nukleáris fegyverkezés

„Harmincadikán felkerestem Hirosimát a körülmények megrázóak STOP a város elpusztult […] STOP a bomba hatása rejtélyesen súlyos STOP sok áldozat aki látszólag felépült hirtelen végzetes visszaesést szenved”[1] Fritz Bilfinger, a Nemzetközi Vöröskereszt megbízottja 1945. augusztus 30-án ezeket a szavakat táviratozta Hirosimából. Néhány héttel korábban, augusztus 6-án 8 óra 15 perckor az Enola Gay nevű B-29-es amerikai bombázó ledobta az első harci körülmények között alkalmazott atombombát, melyet három nappal később egy másik, Nagaszaki elleni támadás követett. A bomba korábban elképzelhetetlen rombolást eredményezett, a két városban néhány másodperc alatt több mint 100.000 ember pusztulását okozva, amelyet még további tízezrek gyötrelmes haldoklása, Japán kapitulálása és a második világháború lezárása követett. Egy új geopolitikai rend született, amelynek középpontjába a nukleáris fegyverkezés került.

A XX. század, minden korábbi történelmi korszakkal összevetve egy sokkal gyorsabb és erőteljesebb változásokkal járó időszak volt. A jóléti államok kialakulásával párhuzamosan jutottunk el arra a pontra, hogy egyre nagyobb mértékű pusztítást okozzunk egymásnak és környezetünknek. A háborúk alatt felgyorsult technológiai és tudományos fejlődés vezetett el oda, hogy 1945-ben az Amerikai Egyesült Államok kifejlessze a világtörténelem valaha létezett legpusztítóbb fegyverét, az atombombát.