Műsorvezető (Csiszár Jenő): - Mit kezdjünk vele címmel tartanak konferenciát Kádár Jánosról, a stúdióban a sok előadó közül kettő, Schmidt Mária a Terror Háza Múzeum igazgatója és Gerő András történész professzor, jó reggelt kívánok, kezét csókolom. Igazgatóasszony, kik szeretik Kádár Jánost?

Schmidt Mária: - Szerintem sokan. Nagyon sokan és különböző okokból. És nagyon sokan nem szeretik. És azért fontos, hogy beszéljünk róla, mert valójában még bennünk és velünk van.

Mv.: - Bocsásson meg, professzor úr, és kik nem szeretik Kádár Jánost? De ha ön is azt mondja, hogy sokan, akkor ez így....ha lehet, egy kicsit bővebben.

Gerő András: - Én tulajdonképpen, ha megengedi nem válaszolnék a kérdésére, hanem ehelyett mondanám azt, amit előre elgondoltam. Én tudom azt, hogy van egy nosztalgia sok emberben a Kádár korszak iránt, de én személy szerint úgy gondolom, hogy ezt sokan úgy szokták átfordítani, hogy a diktatúra iránt van nosztalgia. Szerintem ez nem igaz, mert a magyar történelemben sem Szálasi iránt, sem Rákosi iránt semmilyen, soha életemben semmilyen nosztalgikus megjegyzést nem hallottam. És szerintem a Kádár-korszak iránt ha van nosztalgia, az nem a Kádárnak szól vagy a diktatúrának, hanem egy konszolidált, olyanfajta életnek amely egy élhető élet volt az emberek számára. 5-ről a hatra lehetett jutni.

Mv.: - Igazgatófőasszony, nem lehet az, hogy vannak....tehát az embernek az agya az sokkal könnyebben töröl? És csak a szépre emlékezünk? Ha ezen a vonalon megyünk tovább, amit a professzor úr mond.

Schmidt Mária: - Igaza van az Andrásnak bizonyos tekintetben, de azért én ezt diferenciálnám. Tehát a Kádár-korszaknak az a konszolidált időszaka amire úgy emlékszünk, hogy biztonságos volt, kiszámítható volt, lehetett tudnik, hogy mi az a pici gyarapodás, ami azért elérhető a számunkra, ez azért a hatvanas évek legvégétől kezdődött. És a ma élő...

Mv.: -Az új gazdasági mechanizmus, ugye?

Schmidt Mária: - Hát igen, hát előzőleg azért egy nagyon szörnyű diktatúra, terrorkorszaka volt ami a magyar történelem egyik példátlan kegyetlen időszakát jelentette. És azért is tűnt azok számára, akik ezt a korszakot megélték, ez a konszolidáció annyira pozitívnak, mert hát az azt megelőző időszakok rettenetesek voltak. Tehát ha valami nagyon-nagyon szörnyű és elviselhetetlen, mint a negyvenes, ötvenes évek voltak Magyarországon és az ´56 utáni megtorlás, akkor mindaz a szabadabb lét, mindaz a könnyebbség, anyagilag is, és az életnek, a civil szférának a bizonyos fokig könnyebb megélése, ezek felértékelődtek.

Gerő András: - Bocsánat, szóval másrészről van persze ebben egy olyan tényező is, hogy nemcsak a konszolidáció maga, az nagyon fontos volt, amiről a JV!áría_ is beszél. Hanem hadd mondjak egy ilyen analóg példát. Hogy itt van mondjuk az én anyám, 86 éves és hát neki a háborús időszak nagyon nem volt jó. Mert zsidóüldözések voltak és az anyám ugye zsidó, tehát bujkálgatott, de mindenfajta problémái voltak. Ezzel együtt, amikor meghallja a Karády Katalint, akkor azt mondja, hogy hát és csodálatos. És annak idején, amikor a Kádár-rendszer végén megjelent Karády Katalin lemeze, több, mint 300 ezer példányt adtak el. Tehát a fiatalságnak szóló nosztalgia is van.

Mv.: - Na most pont ez, hogy ha itt megyünk ezen az úton, viszont felnőtt egy generáció, aki már a Kádárrendszer után született. És ha mondjuk Németh Lehelt hallja meg....fogalma nincs. Annak mit lehet Kádár Jánosról vagy egyáltalában kell Kádár Jánosról vagy a Kádár-korszakról tudnia?

Schmidt Mária: - Kell, mert több mint három évtizedig meghatározta Magyarországnak az életét. Ez nagyon-nagyon hosszú időszak, egy egész periódusnak vált a névadójává. És mindaz az örökség, ami itt van velünk, az hat azokra a generációkra is, amelyek nem voltak ennek a Kádár-rendszernek az aktív elszenvedője vagy élvezői. Azért szervezzük ezt a konferenciát, mert azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy differenciáltan közelítsünk valakihez. Főleg egy olyan történelmi személyiséghez, aki ilyen hosszú időre meghatározta az ország életét. Nem fekete és fehér, ahogy gondolkodni kell Kádár Jánosról vagy Horthy Miklósról, vagy akárkiről, Tisza Kálmánról vagy Mária Terézia...tehát bárkit mondok, mert ilyen hosszú időszakba nagyon sokféle korszak belefér. Jó is, rossz is, pozitív is, negatív is.

Mv.: - Főigazgatóasszony, az ön bevezetőjének a címe, hogy Mit kezdjünk vele? ön most kulcsot akar adni, tehát hogy mit kezdjünk vele? Vagy egy....

Schmidt Mária: - Nem. Az, hogy mit kezdünk vele, azt közösen kell kidolgoznunk vagy kimunkálnunk vagy ahhoz közösen kell eljutnunk. Amit ez a konferencia ígér az az, hogy nagyon sokféle ember nagyon különböző nézőpontokból fog mondani érveket arról, hogy ő mit gondol erről az örökségről. És minél több szempontot tudunk összegyűjteni és minél több szempontot tudunk felkínálni, talán annál inkább tudjuk a másiknak a szempontjait egy kicsit megértőbben, kicsit komolyabban venni, szerintem ez fontos. Nemcsak azért fontos, mert értenünk kell a másik érzékenységét, a másiknak a hozzáállását, hanem azért is, mert vannak olyan értékei ennek a korszaknak, amit érdemes megőrizni és nagyon sok olyan része van ennek a korszaknak, amivel gyökeresen szakítanunk kell.

Mv.: - Professzor úr, az ön megnevezését remélem nem tévesztem el, tehát ez kis.... Az ön előadásának a címe pedig a Munkásosztály metamorfózisa, átalakulása.

Gerő András: - Igen. Ez tulajdonképpen egy fogalomtörténeti vizsgálat, ami azért le van bontva. Tehát én azt néztem, hogy az eredeti Marx intencióból a munkásosztály egy filozófiai kategória volt, egy Leninen átszűrt és politikai kategóriává vált munkásosztály fogalom, ott csúszik át egy párthatalom fedő kategóriájába és tulajdonképpen a munkásosztály mint metafora mi mindent legitimál, miközben nem társadalomtörténeti kategóriaként használják, hanem egy hatalmi kódnyelv részévé válik.

Mv.: - Ahhoz mit szólnak, hogy ha nagyon panyókára vetve fogalmazom, akkor a mostani időszakot figyelve igazából a szociális háló foltozgatását és a foltozgatásához szükséges tűt azt inkább a jobboldalon találjuk meg az elmúlt időszakban.

Gerő András: - Ezt kérdezi vagy állítja?

Mv.: - Kérdezem.

Gerő András: - A kérdés...ne haragudjon, azért precízió. Maga azt állítja, hogy ma az úgymond szociális háló...

Mv.: - Azt vélem felfedezni, hogy Orbán Viktor és a Fidesz bizonyos megnyilvánulásai vagy egyre több megnyilvánulása sokkal de sokkal szociálisan érzékenyebb, mint a mostani koalíciós kormánynak a megnyilvánulása.

Gerő András: - De Jenő úr drága. Pont szerintem ez a Kádár-korszak egyik öröksége. Hogy van egy nyelv és van egy tényleges cselekvés és valóság. A Kádár-korszakban az volt, hogy volt egy hazugsányelv. Azt mondták, proletárinternacionalizmus. Hogy lehet dekódolni ezt a szót? Más országok belügyeibe való beavatkozás. Ezt jelentette. Azt mondták, munkáshatalom és valójában a pártapparátus és a vele szövetséges államapparátus hatalma volt. Azt mondták, hogy egyenlőséget akarnak és eközben látens egyenlőtlenségekkel volt tele az ország. Tehát retorikai szinten lett egy hazugságnyelv. Ez a hazugságnyelv természetesen nem halt ki a rendszerváltással. Tehát amikor ön jobboldalra kérdez vagy baloldalra, én azt tudom mondani, hogy a magyar politikai közéletet éppúgy ma is egy nagyon sajátos hazugságnyelv jellemzi. Hadd mondjak még egy példát. A Kádár-korszakban soha nem voltak megnevezve társadalmi rétegek. Tehát a KSH adatait vagy a besorolását megnézi vagy az akkori szociológiát, ilyeneket mondtak, hogy bérből és fizetésből élők. Maga szerint ez egy identitáskategória? Maga azt mondja, hogy bérből és fizetésből élő vagyok? Nem mondták, hogy középosztály, nem mondták, hogy kispolgár, nem mondták azt, hogy paraszt abban az értelemben, ahogy egy paraszt magát identitásban gondolja. Következőleg ez a hazugságnyelv ma is tovább él. Tök mindegy, hogy a jobboldal használja-e éppen...most lehet, hogy éppen a jobboldal használja. De tudja használni a baloldal is, különösen ellenzékben. Tehát nem...a hazugságnyelv egy örökség. Nekünk az a dolgunk többek között, amit a Mária mond, hogy egy kicsit szembenézzünk reflektáltan azzal, hogy mi köze egy nyelvnek és mi köze egy tényleges történéssornak egymáshoz.

Schmidt Mária: - Azért az is mondjuk egy nagyon fontos beszédtéma lenne, hogy tudjuk-e ma még használni azokat a kategóriákat, például jobboldal és baloldal, lefed-e ez bármilyen tartalmat, hiszen mondjuk most egy neoliberális kormányzati hozzáállás van a magyar közügyekhez, miközben az ellenzék egy nagyon széles spektrumra nyitva magába foglalja az összes ezzel ellentétes áramlatot. Tehát nem biztos, hogy a jobboldal a leginkább jó kifejezés erre, dehát azért mondjuk mi leegyszerűsítve szeretjük az egyiket baloldalnak, a másikat jobboldalnak nevezni.

Mv.: - Ez számomra egy nagyon-nagyon izgalmas néhány perc volt, ezt azért elhallgattam volna még, ahogy okos emberek itt erről mit vélekednek...de akinek van kedve, az menjen el, igaz?

Schmidt _Mária: -Igen. De én még azt is szeretném mondani, hogy most először...

Mv.: - Mert ez nem zártkörű, ugye?

Schmidt Mária: - Nem zártkörű, nyitott, az Andrássy Egyetemen lesz pénteken 10 órakor, és az interneten közvetítjük élőben, tehát be lehet kapcsolódni a Terror Háza honlapján. Ezentúl minden konferenciánkat fogjuk élőben közvetíteni.

Mv.: - Főigazgatóasszony, professzor úr, köszönöm szépen.

Gerő András: - Köszönjük szépen.

Schmidt Mária: - Én is köszönöm.