Nyikita Hruscsov

Japán második világháborús kapitulációját követően nem kellett sokat várni, hogy a két ellentétes világnézetet valló nagyhatalom – a kapitalista Amerikai Egyesült Államok és a kommunista Szovjetunió – szövetségére épülő politikai-katonai együttműködés megromoljon, majd nyílt szembenállássá fajuljon. Az Európát kettéosztó katonai megszállási övezetek tartós politikai érdekszférákká merevedtek, amelyeket a Winston Churchill által vasfüggönynek keresztelt határövezet választott el egymástól.  A vasfüggöny nemcsak a kontinensre ereszkedett le, hanem az egész világot két nagy politikai tömbre osztotta. A két világrendszer hidegháborúja számos politikai válságot és helyi háborút eredményezett, ennek ellenére a két szuperhatalom totális háborújára nem került sor.

Amikor a Szovjetunió és a szovjet típusú diktatúra embertelen vonásaira gondolunk, legtöbbször a Gulág-táborok, a politikai és etnikai tisztogatások vagy a kelet-európai államszocialista rendszerek története jut eszünkbe. Kevésbé él a köztudatban, hogy a totalitárius rendszer egyik legnagyobb kísérleti terepévé Közép-Ázsia vált, ahol a hatalom a céljai érdekében az emberi közösségek erőszakos átformálása mellett a természet rendjét is semmibe vette.