Kazahsztán

A huszadik századi Kelet-Közép-Európa történelme tele van olyan emberi sorsokkal, amelyek a totalitárius rendszerek nyomása alatt formálódtak. Közéjük tartozik magyar részről Chira Sándor, vagy ahogy hívei ismerték páter Alexander, a kárpátaljai születésű görögkatolikus pap is, aki a második világháború utáni évtizedekben messzire sodródott szülőföldjétől. A Szovjetunió vallásellenes politikájának közegében ő a kitartás, az alkalmazkodás és az ellenállás kiemelkedő példájává vált. Nem véletlen, hogy Karagandában jártunkkor a karagandai püspök vasárnapi prédikációjában az ő alakját idézte fel példaként a bérmálásra járulók előtt. De ki is ez a férfi, akinek sorsa hazájától több ezer kilométerre, halála után több mint negyven évvel is vonatkozási pont maradt?

Amikor a Szovjetunió és a szovjet típusú diktatúra embertelen vonásaira gondolunk, legtöbbször a Gulág-táborok, a politikai és etnikai tisztogatások vagy a kelet-európai államszocialista rendszerek története jut eszünkbe. Kevésbé él a köztudatban, hogy a totalitárius rendszer egyik legnagyobb kísérleti terepévé Közép-Ázsia vált, ahol a hatalom a céljai érdekében az emberi közösségek erőszakos átformálása mellett a természet rendjét is semmibe vette.

Mit tudunk mi, magyarok Kazahsztánról? Vagy kezdjük talán azzal, hogy mit tudnak a kazahok Magyarországról, mert az országban járva a távolság ellenére újra és újra megelevenedik hazánk emléke, ha megtudják, magyarok vagyunk. Mindössze néhány nap alatt hallhattuk Petőfi nevét egy helyi irodalomkedvelőtől, láthattunk Ikarus buszt felidéző, múltba révedő arcot, beszélgettünk teremőrrel, aki mosolyogva sorolta a közös szavakat: alma, szakáll, jurta… Többen a magyarság keleti eredetét emlegették, mások a török eredetű, és a kazahokkal rokon kipcsakok, vagyis a kunok történetét idézték fel. De a kazahok számára Karcag települése is ismeretes (a középkorban betelepedett kunok egyik központja volt), ahol ma még tiszteletbeli kazah konzulátus is működik.

Karaganda műemléki tájképe legalább annyira sokszínű, mint lakossága. A városkép első körben moszkvai építészek tervei alapján 1934 és 1938 között alakult ki, mellyel párhuzamosan a kitelepítettek és száműzöttek vályogházai is sorra épültek. A Kazah főváros emlékműveinek formálódásában éppúgy szerepet játszott a helyben működő ipari széntermelés, mint az, hogy Karaganda megye sztyeppéin landoltak a szovjet űrközpontról, Bajkonurról kilőtt űrhajósok. A városban szétszórtan megtalálható kazah lovas figurák pedig tökéletesen ellenpontozzák mindezt.