|
|
 |
|
|
 |
Doncsev Toso: Új idők bolgárai
|
|
|
|
|
|
 A művelődési ház felépítéségi - azaz 1957-ig - a templom és a parókiaépület szolgál a bolgár kolónia rendszeres összejövetelinek céljaira. Dimiter bácsitól az ajtónál lévő pultnál az elevenekért és a holtakért gyertyákat vettek, a férfiak ilyenkor néhány szót váltottak vele. A hívek annak rendje és módja szerint megcsókolták a középen és a kétoldalt lévő ikonokat, meggyújtották a gyertyákat, elhelyezték a gyertyatartókban, azután a férfiak jobboldalt a férfiak közé, az asszonyok pedig baloldalt a nők közé álltak, és néhány percnyi illendőségből betartott hallgatás után folytatták a beszélgetést. Folyt a szó a kertről, a piacról. Joan Nedelcsev tiszteletes atya meg végezte a szertartást. A gyerekek alig várták, hogy az atya eltűnjön az ikonosztáz mögött, és kiosontak a templomból. Az épületet körülvevő kertben bújócskáztak, fogócskáztak, vagy más játékokkal múlatták az időt. Ha túlságosan hangoskodtak, mindig akadt egy nagymama vagy egy öregasszony, aki megszidta őket. Az istentisztelet után a gyerekek örömére Sztoján bácsi szezámmagos cukorkát és lokumot (szultánkenyeret) árult.
|
|
|
|
|
|
|
