„Úgy hiszem, hogy a whiskey fogyasztók számának százaléka az Egyeslült Államokban ma már nagyobb, mint bármely más országban, ezért pedig a szesztilalom felelős” – Fiorello H. LaGuardia, New York 99. polgármestere
Az Amerikai Egyesült Államok 20. századi történetének egyik legmeghatározóbb belpolitikai pillanata, amikor 1919. október 28-án elfogadták az úgynevezett Volstead-törvényt, melyben pontosították az 1919. januári, 18. alkotmánykiegészítésben alkoholos italokra vonatkozó korlátozásokat. A törvény korlátozta minden 0,5%-nál magasabb alkoholtartalmú ital gyártását, kereskedelmét és fogyasztását. A várt erkölcsi megtisztulás azonban elmaradt, és a törvényt kihasználó, illegális alkoholcsempészetből meggazdagodó gengszterek új alapokra helyezték a szervezett bűnözés világát.
Szesztilalmi ügynökök egy razzia után lefoglalt söröshordó tartalmát öntik a csatornába, New York, 1921
Az amerikai szesztilalom „csupán” 13 évig tartott 1920 és 1933 között, az alkohol fogyasztást korlátozó törvények és mozgalmak azonban sokkal nagyobb múlttal rendelkeznek, egészen visszanyúlva a brit gyarmatok megalakulásáig. Az első szesztilalmi törvényt Georgia államban hozták 1735-ben, ami 8 évig volt érvényben.[1] Mindezek ellenére az alkohol már a 18. század végére, 19. század elejére megkerülhetetlen szerepet töltött be az amerikai telepesek életében, akik a szórakozás és a társasági élet egyik alapjának tekintették az alkoholfogyasztást.[2] Az alkoholizálás széleskörű elfogadottsága és használata azonban nem jelentette azt, hogy az egyes közösségek ne lettek volna tisztában az alkohollal való visszaélés problémáival.
Az alkohol kártékony hatásaira történő figyelemfelkeltés céljából alakultak meg az úgynevezett „antialkoholista mozgalmak”, amiknek fő elhatározása a szeszes italok fogyasztásának és forgalmazásának teljeskörű betiltása volt. Az amerikai polgárháborút követően ezek új erőre kaptak, tagszámuk folyamatosan emelkedett, mivel rengeteg olyan amerikai nő csatlakozott és támogatta őket, akiknek férjeik alkoholisták voltak, és vagy a családi költségvetést költötték el függőségük kielégítésére vagy éppenséggel az alkoholnak köszönhetően vesztették el állásukat. Az egyik legerősebb antialkoholista szervezet a Kansas államban alapított Nők Keresztény Absztinencia Egyesülete volt. Az egyesület tagjai tevékeny részesei voltak annak, hogy 1881-ben Kansas lett az első állam, ami alkotmányában rögzítette a szesztilalmat.[3] 1893-ra az alkoholt érintő korlátozások már több államban is jelen voltak, hiszen Kansas mellett Maine, New Hampshire, Vermont és Dél-Dakota államokban is betiltották az alkohol fogyasztását.[4]
Harry M. Daugherty legfőbb ügyész 1921-ben
Az I. világháborúba való amerikai hadba lépést követően kezdődött meg a 18. alkotmánykiegészítés előkészítése. A háborúhoz való csatlakozás után életbe lépett egy országos szesztilalmi rendelet, ezzel próbálták megakadályozni az országban az élelmiszerhiányt, így a szeszes italok elkészítésére szánt gabonát is fel tudták használni.[5] Az alkotmánykiegészítésről 1917 augusztusában szavaztak, az USA szenátusa 65-20 arányban elfogadta a javaslatot. 1917. december 18-án pedig az Egyesült Államok Képviselőházának tagjainak 70%-a szavazott a módosítás mellett, és ezzel az alkohol ellen. Egyetlen akadály maradt az alkoholra vonatkozó korlátozások bevezetésére, mégpedig, hogy az államok háromnegyede hozzájáruljon az alkotmánymódosításhoz a következő hét évben. Tizenhárom hónap telt el a kongresszusi szavazást követően, 1919. január 16-án Nebraska lett a 36. állam, amely ratifikálta az alkotmánykiegészítést, ezzel az USA addigi történelmének leggyorsabban elfogadott alkotmánymódosításává vált.[6]
Annak ellenére, hogy az amerikai szesztilalom majdnem a 30-as évek közepéig tartott, még a mai napig is inkább a 20-as évekkel kapcsolja össze a közvélemény. A „viharos húszas évek” két igen tragikus esemény közötti időszaknak tekinthető, hiszen 1918-ban ért véget az I. világháború, ami mind az Egyesült Államokat mind az európai országokat megrázta, az évtized lezárása pedig a tőzsde 1929-es összeomlását hozta magával, ismételten nehéz helyzet elé állítva a világot. A 20-as évek az USA-nak mindezek ellenére szinte meglepő jólétet hozott: az ipari fejlődés felgyorsult, a termelés aranykorát élte így az amerikai társadalom könnyen jutott hozzá olyan háztartási és szórakoztatási eszközökhöz, mint a rádiók, hűtők, mosógépek. A kifejezetten tömeggyártásra megalkotott Ford T-modellnek köszönhetően pedig a legszegényebb családok is hozzájuthattak egy autóhoz. A jólétet övező társadalmi változásoknak köszönhetően az amerikai társadalom fel tudott lélegezni és feledni tudta a háború borzalmait.[7]
Az absztinencia támogatói azonban a törvény 1920 januárjában történő életbe lépését követően sem lehettek feltétlenül elégedettek, hiszen a közerkölcs nem hogy nem javult, hanem éppen ellenkezőleg, soha nem látott mélységbe zuhant. A tilalom egyik első mellékhatása az amerikai háztartásokban illegálisan létrehozott szeszfőzdék voltak. Egyesek korábbi tapasztalataikat, tanulmányaikat felhasználva fogtak bele az otthoni lepárlásba, akik viszont nem rendelkeztek ehhez hasonló tapasztalatokkal, a helyi könyvtárak szeszes italok készítését bemutató könyveit vagy az amerikai Mezőgazdasági Minisztérium által 1920 januárja előtt kiadott prospektusokat, ismertető füzeteket lapozták fel, amelyekben készségesen mutatták be, hogyan kell egyes gyümölcsökből, gabonafélékből alkoholos italt előállítani.[8] 1920 és 1933 között nagyjából 700 millió gallon (2.6 milliárd liter) sört készítettek el otthonaikban az amerikai állampolgárok, szembemenve a Volstead-törvénnyel.[9] Az otthoni fogyasztáson túl országszerte működtek „speakeasy” néven futó illegális kocsmák. Korabeli becslések szerint New York városában 1929-ben nagyjából 32 ezer illegális kocsma működött, kétszer annyi, mint a szesztilalom előtt.[10]
A szesztilalmi intézkedés szinte a kezdettől fogva halálra volt ítélve, hiszen a Szesztilalmi Hivatal, a rendfenttartó ügynökség, amelyet a Volstead-törvény betartatásának céljából létrehoztak, nem volt alkalmas ezen feladat ellátására. A legnagyobb probléma a hivatal ügynökeinek száma volt, megalapításkor mindössze ezerötszáz embert tudhattak soraikban, és bár a következő években létszámuk rendre emelkedett, sosem voltak háromezernél többen. Hiába segítették munkájukat az egyes városi és állami rendőrségek, a parti őrség és a vámhivatal, a Szesztilalmi Hivatal erőforrásai kevésnek bizonyultak, hogy az országban történő alkohol fogyasztást, előállítást és értékesítést ellenőrizni tudják. [11] Az ügynökségen belüli korrupció pedig még tovább nehezítette a feladataikat. 1920 és 1931 között a Hivatal alkalmazottainak 9%-át bocsátották el korrupció vádja miatt.[12]
A kenőpénzek és az illegális tevékenységek bátorítása azonban nem állt meg a rendfenntartó szerveknél. Harry M. Daugherty 1921–1924 között volt az Egyesült Államok legfőbb ügyésze, ennek ellenére ő is megpróbálta kihasználni a szesztilalomban rejlő potenciált a meggazdagodáshoz. Daugherty, 50 és 100 ezer dollár közötti összegeket kapott George Remustól, aki az USA egyik legnagyobb illegális alkoholcsempészhálózatát irányította. A nagy mennyiségű pénzösszegekért cserébe Daugherty garantálta Remusnak, hogy nem gyanúsítják és fogják perbe, így nyugodtan folytathatta a törvényszegéseket.[13]
Remus egyike volt azon amerikaiaknak, akik kihasználták az amerikai nép alkohol iránti „szomját”. A Volstead-törvény életbe lépését követően rövidesen megkezdődött az illegális szeszfőzdék és csempészutak kiépítése. Az amerikai maffia óriási összegeket keresett meg az alkohol értékesítéssel, ezeket a befolyó pénzösszegeket pedig felhasználták a Daugherty-féle politikusok, rendőrök, ügynökök lefizetésére.[14] Remus mellett, a korszakban meggazdagodó bűnözők közül kiemelkedő hírnévhez jutott Al Capone, Charles „Lucky” Luciano és Meyer Lansky, akik kizárólag a szesztilalomnak köszönhették alvilágbeli felemelkedésüket.
Amerikaiak ünneplik a szesztilalom eltörlését, Párizs, 1933
A szesztilalmi intézkedések a modern kor talán egyik legnagyobb társadalmi kísérletének tekinthetőek. Egy kísérlet, ami az amerikai kormányzat csúfos kudarcával ért véget 1933-ban, amikoris hatályon kívül helyezték az 1920 óta életben lévő korlátozásokat. A tizenhárom évig tartó szesztilalom a várt hatás ellenkezőjét hozta magával. A korrupció, a rendfenttartó szervek inkompetenciája súlyosan ártott az amerikai polgárok, kormányba vetett bizalmának, emellett a törvény a szervezett bűnözés felemelkedését és országos méretűre emelkedését hozta magával.
Lakházi Ákos
Lábjegyzetek:
[1] Marty Gitlin: The prohibition era. ABDO Publishing Company, 2010. 16. o.
[2] Jeff Hill: Defining Moments: Prohibitoion. Omnigraphics, Inc, 2010.6. o.
[3] Marty Gitlin: The prohibition era. ABDO Publishing Company, 2010. 24-25. o.
[4] Uo. 9. o.
[5] Tarján M. Tamás: Törvény a szesztilalomról. Rubicon Online
https://rubicon.hu/kalendarium/1919-oktober-28-torveny-a-szesztilalomrol
[6] Marty Gitlin: The prohibition era. ABDO Publishing Company, 2010. 10. o.
[7] Adam Woog: Prohibition – Banning alcohol, Lucent Books, 2003. 6-7. o.
[8] Eric Burns: The spirits of America: a social history of alcohol. Temple University Press, 2004. 194. o.
[9] Uo. 190. o
[10] Uo. 198. o.
[11] Jeff Hill: Defining Moments: Prohibitoion. Omnigraphics, Inc, 2010. 56. o.
[12] Uo. 58. o.
[13] Uo. 59. o.
[14] Adam Woog: Prohibition – Banning alcohol. Lucent Books, 2003. 52. o.
Felhasznált irodalom:
Marty Gitlin: The prohibition era. ABDO Publishing Company, 2010.
Jeff Hill: Defining Moments – Prohibition. Omnigraphics, Inc. 2004.
Eric Burns: The spirits of America: a social history of alcohol. Temple University Press, 2004
Tarján M. Tamás: Törvény a szesztilalomról. Rubicon Online
https://rubicon.hu/kalendarium/1919-oktober-28-torveny-a-szesztilalomrol
Adam Woog: Prohibition – Banning alcohol. Lucent Books, 2003
Képek:
Szesztilalmi ügynökök egy razzia után lefoglalt söröshordó tartalmát öntik a csatornába, New York, 1921
Kép forrása: Library of Congress https://www.loc.gov/resource/cph.3c23257/
Harry M. Daugherty legfőbb ügyész 1921-ben
Kép forrása: Library of Congress https://www.loc.gov/resource/npcc.21120/
Amerikaiak ünneplik a szesztilalom eltörlését, Párizs, 1933
Kép forrása: New York Times https://www.nytimes.com/2014/12/05/us/well-drink-to-this-day-in-history.html
