Miért tartja még mindig lázban a világot John F. Kennedy meggyilkolásának története? Mi táplálja a gyilkosságot övező kitartó érdeklődést és a számtalan összeesküvés-elméletet? Mit változtat mindezen a Trump-adminisztráció által nemrégiben nyilvánosságra hozott mintegy 80.000 oldalnyi eddig titkosított dokumentum? A FÉLMÚLT legújabb adásában a Kennedy-akták nyilvánosságra hozatala kapcsán beszélgettünk.
A beszélgetés résztvevői Baczonni Dorottya, a XX. Század Intézet igazgatója és Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója és „Az amerikai álam (vége) – John F. Kennedy” című könyv szerzője voltak.
KENNEDY KÜLÖNLEGES HELYE AZ EMLÉKEZETBEN
Fekete Rajmund a beszélgetés elején kiemelte, hogy az Egyesült Államok történetében a politikai gyilkosság nem ismeretlen jelenség. Az 1830-as évektől kezdve napjainkig átlagosan szinte minden negyedik évre jutott egy merénylet vagy merényletkísérlet a hivatalban lévő elnök ellen. Kennedy különleges helye az amerikai történelmi panteonban nagyrészt annak köszönhető, hogy egy nagyon érdekes korszakban lépett be a politikába, és a médiát felhasználva tudatosan építette politikai imagét, amelyhez a családja is nagyban hozzájárult. Az elnök reálpolitikai teljesítménye – a Disznó-öböl fiaskója, a bécsi Hruscsov-találkozó vagy épp a kubai rakétaválság – nem feltétlenül indokolná a mitizálást, mégis a médiát tudatosan használó Kennedy az amerikaiak emlékezetében a legjobb elnökök között van, és sokak szemében megtestesítette az amerikai álmot.
A merénylet kapcsán Fekete Rajmund elmondta, hogy az azt övező nagy érdeklődés és az összeesküvés-elméletek a gyilkosságot kísérő sajátos körülményekből, valamint a politikai dimenzió jellegzetességeiből fakadnak. Már a merénylet másnapján is elfogadhatatlannak tűnt sokak számára az a narratíva, miszerint – Jackie Kennedy szavaival élve – egy „ostoba kis kommunista” magányos merénylőként ilyen könnyedén végezhetett az Egyesült Államok elnökével, és a hivatalos eljárás során elkövetett hibák és a visszatartott információk is csak tovább erősítették a kételyeket.
AZ ÚJABB AKTÁK NEM HOZTAK MEGNYUGVÁST
A 2025-ben nyilvánosságra hozott, mintegy 80.000 oldalnyi irat a nagy várakozásokkal ellentétben most sem hozott teljes megnyugvást. Fekete Rajmund hangsúlyozta, hogy a dokumentumok rendszertelenek, sokszor nehezen értelmezhetők, és sok esetben látszólag nincsenek is közvetlen kapcsolatban a merénylettel. Bár az anyagok között vannak új, figyelemre méltó részletek – például, hogy a Szovjetunió már 1963 augusztusában jelezte az amerikaiaknak, hogy Oswald merényletet tervezhet –, a kép nem lett tisztább, és a dokumentumokat elemezve sokszor újabb kérdések merülnek fel.
A beszélgetés során a Kennedy-iratok nyilvánosságra hozatalának céljai is szóba kerültek. Fekete Rajmund szerint egyértelműen politikai indíttatású lépésről van szó: Donald Trump már kampányígéretként állást foglalt a dokumentumok feloldása mellett, részben egy Robert F. Kennedy Jr.-al kötött háttéralku miatt. Trump a dokumentumok nyilvánosságra hozatalával nemcsak egy újabb választási ígéretét tudta teljesíteni a beiktatását követő első száz napban, hanem szimbolikusan is demonstrálta a „mélyállami” struktúrákkal szembeni konfrontatív politikáját.
A beszélgetés során szó esett még a most nyilvánosságra hozott iratanyagok európai és magyar vonatkozásairól, a CIA működéséről és szerepéről, valamint a történelmi megismerés lehetőségeiről a rendelkezésre álló források fényében.
