A XX. Század Intézet Félmúlt című beszélgetéssorozatának legújabb részében a nürnbergi per került középpontba. Az adás aktualitását az idén bemutatott Nürnberg című filmdráma szolgáltatta James Vanderbilt rendezésében, Russel Crowe főszereplésével. Miért volt precedens nélküli a nürnbergi per, miért éppen Nürnbergben tartották, miért a Szovjetunió volt a per valódi győztese, és hitelesen mutatja-e be az idén megjelent filmadaptáció a per történetét és legfontosabb szereplőit? Ezekre és más hasonló kérdésekre keresték a választ az adás résztvevői, Baczoni Dorottya, a XX. Század Intézet igazgatója és Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum vezető történésze.
Balogh Gábor a beszélgetés elején kiemelte, hogy korábban a történelem során nem volt példa arra, hogy egy háborút követően a győztesek jogilag felelősségre vonják ellenségeiket. A szövetséges nagyhatalmak már 1943-ban eldöntötték, hogy bíróság elé állítják a nemzetiszocialista háborús bűnösöket. A háborús bűnös jogi kategória azonban nem létezett korábban, és azt is nehéz volt megállapítani, hogy kire bizonyítható egyértelműen, hogy részt vett „népellenes bűncselekményekben”. Ezeket a kérdéseket még kényesebbé tette, hogy az a Szovjetunió is ott volt a per kidolgozásában és lebonyolításában, amely megkerülhetetlen szerepet játszott a háború kirobbantásában. Baczoni Dorottya szerint ettől függetlenül nagyon erős üzenet volt a világ számára, hogy a német vezetés által elkövetett bűncselekményeknek súlyos következménye van, és hasonló következményekkel néznek szembe azok is, akik a jövőben ilyen tetteket hajtanak végre. A per célja ugyanakkor az volt, hogy a főbűnösöket vonják felelősségre, akik közül többen – elsősorban Adolf Hitler és Joseph Goebbels – már korábban öngyilkosságot követtek el, ami megnehezítette a főbűnösök kiválasztását. A XX. Század Intézet igazgatója fontosnak tartja, hogy a pert a szövetséges nemzetek képviselőiből összeállított ügyészi és bírói kar bonyolította le, ami nagy hatást gyakorolt a nemzetközi jog, illetve a nemzetközi szervezetek fejlődésére. A visszamenő hatályú törvénykezés kivételes alkalmazása lehetővé tette az olyan új jogi fogalmak megalkotását is, mint az emberiesség ellenes bűncselekmény.
A beszélgetés folytatásaként felmerült, hogy mégis ki profitált a legtöbbet a perből. Balogh Gábor ezzel kapcsolatban leszögezte, hogy a per egyértelmű nyertesei a szovjetek voltak. A szovjetek a Hitler–Sztálin-paktum megkötését követően két éven keresztül szövetségesei voltak Németországnak, ráadásul a háború kirobbantásában is részt vettek. Ezek a dokumentumok mégsem kerültek a bíróság elé, és a szövetségesek így „tisztárra mosták” a Szovjetuniót. Nem került szóba a katyńi vérengzés és a többi szovjet bűncselekmény, amelyekhez hasonlók elkövetéséért a németek a vádlottak padjára kerültek. Ezeket a témákat a hidegháború során nyugaton sem firtatták, említésük és kutatásuk csak az 1980-as évek végén vált gyakoribbá. Baczoni Dorottya ezt azzal egészítette ki, hogy amíg a nürnbergi per tudatosította, hogy a nácizmus „megvetendő, egy morálisan elítélendő ideológia”, addig a Szovjetunió bukását követően ez nem lett ilyen kristálytisztán leszögezve a kommunizmussal szemben. Az irodalmi Nobel-díjas Alekszandr Szolzsenyicin ezzel az ellentmondással kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy a Nyugat „Nürnbergben képes volt kart karba öltve ítélkezni azokkal a bírákkal, akik ugyanolyan gyilkosok voltak, mint az elítéltek.” Ráadásul a nyugati szövetségesek sem voltak teljesen makulátlanok, hiszen ők is elkövettek olyan hadicselekményeket, amelyek több százezer civil életét követelték – például Drezda bombázása –, ezekkel kapcsolatban viszont fel sem merült, hogy kivizsgálják őket mint háborús bűnöket.
Balogh Gábor szerint Nürnberg szimbolikus helyszínválasztás volt a szövetségesek részéről, hiszen a nácik Nürnbergben tartották az 1930-as években a legnagyobb pártállami rendezvényeiket, illetve a német zsidótörvények is erről a városról kapták nevüket. Emellett szerepet játszhatott a döntésben az is, hogy kevés olyan épület maradt használható állapotban a bombázások következtében Németországban, ahol meg lehetett tartani egy ilyen nagyszabású eseményt.
A beszélgetés további részében szóba került a tolmácsok perben betöltött szerepe, Hermann Göring és Rudolf Hess személyisége, illetve a per során tanúsított magatartása és az idén megjelent Nürnberg című film aktualitása.
