1950-ben elbocsátották. Könyvelőként, később üzemgazdasági osztályvezetőként dolgozott. A forradalom alatt az óbudai 2. Számú Épületelemgyárban a munkástanács elnökévé választották, majd a gyár igazgatója és a Nagy-budapesti Központi Munkástanács tagja lett. 1958-ban 8 év szabadságvesztésre ítélték, 1961-ben szabadult. 1985-ös nyugdíjazásáig a Kőbányai Porcelángyárban segédmunkás, fordító, majd középvezető volt. A TIB tagjaként részt vett Nagy Imre és mártírtársai újra temetésének szervezésében. A hagyatékban található dokumentumok nemcsak Abod László teljes életútját ölelik fel, hanem egyúttal a magyar történelem sorsfordító állomásait is felmutatják. A Trianon után a székelyföldi Oltszem településről Magyarországra menekülő család, a cserkészként, majd teológusként önként katonai szolgálatra jelentkező fiatal, a koalíciós évek idején a NÉKOSZ alelnökeként is tevékenykedő segédlelkész, az 1956-os Forradalom és Szabadságharcban való részvétele miatt a megtorlások idején hosszú évekre bebörtönzött rab, a hatvanas-hetvenes években köztörvényesként kezelt „másodrendű állampolgár”, majd a rendszerváltoztatás reményeit és csalódásait megélt öregember egyként képviselve van a gyűjteményben. Abod László szerepvállalásai és a rendszerváltoztatás korabeli dokumentumai nyomán betekintést nyerhetünk többek között az Oral History Archívum, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága és a Nagy Imre Társaság megalakulásának, működésének és a magyar társadalmat megosztó politikai konfliktusok kialakulásának egyes részleteibe is.