A pártállami rendszer kiépülésének időszakában a kommunista párt érvényesítette a szovjet típusú koncepciós perek logikáját, azért, hogy politikai ellenfeleit megtörje, és rákényszerítse akaratát a társadalomra. A kommunista koncepciós perek gyakorlata a francia forradalomban gyökerezett: a modern korban ott fordult elő először tömegesen, hogy nem tetteikért büntettek embereket, hanem azért, amik voltak, és nemcsak egyes állampolgárokat, hanem egész társadalmi csoportokat vontak eljárás alá.
Ráadásul a felsorolt koncepciós eljárásokból világosan kirajzolódott: ezek a perek színjátékok, melyeknek meghatározott üzenete volt. Ezt néha nem csak hazai „fogyasztásra” szánták, hanem nemzetközi léptékben is jelentősek voltak, mint a Rajk-per, amelynek összefüggéseiről Schmidt Mária tartott előadást.
Az egyetlen, nem kommunista perrel foglalkozó előadás (amely a Tisza István meggyilkolása miatt indított eljárásról szólt) alapján a Horthy-kor jogállamiságát hasonlíthatta össze a hallgatóság a világháborút követő, szinte a téboly határán mozgó „szocialista törvényességgel”.
