Az idei első Félmúltban az 1938-as müncheni konferenciát, valamint a konferencia és az orosz–ukrán háború közötti esetleges párhuzamokat helyeztük a középpontba. Henry Kissinger korábbi amerikai külügyminiszter a 2022-es davosi Világgazdasági Fórumon az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban felvetette, hogy Oroszország fontos szerepet játszik Európa életében, és Ukrajnának területi engedmények árán is nyitottnak kellene lennie a tárgyalásokra. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök válaszában úgy fogalmazott, hogy Kissinger felcserélte 2022-t 1938-cal, Davost pedig Münchennel. De mi is történt valójában Münchenben 1938-ban és megállják-e helyüket azok az érvek, amelyek szerint Európa vezetői hasonló dilemmákkal állnak szemben napjainkban az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban, mint elődjeik a második világháború előtt egy évvel? Ezekre a kérdésekre keresi a választ az adás műsorvezetője Baczoni Dorottya, a XX. Század Intézet igazgatója, Balogh Gábor a Terror Háza Múzeum vezető történésze és Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója.
A beszélgetés kezdeteként Balogh Gábor leszögezte, hogy a müncheni konferencia eredményeként megszületett Csehszlovákiát feldaraboló egyezmény valójában diktátum volt, hiszen a négy nagyhatalom a csehszlovák vezetés nélkül hozta meg döntését, amit súlyosbít, hogy Nagy-Britannia és Franciaország 1918-ban még mindent megtett a Csehszlovák állam létrejöttéért. Hiba volt a résztvevők részéről, hogy a Szovjetuniót nem hívták meg a konferenciára, ami megalapozta Hitler és Sztálin egy évvel később kötött szövetségét. Fekete Rajmund hozzászólásában a nyugat-európai politikusok rövidlátását emelte ki: 1918-ban létrehozták Csehszlovákiát, ami a világ tizedik legiparosodottabb állama lett, majd húsz évvel később gondolkodás nélkül odadobták Németországnak. Neville Chamberlain brit miniszterelnök Angliába visszatérve a béke zálogaként mutatta be a Hitlerrel kötött megállapodását, a német diktátor ugyanakkor csak megbizonyosodott arról, hogy a nyugati államok nem kockáztatnak meg egy európai háborút Csehszlovákiáért. A Kommunizmuskutató Intézet igazgatója szerint összeségében kijelenthető, hogy „ez volt Európának a legnagyobb önfeladása a történelem folyamán. A franciák és a britek, mint győztes hatalmak feladták Európát, feladták az erőegyensúlypolitikát, és átadták az egészet Hitlernek.”
Baczoni Dorottya Chamberlain szerepét feszegető kérdésére válaszolva Balogh Gábor álszentnek nevezte azokat a véleményeket, amelyek az időnyeréssel magyarázzák a brit miniszterelnök magatartását, és hozzátette, hogy a brit történetírás ezzel valójában Anglia háború felelősségét szeretné elkendőzni. Fekete Rajmund ezt kiegészítette azzal, hogy a britek hiába gyengültek meg végzetesen az első világháborúban, 1938-ban még mindig úgy tettek, mintha a világ vezető hatalma lennének, és elhitették magukkal, hogy ők képesek békét teremteni a kontinensen.
A beszélgetés folytatásaként Baczoni Dorottya arra kereste a választ, hogy a müncheni konferencia, illetve a brit megbékítési politika tanulságai a jelen helyzetben nem éppen arra utalnak-e, hogy „a kompromisszumkeresés, önmagában az alkukötés, a tárgyalás műfaja” hasztalan a konfliktusok megoldásában. Balogh Gábor szerint a megbékítés politikája bizonyos esetekben lehet hasznos, de a britek – akik 1938-ban ehhez az eszközhöz nyúltak – az orosz–ukrán háború kapcsán elzárkóznak tőle, sőt Ukrajnát 2022-ben a háború folytatására buzdították. Fekete Rajmund hozzátette, hogy abban is párhuzam van München és az ukrajnai háború között, hogy a résztvevő felek nagyon hasonló retorikát alkalmaznak egymással szemben: míg Putyin Ukrajna nácítlanításáról beszél, az európai vezetők az Oroszország elleni háborút a „gonosz birodalma” elleni háborúként keretezik. A háború előzményeit ugyanakkor teljesen figyelmen kívül hagyják, a Szovjetunió felbomlását követő orosz fenyegetettségérzet nem kerül bele az elemzésekbe.
Baczoni Dorottya kiemelte, hogy a müncheni analógia kapcsán sokszor felmerül Adolf Hitler és Vlagyimir Putyin egy lapon említése. Balogh Gábor ezt a párhuzamot teljesen falsnak tartja, ahogy egyébként München sem a legjobb példa a jelenlegi konfliktus megértéséhez, hiszen 1938-ban még nem volt háború, a jelenlegi pedig közel négy éve zajlik. Emiatt minden eddiginél nagyobb szükség van a mihamarabbi békekötésre, ehhez pedig célszerű lenne a megbékítési politika tapasztalatainak felhasználása
A beszélgetés hátralevő részében szó esett még a mindenkori nagyhatalmi politikáról, a Trump-kormányzat biztonságpolitikájáról, a Monroe-elv felélesztéséről és a grönlandi válság aktuális kérdéseiről.
