1968

A nyári meleg beköszöntével az emberek rengeteg lehetőség közül tudnak választani, hogyan is töltsék szabadidejüket. Ilyenkor a strandok megtelnek fürdőzőkkel, a hűvösebb erdei tisztásokat ellepik a nagy meleg elől menekülő kirándulók. Sokan viszont a pihenés és kikapcsolódás egy egészen más formáját választják, ez pedig a különböző zenei és kulturális fesztiválok látogatása. Júniustól augusztusig számtalan fesztivált rendeznek a világban, amelyek közül többnek sikerült már világhírnévre szert tennie. Zenei fesztiválok közül ide sorolhatjuk a belgiumi Tomorrowland-et, az angliai Glastonbury Festivalt és nem utolsó sorban az Óbudai-szigeten minden évben megrendezésre kerülő Sziget Fesztivált is. Mégis, a zenei fesztivál kifejezésről elsőre nem biztos, hogy az előbbiek jutnak eszünkbe, hanem a mai napig csak a „fesztiválok fesztiváljaként” emlegetett, 1969-ben megrendezett Woodstocki Zenei és Művészeti Vásár.

Nyolcvan év telt el a második világháború vége óta, ám a háború következményei sok szempontból máig meghatározó erővel hatnak Európa politikai és kulturális életére. Németország – a náci rezsim által elkövetett emberiesség elleni bűnei miatt háborús és történelmi felelősséggel terhelve – a vereség után egy máig ható átalakuláson ment keresztül: a romokból újjáépített ország a nyugati integráció révén az Európai Unió egyik vezető hatalmává, sőt legerősebb gazdaságává vált. A németek példátlanul mély történelmi önvizsgálatba kezdtek, melynek során történelmi identitásuk középpontjába a múlttal való szembenézést, illetve az abból fakadó erkölcsi felelősséget állították. Egy sajátos „emlékezeti kultúra” (Erinnerungskultur) alakult ki, amely az 1990-es évektől kezdődően a német demokratikus identitás szerves részévé formálódott.