Szovjetunió

A szovjet Vörös Hadsereg a második világháború során a becslések szerint 700.000 embert hurcolt Magyarországról kényszermunkára a Szovjetunióba. Közülük több, mint 300.000-en civilek – ártatlan férfiak, nők és gyermekek – voltak, akiket 1944 szeptemberétől, a korabeli Magyarország megszállásától kezdődően deportáltak. Az esemény „málenkij robotként” rögzült a magyar kollektív emlékezetben, mert a foglyok megtévesztésének érdekében a szovjet katonák azt hazudták, hogy egy „kis munkára” – oroszul malenykaja rabota – viszik őket a közeli országokba. A valóságban azonban több évig tartó, embertelen körülmények között végzendő kényszermunkára hurcolták őket a Szovjetunió legkülönbözőbb területeire, ahonnan sokan soha többé nem tértek vissza. Jelen írás az ő tragédiájukat foglalja össze.

Japán második világháborús kapitulációját követően nem kellett sokat várni, hogy a két ellentétes világnézetet valló nagyhatalom – a kapitalista Amerikai Egyesült Államok és a kommunista Szovjetunió – szövetségére épülő politikai-katonai együttműködés megromoljon, majd nyílt szembenállássá fajuljon. Az Európát kettéosztó katonai megszállási övezetek tartós politikai érdekszférákká merevedtek, amelyeket a Winston Churchill által vasfüggönynek keresztelt határövezet választott el egymástól.  A vasfüggöny nemcsak a kontinensre ereszkedett le, hanem az egész világot két nagy politikai tömbre osztotta. A két világrendszer hidegháborúja számos politikai válságot és helyi háborút eredményezett, ennek ellenére a két szuperhatalom totális háborújára nem került sor.

Amikor a Szovjetunió és a szovjet típusú diktatúra embertelen vonásaira gondolunk, legtöbbször a Gulág-táborok, a politikai és etnikai tisztogatások vagy a kelet-európai államszocialista rendszerek története jut eszünkbe. Kevésbé él a köztudatban, hogy a totalitárius rendszer egyik legnagyobb kísérleti terepévé Közép-Ázsia vált, ahol a hatalom a céljai érdekében az emberi közösségek erőszakos átformálása mellett a természet rendjét is semmibe vette.

Mit tudunk mi, magyarok Kazahsztánról? Vagy kezdjük talán azzal, hogy mit tudnak a kazahok Magyarországról, mert az országban járva a távolság ellenére újra és újra megelevenedik hazánk emléke, ha megtudják, magyarok vagyunk. Mindössze néhány nap alatt hallhattuk Petőfi nevét egy helyi irodalomkedvelőtől, láthattunk Ikarus buszt felidéző, múltba révedő arcot, beszélgettünk teremőrrel, aki mosolyogva sorolta a közös szavakat: alma, szakáll, jurta… Többen a magyarság keleti eredetét emlegették, mások a török eredetű, és a kazahokkal rokon kipcsakok, vagyis a kunok történetét idézték fel. De a kazahok számára Karcag települése is ismeretes (a középkorban betelepedett kunok egyik központja volt), ahol ma még tiszteletbeli kazah konzulátus is működik.

A legújabb FÉLMÚLT az 1939. augusztus 23-án aláírt Hitler–Sztálin-paktumról, más néven a Molotov–Ribbentrop-paktumról szólt. Vendégeink megvitatták, hogy miért éppen ezen szerződés évfordulójához kapcsolódik a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja és milyen jelentőséget hordoz magában az emléknap.