl Európa jövőjéről, az amerikai belpolitika és az európai külpolitika egymásra ható dinamikáiról, Kína növekvő globális szerepéről, valamint az orosz-ukrán háború következményeiről. A bolgár politológus szerint a globalizáció és a liberális demokrácia elmúlt években egyre érezhetőbb válsága nem csupán gazdasági vagy politikai természetű, hanem egy ennél sokkal mélyebb bizalmi és identitásbeli krízist jelez. Krastev Eric Hobsbawm híres „rövid 20. század” tételét újragondolva úgy látja: az igazi történelmi ciklus nem 1989-ben zárult le, hanem éppen most ér véget, a szemünk előtt. A második világháború után a világ az Egyesült Államok és a Szovjetunió versengő víziói közül választhatott, a jövő sokak számára jobbnak és univerzálisnak tűnt. Mára ezek a pillérek elbuktak vagy végleg meginogni látszanak. A Szovjetunió és a kommunista utópia 1989 után eltűnt, de a „győzedelmeskedő” liberális nyugat sem állja ki az idő próbáját.
Krastev szerint a liberális demokrácia, „mivel nem akadt olyan alternatíva, amely érdemben megkérdőjelezte volna az emberiségre vonatkozó jövőképét, önnön nagyságának bűvöletébe esett, és fokozatosan elveszítette irányát.” George Orwell a totalitarizmus árnyékában írt arról, hogy aki uralja a múltat, az uralhatja a jövőt is. Ivan Krastev értelmezésében korunk egyik legnagyobb válsága éppen az, hogy elveszett a jövőbe vetett hit, és ezzel együtt kiüresedett a jelen politikai iránykeresése a liberális gondolkodás számára. „A múltban jobb volt a jövő” gondolatával ragadja meg a szerző ezt az alapélményt A fény kialszik című művének kezdőmondatában. Az Egyesült Államok kivételességébe vetett hit mára megrendült, a világpolitika egy olyan új szakaszába lépett, amelyben az univerzális eszmék fokozatosan veszítenek vonzerejükből. A „hosszú 20. század” nem véres forradalmak vagy kiterjedt háború formájában ér véget, hanem egyfajta lassú történelmi kifáradásban, amelyben a korábbi világrend fokozatosan érvényét veszti, és már egyik globális hatalom sem képvisel univerzálisan követendő jövőképet. A globalizáció, amely a kontinensek és nemzetek összekapcsolását ígérte, végül paradox módon széttartóbbá tette a világot. Az interkonnektivitás nem szolidaritást, hanem cinizmust és kiábrándulást hozott. Míg Fukuyama a liberális demokrácia győzelmét a történelem végének tekintette, Krastev szerint valójában a történelem univerzalizmusa ért mára véget. Az ideológiai szövetségeket és a közös jövőképet felváltotta az ideiglenes együttműködéseké, az elköteleződés nélküli világképé, ahol jelenleg minden mozgásban van: „A nemzetközi politika átváltott a katolikus házasságról a Tinder korszakára” – fogalmazott nemrég.
Krastev elemzései különösen relevánsak, amikor Kelet-Közép-Európáról beszél. Magyarország vagy Lengyelország a bolgár politológus számára nem perifériák, hanem a nyugat identitásválságának tükrei, ahol a globális politikai „klímaváltozás” első jelei már évekkel ezelőtt megmutatkoztak. A Krastev által az „Utánzás Korának” nevezett periódus, amelyben a kelet-közép-európai társadalmak a nyugati minták mechanikus átvételével próbáltak felzárkózni, nem hozta el az ígért stabilitást, és megkezdődött egy önálló útkeresés, amely már nem másolásra törekszik.
A bolgár politológus gondolatainak egyik legfontosabb kérdése, hogy mi következik a liberális demokrácia után, és mi vár Európára? Miként tudunk a kelet-közép-európai tapasztalatokra támaszkodva saját válaszokat megfogalmazni a globális bizonytalanság közepette? A demokrácia válsága nem egy gyors összeomlás, hanem lassú erózió, amelynek során „a választások rendszerváltásokra kezdenek hasonlítani”, miközben a demokrácia elveszti önkorrekciós képességét. Krastev írásai és előadásai nem adnak mindenre kész válaszokat – de olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek nélkülözhetetlenek a jelen kihívásainak megértéséhez, miközben képes úgy beszélni a kontinens jövőjéről, hogy közben rólunk – magyarokról – is beszél, kelet-közép-európaiakról, akik mindannyian megfigyelői és tanúi is vagyunk ezeknek a változásoknak. Ezért különösen érdemes odafigyelni rá. Mert amikor a világ egyre kiismerhetetlenebbé és változékonyabbá válik, a bennünket körülvevő valóság értelmezése a jövő egyik alapfeltétele.
A XX. Század Intézet minden érdeklődőt szeretettel vár Ivan Krastev előadására.
Az előadás regisztrációhoz kötött, regisztrálni a xxszazadintezet@xxszazadintezet.hu email címen lehet.
