Amikor vagy 30 évvel ezelőtt Amerika egyik legismertebb könyvkiadója felkért, hogy írjak egy könyvet ´56-ról, azt kérdeztem: kit fog ez érdekelni vagy 25 évvel a forradalom után? Most, amikor magyarra fordították a könyvemet, ugyanezt kérdeztem: kit fog érdekelni itt Magyarországon az, ami 45 évvel ezelőtt történt?

A könyv ´56-ról szól, és amennyiben helyes volt lefordítani, annak valójában egyetlen nagyon fontos oka van: hangsúlyozza ´56 egyedülálló jelentőségét a nemzetközi kommunizmus elleni küzdelemben.

Amikor 1957-ben Amerikába érkeztem, sok helyre hívtak, beszéljek ´56-ról, és arról, hogy a magyarok hogy élték át azt a traumát, amelyet az úgynevezett szabad világ magatartása jelentett nekik azokban a tragikus hetekben.

Emlékszem, egyetemistáknak tartott egyik beszédemet azzal fejeztem be, hogy az ´56-os forradalom sikeres volt. Egy professzor, aki a hallgatók között foglalt helyet, ellenkezett: sikerről beszélni győzelem nélkül naivitás, mondta, márpedig ´56-ot a szovjet erőszak véresen elnyomta.

Igaz, feleltem, de sikeres volt egy rendkívül fontos szempontból: a Nyugat szellemi vezéreinek százait örökre kiábrándította Moszkvából, többek között azokat, akik kötetben (The God who failed) fejezték ki kiábrándultságukat, és bélyegezték meg a szovjeteket azért, amit tettek.

Az olvasó elnézését kérem, amiért saját élményeimet összekapcsoltam 1956 történelmileg oly fontos eseményeivel. Ez, gondolom, így volt más tízezrekkel is, akik át- és túlélték ´56-ot, még akkor is, ha nem írtak könyvet élményeikről.