Berija

Amikor a Szovjetunió és a szovjet típusú diktatúra embertelen vonásaira gondolunk, legtöbbször a Gulág-táborok, a politikai és etnikai tisztogatások vagy a kelet-európai államszocialista rendszerek története jut eszünkbe. Kevésbé él a köztudatban, hogy a totalitárius rendszer egyik legnagyobb kísérleti terepévé Közép-Ázsia vált, ahol a hatalom a céljai érdekében az emberi közösségek erőszakos átformálása mellett a természet rendjét is semmibe vette.

Cikksorozatunk első részében a Kaukázus három posztszovjet országának átalakulását tekinthettük át. Az önállósult utódállamok emlékezetpolitikája a számos helyi jellegzetességen felül megegyezett abban, hogy a kormányok a szovjet emlékműveket többnyire eltávolították a közterekről, a kommunista vezetőkről és emléknapokról elnevezett utcákat átnevezték, és általánosságban a nemzeti történelem szimbolikája érvényesült az újjá formálódó emlékezeti térben. De mi történik akkor, ha a szovjet múlt első számú szimbóluma a nemzet valaha született leghíresebb fia is egyben?