Vizy Dorottya: - Turcsányi János riportja után pedig és 4 perccel háromnegyed 5 előtt a Közelrőlt hallgatják itt a Kossuth rádióban és a kérdést felteszem Önöknek is, aztán felteszik majd holnap egy konferencián is, mit kezdjünk Kádár Jánossal? A XX. Századi Intézet megmondja vagy legalábbis megpróbálja megtalálni a választ holnap egy nemzetközi konferencián, ahol a XX. századi politikussal foglalkoznak majd, aki egyébként a felnőtt magyar lakosság szerint az egyik legpozitívabb szereplője az elmúlt évtizedeknek. Budapesten tehát az Andrássy Egyetemen lesz ez a konferencia, a vonalban pedig itt van Schmidt Mária és Gerő András történész. Mindketten ott lesznek majd az előadók között.

Gerő András, történész: - Az az igazság, hogy egy meglepő dolgot fogok mondani magának. Tulajdonképpen engem különösebben Kádár János személye nem nagyon érdekel. A Kádár-rendszer sem olyan izgalmas számomra. Tudja, engem igazából az érdekelne, de ezt valószínű csak íróktól fogom megtudni, az a jelenség, amit nem tudok másként mondani, lehet, hogy durva lesz a szó, takonynak lehet nevezni. Tehát egy olyan köztakonynak tudja, ami a Kádár világot jellemezte. A közunalom és a köztakony. Ez az, ami érdekes számomra vagy izgat, intellektuálisan izgató, dehát szerintem ezt csak egy író tudja megírni és tulajdonképpen
ezzel kicsit szkeptikus vagyok a saját szakmámat illetően is. Ezt egy történész sosem tudja megfogni.

Schmidt Mária, történész: - Hát igen, ez azért, amit az András mond, elsősorban a hetvenes évekre volt igaz és a hetvenes évek az mindenhol nagyon szürke volt. Tehát ez nem biztos, hogy egy magyar sajátosság volt. A nyolcvanas évek az már egy izgalmas korszak volt, hatalmas változásokkal és ezeknek a változásoknak az előszelével. Én nem tartom ezt egy ennyire egynemű korszaknak, tehát itt már rögtön van vita közöttünk.

V.D.: - A felnőtt lakosságot kérdezte meg a Medián néhány évvel ezelőtt, hogy mit gondol a XX. századról? Talán Önök is emlékeznek erre a felmérésre. Nem tudom, hogy Önöket mennyire lepte meg az eredmény, de a lényege az röviden összefoglalva, hogy az előző évszázadban a hatvanas-hetvenes évek voltak a legszebbek és a XX. századi magyar történelem legkiemelkedőbb vagy legpozitívabb hatású politikusa Kádár János és
Göncz Árpád. Őket követi egyébként Nagy Imre és Antall József.

Schmidt Mária: - Nézze, biztos, hogyha majd 10 év múlva megkérdezik az embereket megint más gondolnak, meg 20 év múlva. Hogy valakinek a történelem majd a helyét hol jelöli ki, ahhoz még elég kevés idő telt el. De amit mi nagyon fontosnak tartunk és szerintem ennek a konferenciának az egyik legfontosabb eredményét abban szeretném látni, hogy ne fehéren és feketén gondolkodjunk.

Gerő András: - így van, tehát Máriával nincs vita köztünk e téren. A helyzet az, hogy mi Kádár János, legalábbis az én generációmnak és azt hiszem, hogy azért a következő generációknak is, nem egyszerűen egy fizikailag létezett valaha élt személy, hanem több annál, mint ahogy Ferenc József is több, mint egy egyszerű személy, mert volt egy kora neki, Ferenc József kora. És hát Horthy Miklós is egy korszaknak a névadója, Kádár János is
névadó. És lehet, hogy egy fiatalabb generációnak a személye már nem sokat jelent, de esetleg, ha a szülei azt mondják neki, hogy NDK, azt mondják, hogy Merkúr pl., akkor fölidéződik egy fiatalabb generációnak is, hogy mi lehetett az a Kádár-kor.

V.D.: - Akkor ezzel tulajdonképpen azt mondja, hogy végülis a magyar társadalom, de szerintem ezt nem kell leszűkíteni ránk magyarokra, úgy általában mindig mindenki ugyanazt akarja. Tehát hogy legyen béke, legyen rend, legyen egy jól követhető gyarapodás, gazdagodás és azt a korszakot, ahol ez többé-kevésbé megvalósul, az idő mindig megszépíti.

Gerő András: - Itt ugye az érdekes az szerintem legalábbis, hogyha személyre és a korszakra vetítjük ezt az egész problematikát, amit említett, hogy a Kádár-korszak egy periódusában valóban hozta ezt az életérzést, amire ma lehet visszagondolni adott esetben nosztalgikusán is visszagondolni. De azért két dolgot hadd tegyünk hozzá, hogy nem így indult a korszak, nem így indult. Terrorral indult, megfélemlítéssel és a későbbiekben szelídült egy konszolidációvá. Egy, kettő, ami a másik, a végpontja, hogy maga Kádár János egyre idegenebbül mozgott abban az országban, amit több, mint 30 évig uralt. Mert pont azért, hogy ez az egész kispolgárosodás és stabilizációs életérzés bekövetkezett, ez egyre nehezebben illeszkedett ahhoz a világképhez, amit Kádár élete végéig vallott, nevezetesen a kommunizmushoz. Egyetlen egy szállóigévé vált mondása van a Kádárnak, ami az ő saját szellemi szüleménye, ez az, hogy a krumplileves legyen krumplileves, ami a lapos igazság ellenére kifejezte azt a nagyon ritka pillanatot, hogy legyen egyszer az, ami.

Schmidt Mária: - És hát azért azt nem szabad elfelejteni, hogy a Kádár korszaka, ahogy az András mondta terrorral indult és összeomlásba csúcsosodott ki.

Gerő András: - Csak eszembe jutott a beszélgetés lazítása végett egy anekdota a nemzeti emlékezet furcsaságairól. Pár évvel ezelőtt jártam Kupaváron, ahol a Koppánynak a vára áll és aztán a Koppányt
meggyilkolták ugye és a Szent László épített egy monostort, ma ez egy nemzeti park. És megyek be a nemzeti parkba és ott ül egy öreg néni, aki a jegyeket kezeli vagy szedi és úgy elkezdek vele beszélgetni és azt mondja a néni nekem, tudja uram, ez a Szent István ez tulajdonképpen egy gyilkos volt. Majd odahajolt hozzám, de tudja erről még korai beszélni.

V.D.: - Schmidt Máriát és Gerö Andrást hallották. Konferencia tehát Kádár Jánosról holnap Budapesten az Andrássy Egyetem a XX. Század Intézet szervezésében és az érdekessége a konferenciának, talán még ilyen nem is volt, az interneten élőben is megnézhetik és meghallgathatják. Az oldal cime www.terrorhaza.hu.