Magyarok az ororsz büntetotörvénykönyv 58§-a és a kényszermunka árnyékában

ELŐSZÓ HELYETT...

A szovjet katonai elhárítás 1944 karácsonya előtt letartóztatott több mint félszáz elszánt magyar hőst, akik a haza szabadságának megvédésére szövetkeztek. Közülük többet - harc nélkül, kihallgatást, vizsgálatot és ítéletet mellőzve - agyonlőttek.

Ezzel megindult az a mocskos áradat, amelynek következtében minden jogalapot nélkülözve több tízezer magyar állampolgárt, nőket és férfiakat, helyesebben kiskorú leányokat és ifjakat ítélt el a szovjet hadbíróság halálra vagy olyan hosszú idejű szabadságvesztésre, amelyet a világ normális felén egyetlen egy bíróság sem alkalmazott. A halálraítéltek nagy részét kivégezték. Az elítélteket - vagy ahogy a pribékek nevezeték: a szovjet haza és a nép veszedelmes fasiszta ellenségeit - javító-kényszermunka táborokba hurcolták. Nagy részük ott pusztult. Sírjuk ismeretlen és jeltelen. Sokuk haláláról a mai napig rokonságuk semmit sem tud.

1953 és 1955 karácsonya előtt érkezett Magyarországra, 9-11 évi szenvedés után, a túlélők kisebbik része, valamivel több mint háromezer meggyötört, megkínzott, de istenhitében és erkölcsében meg nem rendített igaz magyar. Mind az elbocsátó szovjet állambiztonság, mind a fogadó magyar ÁVH nyilatkozatott íratott alá, hogy a letartóztatás és a szabadlábra helyezés közötti időszakban történtek szigorú államtitkot képeznek. Ennek megfelelően az első magyar okmány, amely adatainkat tartalmazta, arról szólt, hogy éppen most tértünk haza a Szovjetunióból mint volt hadifoglyok.

Aki ezt megszegte, azt a magyar bíróság elítélte és börtönbe zárta. (Kivéve azt, aki "visszaemlékezéseit" külső megrendelésre írta.)

Több száz túlélő 1989 júniusában találkozott és úgy döntött Budapesten, a Budai Vigadóban, hogy megalakítja Szervezetünket. (Azt kellene mondanom, hogy másodszor, mivel ugyanez 1956. október 31-én, az Andrássy úton, a rossz emlékű Dobi István által elnökölt, egyik mezőgazdasági szervezet székházában már megtörtént. Szerencse, hogy a jelenléti ív megsemmisítésre került, és így megmenekültünk a megtorlástól.)

A Kutató Műhely létrehozására a kutatás megkezdése után akkor került sor, amikor kiderült, hogy másként nem lehet múltunk valóságát feltárni. Magára a kutatásra, a Szervezetünk alapszabályzatában található feladatok egyik pontja kötelez. Azonban ennél is erősebb azon erkölcsi indíttatás, amely elpusztított társaink halálából fakad.

A jelen kötet, amely a többéves történészi kutatómunka eredményeiből, indításként, jegyzőkönyvszerűen adja közre a kétnapos tudományos ülés egészét, a rendező SZORAKÉSZ, a társrendezők hozzájárulásával, céltudatosan fogja a téma iránt valóban érdeklődő, tisztességes szándékú kutatóknak, néhány közéleti személyiségnek, de főleg a SZORAKÉSZ-tagoknak ellenszolgáltatás nélkül eljuttatni. Ugyanis a Kutató Műhely a valóság feltárását, a magyar történelem hiányzó lapjainak pótlását fontosabbnak tartja, mint a borzalommal, az általunk átélt hihetetlen valósággal történő haszonelvű kufárkodást.

Ezek jegyében mondok köszönetet a Kutató Műhely tudós tagjainak, a XX. Század Intézet főigazgató asszonyának és munkatársainak, valamint nem utolsósorban a Történeti Hivatal elnökének, elnökhelyettesének és munkatársainak mind az anyagi, mind az erkölcsi támogatásért. Bízva Istenben, reménykedünk az első kötet után a továbbiak megjelenésében.

Menczer Gusztáv
A SZORAKÉSZ elnöke