A XX. Század Intézet FÉLMÚLT című beszélgetéssorozatának legújabb adása ezúttal Arthur Koestler, a 20. század egyik legizgalmasabb és legsokoldalúbb közép-európai gondolkodója és írója köré épült. A műsor apropóját Koestler születésének 120. évfordulója adta, amelynek alkalmából a Kommunizmuskutató Intézet és a Kertész Imre Intézet rendezett közös konferenciát szeptemberben. Ki is volt Arthur Koestler, akit Schmidt Mária találóan a „szabadság vándorának” nevezett? Hogyan vált a budapesti születésű szerző a kommunista eszme lelkes hívéből a totalitarizmus egyik legélesebb kritikusává, a „diktatúrák krónikásává”? Minek köszönhető műveinek éleslátása és egyedisége?
A beszélgetés résztvevői Baczoni Dorottya, a XX. Század Intézet igazgatója, Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója, valamint Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum vezető történésze voltak. Adásunkban körbejárták Koestler sokrétű életútját, politikai és szellemi fordulatait, valamint műveinek máig ható üzenetét.
A beszélgetés elején a résztvevők személyes élményeiken keresztül elevenítették fel első találkozásukat Koestlerrel és legismertebb művével, a Sötétség délben című regénnyel, amely sok szempontból George Orwell jól ismert 1984 című kötetéhez mérhető. A beszélgetés egyik központi eleme Koestler kommunizmusból antikommunizmusba vezető útja volt. Fekete Rajmund felidézte, hogy a későbbi író még az Osztrák–Magyar Monarchia „rendjébe született bele”, azonban ezek a korábbi támpontok és értékek a világháború után megkérdőjeleződtek, és az ifjú Koestler útkeresése során előszőr a cionizmussal, majd a kommunizmussal került közelebbi kapcsolatba. A 30-as években Koestler lelkes kommunista volt, és eljutott a Szovjetunióba is, ahol azonban szembesült a kijózanító igazsággal: a szegénységgel, az éhínséggel, az elnyomással és a diktatúra húsbavágó valóságával. Végül a spanyol polgárháborúban fogságba esve a biztosnak hitt halálra várva újragondolta életét. Teljesen kiábrándult és elfordult a kommunista eszmétől, a sztálini perekben barátai, korábbi elvtársai is odavesztek, ő pedig első kézből hallhatott a NKVD és a szovjet diktatúra gépezetének működéséről, melynek hatására Fekete Rajmund szavaival élve „levedlette hernyó bábját”, és egyfajta szellemi vezeklésként megírta a totalitarizmus valóságát feltáró Sötétség délben című művét. Mint Balogh Gábor is rámutatott, a kötet „tulajdonképpen egy leszámolás a hitvilágával”, amelyben Koestler kíméletlenül őszinte módon, a kötetben megjelenő Rubasov alakján keresztül saját tapasztalataira alapozva „generációk helyett fogalmazza meg az élményeit”. Baczoni Dorottya kiemelte, hogy Koestler pályafutását és életét „a valahova való tartozásnak az igénye is végigköveti”, ugyanakkor mindig elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor egyénisége már nem tudta elviselni az eszmék totalitárius természetét. A szabadság Koestler számára alapvető érték, és az ad életművének igazi súlyt, hogy benne egy mélyen átgondolt „kegyetlen és nyers szembenézés van” mindazzal szemben, amit a 20. század szellemi tapasztalata jelentett.
A beszélgetés második felében Koestler műveinek és gondolatainak 21. századi aktualitása került terítékre. Balogh Gábor a Diktatúrák krónikása című konferencián elhangzottakra reflektálva Koestlert egy felkiáltójelnek nevezte, és kiemelte, hogy műveiből „szellemi munícióra” lelhetünk, és „megoldásokat, útmutatót találunk arra vonatkozóan, hogy hogyan őrizhetjük meg a normalitást” mai világunkban. Fekete Rajmund hozzátette: Koestler írásai ma is figyelmeztetnek a zártrendszerű, dogmatikus gondolkodás veszélyeire, amelyek a kommunista ideológiákhoz hasonlóan napjainkban is megjelennek, csak más formában, például a „cancel culture” jelenségében. Koestler munkássága alapvetően járult hozzá ahhoz, hogy lehulljon a lepel a kommunizmus valódi természetéről, és ahogyan Baczoni Dorottya is hangsúlyozta, a Sötétség délben című mű ma is kiváló, gondolatébresztő olvasmány lehet a középiskolás diákok számára.
A beszélgetés során Koestler életpályájának mérföldkövei mellett a cionizmusról és a kommunizmusról alkotott gondolatai, valamint magyarsága és sajátos, közép-európai identitása is szóba került.
