Oroszországban a szovjet rendszer részleges restaurációja folyik, állítja Vlagyimir Bukovszkij. Az orosz emigráció egyik meghatározó alakja a XX. Század Intézet és a Konrad Adenauer Alapítvány által szervezett, Kommunista világ született - Oroszország 1917 című konferencián tartott előadást.

- Többször élésen bírálta Putyin elnököt és politikáját. Melyek a legfőbb kifogásai?

- Putyin a KGB közreműködésével került hatalomra. Sokszor a szemére vetik, hogy tulajdonképpen nem is volt programja, pedig szerintem igenis volt. Egyvalamit akart: a szovjet rendszert visszaállítani. Ezt viszont olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet. A restauráció jelenleg is zajlik. Elnyomja az ellenzéket, cenzúrázza a sajtót, és igyekszik a demokratikus választásokat megkerülni. Vissza akarja szerezni az egykori Szovjetunió területén, illetve a volt úgynevezett szövetségeseinél a befolyását. Így van Grúziában, Ukrajnában, Moldáviában, a Baltikumban. De ugyanez a helyzet Lengyelország esetében is. Tulajdonképpen a hidegháború néhány meghatározó elemét akarja visszahozni. A mintát az egykori Szovjetunió rendszere szolgáltatja.

- Vissza lehet forgatni a történelem kerekét?

- Mindent nem lehet visszaállítani. Például a kommunista ideológia nem tér vissza. A magántulajdon is megmarad, viszont Oroszországban jelentős iparágakat visszaállamosítottak, vagy eredetileg sem kerültek magánkézbe. Ilyen a gázüzletág, az alumínium- és a nikkelfeldolgozás. A kis- és közepes üzemek azonban magánkézben vannak. A technikai fejlődés komoly problémát jelent a hatalomnak. Az internet, a műholdas televízió és a mobiltelefon nyitottságot ad, az országot nem lehet csak úgy bezárni. Tehát csak részleges restaurációt lehet végrehajtani.

- Azt nyilatkozta, hogy indulni szeretne a márciusi elnökválasztáson. Valóban úgy gondolja, hogy ilyen körülmények között vannak esélyei? Eljut-e egyáltalán odáig, hogy a választási bizottság regisztrálja?

- Ami a regisztrációt illeti, a hatalomnak számos kifogása van, miért nem akar engem lajstromba venni. Az ügyben majd az alkotmánybíróság dönt. Az elnökjelöltségre egy értelmiségi csoport kért fel. Tudni kell, hogy ez nem szokásos választási kampány lesz. Mindenki úgy véli, hogy Putyin az elnökválasztás után is megőrzi hatalmát, bárki legyen is formálisan az elnök. Az ellenzéknek mégis alternatívát kell kínálnia. De úgy vélem, hogy ugyanúgy, akárcsak Ukrajnában vagy Grúziában, az emberek előbbutóbb kimennek az utcára, hogy kierőszakolják az igazi változást.

- Oroszországban az ellenzék jelenleg nagyon gyenge. Mi a szétesettség oka?

- Az ellenzék mindig is gyenge volt. Még nem volt idő, hogy markáns ellenzék kialakuljon, hiszen hetvenhárom éven keresztül csak egy párt létezett. Az emberek többsége még ma is csak egypártrendszerben gondolkodik. De ez csak az egyik ok. A másik, hogy amikor Putyin hatalomra került, megváltoztatta a törvényeket. Például változott a pártok finanszírozási rendszere is. Így nem fogadhatnak el semmilyen anyagi juttatást külföldről. Ha ezt mégis megteszik titokban, az elkövetők a börtönbüntetést kockáztatják. A Hodorkovszkij-ügy után pedig nem akad egyetlen orosz üzletember sem, aki pénzt merne adni az orosz ellenzéknek. Putyinék óriási apparátust tartanak fenn. Ha kell, egy hónap alatt képesek másfél millió aláírást összegyűjteni saját elnökjelöltjük támogatására. Ilyet más politikai szervezet a jelen körülmények között aligha tud megtenni. Nem csoda hát, hogy ezzel a háttérrel "statisztikailag" könnyen kimutatható Putyin magas népszerűsége.

- Akkor az az ön tényleges célja, hogy felrázza és egyesítse az ellenzéket?

- Többé-kevésbé most ezt teszem. Mindenkivel persze személyesen nem beszélhetek, de igyekszem az összes engem támogató csoportot felkeresni, és közös politikai platformra hozni. Megkönnyíti a helyzetemet, hogy egyik ellenzéki csoportosulásnak sem köteleztem el magam.

- Említette, hogy Oroszország vissza szeretné szerezni az egykori Szovjetunió területén és a volt "szövetséges" országokban befolyását. Ön is úgy látja, hogy Putyin az olajat és a földgázt veti majd be céljai elérése érdekében?

- Pontosan ezt csinálja most is. Nem jövő időben kell beszélni, hiszen ez már a jelen. Ezt teszik Grúziával, Ukrajnával, Lengyelországgal. Az orosz energiakészleteket már most stratégiai fegyverként használják. De hasonló a helyzet Nyugat-Európával is. Az energia nagyon veszélyes eszköz, már Sztálin is használta.

- Mindez azt jelentheti, hogy Oroszország ma veszélyesebb környezetére, mint elődje, a Szovjetunió volt?

- Tíz évvel ezelőtt, Jelcin elnöksége idején ez a kérdés fel sem vetődött. De Oroszország egyre erősödik. A Szovjetuniónak gigantikus elnyomó apparátusa volt, és jelentős katonai erőt állomásoztatott külföldön. Erről ma még Oroszország esetében nem beszélhetünk. Lehet, hogy Oroszország nem lesz veszélyesebb, mint a Szovjetunió, de az eddigieknél veszélyesebb lehet, és ez éppen elég rossz.

- Hogyan képzeli el a modern Oroszországot a XXI. században? Ugyanolyan parlamenti demokráciában, mint amilyen Nagy-Britanniában van, ahol ön is él?

- Az igazi demokrácia megteremtéséhez hosszabb időre van szükség, és ki kell építeni az intézményi hátteret is. Talán átmenetileg az elnöki rendszer lenne a legjobb, mert a különböző politikai pártoknak meg kell erősödniük. De az sem mindegy, hogy ki az elnök. És természetesen meg kell változtatni a törvényeket is, hogy valódi többségi hatalom alakulhasson ki.

A BÖRTÖNBŐL AZ EMIGRÁCIÓBA
Vlagyimir Konsztantyinovics Bukovszkij 1942. december 30-án született az oroszországi Belebejben. Tanulmányait a Moszkvai Állami Egyetemen végezte, ahol neurofiziológusi diplomát szerzett. 1963 és 1976 között több ízben letartóztatták, pszichiátriai rabkórházba zárták, több év kényszermunkára, börtönbüntetésre, illetve belföldi száműzetésre ítélték tiltott irodalom terjesztéséért, a szovjet írók érdekében szervezett tüntetésért, polgárjogi mozgalomban való közreműködésért, valamint olyan információk Nyugatra juttatásáért, amelyekben leleplezte a szovjet pszichiátriai intézményekben folyó kényszergyógykezelési gyakorlatot. 1976-ban kicserélték Luis Corvalánra, a Chilei Kommunista Párt főtitkárára, majd pedig megfosztották szovjet állampolgárságától. 1978-ban Konrad Adenauer-díjjal tüntették ki. Borisz Jelcin utasítására 1992-ben orosz állampolgárságot kapott. Idén májusban jelentette be, hogy indulni kíván a jövő márciusban esedékes elnökválasztáson. A múlt hónapban Angliából rövid időre Moszkvába utazott. A központi választási bizottság közölte vele, hogy nem regisztráltathatja magát mint elnökjelölt, mert külföldön él.