A nyelv mint hatalmi eszköz | 1. rész
A mindenkori hatalom nem csupán a politikai és gazdasági berendezkedést alakítja, hanem mély nyomot hagy a kultúrában és a nyelvben is. Egyetlen ideológia sem éri be pusztán a viselkedés szabályozásával – célja, hogy befolyásolja az emberek gondolkodását és a világ leírására használt nyelvet. Az önkényuralmi rendszerek különösen tudatosan használták a nyelvet: a propaganda nyelvhasználata, a politikailag „helyes” kifejezések előtérbe állítása és az eltérő gondolkodásmódot tükröző nyelvi formák háttérbe szorítása mind eszközei lettek a társadalmi tudat átalakításának. Kétrészes cikksorozatomban a nyelvi manipuláció e sajátos formájával foglalkozom. Az első részben a diktatúrák nyelvpolitikájának általános jegyeit járom körül a náci Németország és a kommunista Szovjetunió példáin keresztül, míg a második részben a magyarországi kommunista rendszer nyelvformáló törekvéseit, különösen az 1954-es helyesírási szabályzat ideológiai vonatkozásait elemzem.
továbbKaragandai napló – Lovasok, űrhajósok, betonbarokk
Karaganda műemléki tájképe legalább annyira sokszínű, mint lakossága. A városkép első körben moszkvai építészek tervei alapján 1934 és 1938 között alakult ki, mellyel párhuzamosan a kitelepítettek és száműzöttek vályogházai is sorra épültek. A Kazah főváros emlékműveinek formálódásában éppúgy szerepet játszott a helyben működő ipari széntermelés, mint az, hogy Karaganda megye sztyeppéin landoltak a szovjet űrközpontról, Bajkonurról kilőtt űrhajósok. A városban szétszórtan megtalálható kazah lovas figurák pedig tökéletesen ellenpontozzák mindezt.
továbbRENDSZERVÁLTOZTATÁS A SZIMBOLIKUS TÉRBEN CIKKSOROZAT (4. rész) – Sztálin-nosztalgia a diktátor szülőföldjén
Cikksorozatunk első részében a Kaukázus három posztszovjet országának átalakulását tekinthettük át. Az önállósult utódállamok emlékezetpolitikája a számos helyi jellegzetességen felül megegyezett abban, hogy a kormányok a szovjet emlékműveket többnyire eltávolították a közterekről, a kommunista vezetőkről és emléknapokról elnevezett utcákat átnevezték, és általánosságban a nemzeti történelem szimbolikája érvényesült az újjá formálódó emlékezeti térben. De mi történik akkor, ha a szovjet múlt első számú szimbóluma a nemzet valaha született leghíresebb fia is egyben?
tovább