A kádári represszió intézményesülése
1956-1962

Ez a kötet olyan tanulmányokat tartalmaz, amelyek - két kivételével - eloször látnak napvilágot, elso eredményeiként egy szisztematikus kutatásnak. E kutatás résztvevoi arra vállalkoztak, hogy a lehetséges mértékig dokumentálják, s empirikus módszerekkel feltárják XX. századi történelmünk "Kádár - korszak" néven elhíresült periódusában a politikai fohatalom természetét, közelebbrol annak centrális jelentoségu mozzanatát, a hatalmi represszió külso és belso kondícióit, szervezodését, intézményesülését és használatának tényeit, valamint folyamatait.
Az olvasóban felvetodhet a kérdés, hogy miért csupán az 1956-63 közötti idoszakkal foglakozunk, ám a dolgozatok megismerése nyilvánvalóvá teheti, hogy e periódus a totalitárius állam "restaurációja vagy kiigazítása" kondícióinak folyamataiban logikailag egységes , így a különbözo aspektusokból történt elemzo körüljárások nem jogosulatlanok. A szerkesztok éppen e logika teljessé tétele érdekében döntöttek két kutatáson kívüli, folyóiratban már publikált tanulmány (Markó György: A katonai bíróságok statáriális ítéletei 1956. december-1957. október között valamint Ripp Zoltán: Zártállami parlament c. tanulmányok) beemelése mellett.

A kötet valamennyi dolgozatán áthúzódó alapprobléma az, hogy vajon hogy orzodött meg a forradalmi kataklizma után a hatalom totalitárius alapszerkezete, minek kellett történnie s milyen szándékos változtatásokra volt szükség ahoz, hogy a hatalom lényegi kontinuitása megorzodjék. A kutatók és a szerkesztok is tudatában vannak annak, hogy a Kádár-rendszer genezisének teljes történetéhez további ismeretekre lesz szükség, s ezek minden bizonnyal eloállanak majd a kutathatósági korlátok megszunésével.