A huszadik századi Kelet-Közép-Európa történelme tele van olyan emberi sorsokkal, amelyek a totalitárius rendszerek nyomása alatt formálódtak. Közéjük tartozik magyar részről Chira Sándor, vagy ahogy hívei ismerték páter Alexander, a kárpátaljai születésű görögkatolikus pap is, aki a második világháború utáni évtizedekben messzire sodródott szülőföldjétől. A Szovjetunió vallásellenes politikájának közegében ő a kitartás, az alkalmazkodás és az ellenállás kiemelkedő példájává vált. Nem véletlen, hogy Karagandában jártunkkor a karagandai püspök vasárnapi prédikációjában az ő alakját idézte fel példaként a bérmálásra járulók előtt. De ki is ez a férfi, akinek sorsa hazájától több ezer kilométerre, halála után több mint negyven évvel is vonatkozási pont maradt?
Karaganda 2012-ben megépült új katolikus temploma, amelyben minden vasárnap Chira Sándorért is szól a könyörgés.
Chira Sándor 1897. január 17-én született Máramaros vármegye Irhóc (ma Vilchivci) falujában, egy több nemzedékre visszatekintő görögkatolikus papi családban. Már gyermekkorától vonzotta a papi hivatás, felsőfokú tanulmányait a Budapesti Központi Papnevelő Intézetben végezte 1915 és 1920 között, éppen a történelmi Magyarország széthullásának éveiben. Amikor 1920. december 19-én pappá szentelték, jelmondatául Lukács evangéliumából vett szavakat választotta: „Uram, követlek, bárhová is mész!”. Ez a hitvallás egész további életére igaznak bizonyult. A két világháború közötti évtizedekben papi pályája gyorsan ívelt felfelé. 1924-ben az ungvári szeminárium egyháztörténelem és kánonjog professzora lett, lelkipásztori tevékenysége a társadalom peremére szorultak felé is kiterjedt. Rendszeresen látogatta a börtönfoglyokat és a kórházak betegeit, de több alkalommal vállalt missziót a dél-franciaországi bányavidéken dolgozó ruszin, magyar és más kelet-közép-európai vendégmunkások körében is. Elhivatottságát és szerteágazó munkáját több egyházi elismerés követte: pápai káplán, majd kanonok, végül 1943-ban pápai prelátus címet kapott.
Kép forrása: Apostolische Nachfolge
A szovjet megszállás azonban mindent gyökeresen megváltoztatott, a totalitárius rendszer politikai céllá tette a Szovjetunió által annektált Kárpátalján működő görögkatolikus egyház felszámolását. 1945 elejétől megkezdődött az egyházi vezetők erőszakos eltávolítása, ezért Romzsa Tódor püspök titokban a Szentszékhez fordult, hogy személye mellett Kárpátalján egy rejtett, titokban működő püspök is legyen, aki minden eshetőségre felkészülve biztosítja az egyházmegye folytonosságát az egyre erősebb támadások közepette. A pápa jóváhagyásával így szentelték püspökké teljes titoktartás mellett Chira Sándort 1945. december 30-án, Romzsa Tódor félelmei pedig beigazolódtak: a diktatúra bérgyilkosai hamarosan meggyilkolták az ellenálló püspököt. A likvidálást Nyikita Hruscsov, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának akkori első titkára kezdeményezte, és Sztálin személyesen engedélyezte. A kivitelezéssel kárpátaljai rendőrök egy csoportját bízták meg, akik egy katonai teherautóval belerohantak a lókai templom felszenteléséről kísérőivel együtt hazafelé tartó püspök lovaskocsijába, és vasdorongokkal elkezdték halálra verni a sebesülteket, majd egy érkező teherautó láttán sietősen távoztak. Romzsa súlyosan megsérült, de túlélte a támadást, és a munkácsi kórházban sikeresen megműtötték. A kórházba beépített ügynök azonban az éjszakai vizit közben befejezte a feladatot, és méreginjekcióval meggyilkolta a püspököt. 1949 elején a szovjet hatalom újabb radikális lépésre szánta el magát: szinte egy időben minden városi görögkatolikus papot letartóztattak, köztük a titokban püspökké szentelt Chira Sándort is, akit mindenétől megfosztottak, majd Ungváron, Lembergben és Kijevben hónapokon át tartó kihallgatásoknak és kínzásoknak vetették alá. 1949. augusztus 6-án végül tárgyalás és védekezés lehetősége nélkül 25 év kényszermunkára ítélték, és a szibériai Tajsetbe, a legveszélyesebb politikai foglyoknak fenntartott táborba hurcolták. A püspök a következő években a kemerovói és omszki táborokat is megjárta, építkezéseken dolgozott, többször súlyos betegségeken esett át, de életben maradt és hű maradt fogadalmához. Rabtársai visszaemlékezései szerint még a tábori kórházban is lelkipásztori szolgálatot végzett, éjszaka titokban miséket tartott, prédikált, tartotta a reményt és a hitet fogolytársaiban.
Karaganda első katolikus temploma, a Majkoduki Szent József templom, amelynek megteremtése és megépülése nagyban kötődik Chira Sándor tevékenységéhez.
1956 szeptemberében, nyolc évnyi fogság után szabadulhatott, és Kárpátaljára hazatérve egyből egyházközössége megmaradásáért munkálkodott, miséket tartott, és a legnagyobb titokban kispapokat szentelt fel, hogy az egyházmegye ne maradjon papok nélkül. Hazatérése azonban rövid életűnek bizonyult. 1957 januárjában, hatvanadik születésnapján családja körében újra letartóztatták, és öt évre Karagandába száműzték. Hazatérni azonban öt évvel később sem engedték, a KGB már a reptéren várta, és azonnal visszafordították, még szülei sírját sem látogathatta meg. A titokban felszentelt püspök így véglegesen a kazah pusztán fekvő Karagandába került, ahol a hazájuktól távolra hurcolt politikai deportáltak és áttelepítettek tízezrei laktak. Chira Sándort a kezdeti hónapokban az ukrán görögkatolikusok fogadták be, majd a német lakosság is felismerte kiváló nyelvtudását, és innentől a többségében németek lakta, a közbeszédben Berlinnek nevezett Majkoduk városnegyedben pasztorált, ahol a német mellett ukrán, lengyel és litván katolikusok is hívei voltak. Titkos papi szolgálatának híre az egész térségben elterjedt, és hamarosan több száz kilométerről is érkeztek hozzá keresztelésre, házasságkötésre és elsőáldozásra a szovjet rendszer zaklatásai, razziái ellenére, de emellett ő maga is évente ellátogatott Nyugat-Szibéria kis falvaiba, hogy misézzen. A karagandai lakosság hosszas kérelmezésére 1977-ben az egyházközség végre hivatalos regisztrációt kapott Moszkvából, a templomépítés is lehetővé vált, és még ugyanabban az évben lefektették Karaganda első templomának, a Majkoduki Szent József-templom alapkövét (a templom külső formája szabványos ház volt, semmi sem utalhatott templom jellegére). Chira Sándor élete végéig folytatta karagandai tevékenységét, és a föld alá kényszerített munkácsi egyházmegye titkos pásztorálását is. A 70-es évek végén, a 80-as években már gyógykezelés és rokonlátogatás jogcímén évente egyszer hazalátogathatott a mintegy ötezer kilométerre fekvő Kárpátaljára, ahol titokban találkozott papjaival és újakat szentelt. 1983. május 26-án hunyt el Karagandában, temetésén több ezres tömeg vett részt.
A Chira Sándorról megmaradt kevés fénykép egyike, amelyen a nyolcvan év körüli püspök szerepel nem sokkal halála előtt. Kép forrása: Apostolische Nachfolge
Felhasznált irodalom:
Riskó Marianna: Chira Sándor munkácsi püspök élete és vértanúsága. Budapest, 2017.
