Az örök értékek még ma is inspirálnak - Sikerrel zárult a Mindszenty József öröksége című pályázat

Az emberiség legadatgazdagabb korszakában élünk. A statisztikák szerint egy átlagos internetfelhasználó 641 gigabájt adatot fogyaszt el egy hét alatt, egy átlagos közösségi média felhasználó pedig napi 143 percet tölt el a különböző közösségi média platformokon. A legfiatalabb generációkra hatványozottan érvényesek ezek a médiafogyasztási szokások, az 1996 és 2010 között születettek több, mint fele napi három óránál is többet használja a közösségi médiumokat, azokon belül is elsősorban az olyan rövid tartalmakat közvetítő oldalakon, mint a TikTok. Ilyen médiakörnyezetben némi bátorságra volt szüksége a XX. Század Intézetnek ahhoz, hogy Mindszenty József hercegprímás, azaz egy ötven évvel ezelőtt elhunyt főpap életének jelentőségéről, és napjaink gondolkodására gyakorolt hatásáról írjon ki esszé- és videópályázatot a középiskolás korosztály számára, a pályázat eredményessége azonban rácáfolt az esetleges aggodalmakra.

Hatvanhat pályamunka érkezett intézetünkhöz az ország számos pontjáról, ami egyúttal bizonyítéka annak, hogy valóban léteznek olyan örök szellemi értékek és emberi magatartási példák, amelyek korszakoktól és technológiai körülményektől függetlenül minden helyzetben és mindenki számára inspirálóan hatnak. A beérkezett pályamunkák egyöntetűen Mindszenty életének és örökségének azt az aspektusát emelték ki, hogy az igazság és az abból fakadó hit nem relativizálható, nem hat rá sem a korszellem, sem az evilági politikai, ideológiai és hatalmi helyzet, egy szóval kifejezve: örök. Ez a következtetés talán nem is a véletlenből fakad, hiszen Mindszenty egész életét átszőtte az egyetemes igazság cáfolata elleni küzdelem. A 20. századi magyar történelem egyedi sajátossága, hogy a társadalom életét befolyásoló kérdésekről egymással élesen szembenálló elképzelések születtek, amelyek nagyon hamar a gyakorlati politika területére terelődtek.

Mindszentyt már négy évvel pappá szentelését követően börtönbe vetette, majd internálta a Tanácsköztársaság „igazságszolgáltatása”. Ez a tapasztalat megerősítette abbéli bizonyosságát, hogy elleneznie kell minden diktatórikus törekvést, függetlenül attól, hogy jobb- vagy baloldalról származnak. Ez azt is jelentette, hogy eszmeiségének középpontjába az emberi méltóság védelme került, amit minden diktatúra elsőként próbál felszámolni. Az így kialakult meggyőződése iránytűként szolgált a második világháború idején is, amikor szót emelt a magyarországi zsidóság deportálása ellen, a Nyilaskeresztes Párt hatalomra kerülését követően pedig megtagadta a nyilas vezetésre teendő esküt. Fegyverletételre felszólító memorandumot adott át a nyilas kormánynak, amiért – élete során másodszor – letartóztatták, és a sopronkőhidai börtönbe zárták. Híveiről a legsötétebb időszakokban sem feledkezett meg, letartóztatása idején is havonta megfogalmazta püspöki körleveleit a hit és a remény életben tartása érdekében. A második világháború végével nem értek véget megpróbáltatásai, sőt valódi mártíromsága csak ekkor kezdődött.

Mintha jövőbe látott volna XII. Piusz pápa 1946 februárjában Mindszenty bíborosi kinevezése alkalmán, amikor azt súgta az esztergomi érsek fülébe, hogy „a 32 közül te leszel az első, akinek vállalnod kell a bíbor színnel jelzett vértanúságot!” A háttérben ekkor már zajlott Magyarország szovjetizálása, s Mindszentynek választania kellett, hogy a hívek lelkigondozása érdekében megpróbál kiegyezni a hatalommal, vagy minden erejével felveszi a harcot az egyház elnyomása és a diktatórikus törekvések ellen. Mindszenty számára egyértelmű volt, hogy utóbbi a helyes a döntés, még abban az esetben is, ha küzdelmét a szovjet világbirodalommal szemben hívein kívül senki nem fogja támogatni. A magyarok millióit megmozgató Boldogasszony Évet követően nem kellett sokáig várni, hogy az időközben kiépülő korlátlan kommunista hatalom támadást indítson Mindszenty ellen. 1948 karácsonyán letartóztatták, és a hírhedt Andrássy út 60-ba szállították az érseket, ahol több, mint 40 napon keresztül kínozták lelkileg és testileg egyaránt.

Hitének és bátorságának köszönhetően emberfeletti módon tűrte a válogatott kínzásokat, nem volt hajlandó aláírni az elé tett hamis vallomásokat. Erre csak azt követően került sor, hogy vallatói pszichedelikus szereket juttattak szervezetébe. Koncepciós perét 1949 februárjában rendezték, ahol a Budapesti Népbíróság életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte. Az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt magyar katonák kiszabadították fogságából, s ekkor mindent megtett az egyház helyzetének konszolidálásáért, és a magyar nép szabadságharcának minél szélesebb nemzetközi megismertetéséért. November 4-én az Egyesült Államok budapesti nagykövetségére menekült, ami a sajátos politikai helyzetből fakadóan tizenöt évre menedékévé vált. Mindszenty rendíthetetlenségének szimbóluma, hogy újabb, önként vállalt bezártsága ellenére nem volt hajlandó elfogadni a Kádár-kormányt, és lemondani érseki tisztségéről, ezzel együtt hallgatólagosan elismerni az 1956 után kialakult helyzetet. Álláspontja megváltoztatására csak a pápa és az egyház iránti hűsége tudta rávenni, amikor VI. Pál személyesen kérte tőle Magyarország elhagyását. Életének utolsó négy évét Bécsben töltötte, miközben idős kora ellenére lelkipásztori tevékenységbe kezdett, amely során bejárta a világ magyar katolikus közösségeit Kolumbiától Új-Zélandig.

Mindszenty József emlékezete már halálát követően mozgósító erővel bírt a hívők számára, és ereje az idő múltával sem vész el, sőt szentté avatási eljárása a korábbiaknál is szélesebb körben teszi ismertté nevét. Örökségében egyedülálló, hogy a diktatúrákkal szembeni lelki és politikai állásfoglalása világnézettől függetlenül példává válhat mindenki számára. Mindszenty üzenetének ezen aspektusát emelte ki Schmidt Mária, a XX. Század Intézet főigazgatója az intézet esszé- és videópályázatának díjátadóján. Példaként említette, hogy Nancy Pelosi, az Egyesült Államok Képviselőházának korábbi demokrata elnöke a Terror Háza Múzeumban tett 2012-es látogatása során elmondta, hogy gyermekkorában családjával együtt imádkozott Mindszenty bíborosért.

A díjátadón jelen volt és beszédet mondott Rétvári Bence belügyminiszter helyettes és Udvardy György veszprémi érsek, akik közvetlenül szólhattak azokhoz a diákokhoz, akiket Mindszenty életének üzenete ötven év távlatából is alkotásra inspirált. A pályázók családtagjaikkal együtt tárlatvezetésen is részt vehettek a Terror Háza Múzeumban. Ennek során – amellett, hogy megismerhették a nyilas és a Rákosi-diktatúra borzalmait – jelen lehettek azon a helyen, ahol Mindszenty életének talán legszörnyűbb időszakát élte át, de ahol szenvedésein keresztül fehér vértanúságát is elnyerte. A pályázat célját és a díjátadó hangulatát Fekete István szavaival lehet leginkább összegezni: „egy ember addig él, amíg emlékeznek rá.” Mindszenty esetében bizonyos, hogy emléke még sokáig velünk marad.

A pályázat nyertesei: