Gueth Gyula: Egy tartalékos tábori lelkész II. világháborús visszaemlékezései

 A nemrég mögöttünk hagyott XX. Század egyik legborzalmasabb élménye a Föld lakói számára a II. világháború volt. Ebben a háborúban az ember megmutatta, milyen hihetetlen hatású önpusztításra képes, megmutatta, hogy a kegyetlenséget milyen fokra lehet "fejleszteni" s újraértelmeződött az önfeláldozás fogalma is. Könyvtárakat betöltő irodalom született a háborúról, mint történelmi eseményről, a mint az emberség szüneteltetéséről illetve az emberség kiteljesedéséről. Ennek a háborúnak volt részese Gueth Gyula tartalékos tábori lelkészként. Az olvasó most az ő memoárját tartja a kezében. Gueth Gyula maga is szembesült a sokakat érintő kérdéssel: mi lehet illetve mi a funkciója egy lelkésznek egy világméretű öldöklésben? A szerző a maga szemszögéből valóban elgondolkodtató választ ad az etika és a keresztény erkölcs szempontjából is fontos és a sokakat érdeklő problémára. Ha szabad azt mondani: Gueth Gyula visszaemlékezésének általános erkölcsi szempontból ez a legfontosabb vonulata. Visszaemlékezésének azonban komoly konkrét történeti hozadéka is van. Bár igaz, hogy az emberiség valóban sokat tud a második világháborúról, de tudjuk, hogy nem mindent. Gueth Gyula ilyen értelemben is hoz új adalékokat. Leírásában adalékokat kapunk a tábori lelkészként történetéhez, a hadikórházak működéséhez, s fontos adalékokat közöl azoknak az alakulatoknak a történetéhez is, ahol a háború folyamán szolgált. Az alakulat történetek mellett a szerző konkrét megélt élmények alapján beszél a hadsereg egy alakulatának - csepp a tengerben, szokták mondani, vagy éppen tudományosabban beszélhetünk szociológiai értelemben reprezentációról is - hangulatáról, jelesen arról; miként viszonyult a magyar katona honi illetve idegen földön a háborúhoz. Talán visszaemlékezésének egyik legérdekesebb része annak leírása, hogy a körülötte lévő katonák miért - milyen kényszer következtében - harcoltak tovább a fronton Szálasi Ferenc hatalomátvétele után. Szinte megfogalmazza a paradoxont: nyilas vezetés alatt a hadsereg azon része, amit ő ismert, nem volt nyilas. A kényszerpálya tartalma más volt. Ugyancsak érdekes adalékokat közöl a szerző a felföldi "partizánmozgalomról" is. Gueth Gyula memoárja több soron is elgondolkodtató, érdekes írás. Mikroszkopikus szemléletű vizsgálódással emberközelbe hozza az embertelenségben hányódó egyszerű embert.

M. Kiss Sándor
XX. század Intézet igazgatója