A Medián felmérése szerint a lakosság fele jónak, harmada gyengének minősíti a kormány tevékenységét. Önök milyen bizonyítványt állítanak ki a kabinet első évéről?
Hogy egy kormány milyen teljesítményt nyújt, és a választók vagy a szakértők mennyire tartják sikeresnek, két különböző kérdés. Elemzésünk szerint a közvélemény többsége a kormány tevékenységét sikeresnek véli, ami azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kormány valóságosan jó teljesítményt nyújtott. Tanulmánykötetünkből és a rövidesen megjelenő részletesebb könyvünkből kiderül, hogy ennek a szereplésnek milyen súlyos gazdasági, társadalmi és morális következményei vannak, s még inkább lehetnek a következő időszakban.
Mit jelent az a sajtóbemutatón elhangzott mondata, hogy a Medgyessy-kormány tevékenységét az első évben a pragmatikus alkalmazkodás és a rövid távú politikai profitmaximalizálás jellemezte?
Azt, hogy a Medgyessy-kormány az éppen aktuális kihívásokra gyors, rövid távra szóló válaszokat adott, hogy a pragmatikus alkalmazkodással minél nagyobb politikai profitot, azaz népszerűséget szerezzen. Ezért, bár közgazdászai tudták, hogy fél éven belül nem lehet újra megterhelni a gazdaságot 300 milliárd forint költségvetési kiadással, a választási kampányban a "semmi sem drága" stratégia keretében olyan mértékű közalkalmazotti béremelést ígért, aminek gazdasági következményeit lebecsülte.
Az első száznapos program jóléti intézkedéseit a Fidesz is megszavazta. Ha az Orbán-kormány marad hatalmon, nem osztotta volna ki ezt a háromszázmilliárdot?
A polgári kormánynak világos menetrendje volt arra, hogyan kell a közszféra reformját és bérfelzárkóztatását végigvinni a következő négy évben. Életpályamodelleket dolgozott ki, és hároméves megállapodást kötött a Szakszervezetek Együttműködési Fórumával. Ennek keretében közösen gondolták át egy egységes közszolgálati törvény létrehozását, mely megalapozta volna a bérfejlesztés középtávú módját. Az új struktúra nem engedte volna apadni a közalkalmazottak keresetét, szemben a tavaly őszi rendkívüli béremeléssel, melynek közérzetjavító hatása gyorsan elmúlik. Az Orbán-kormány valószínűleg másra költötte volna el a költségvetési pénzt. Például továbbfejlesztette volna a - 2001 őszén a világgazdasági lassulás és a szeptember 11-i terrortámadás hatásainak részleges ellensúlyozására elindított - "Széchenyi-plusz" gazdaságélénkítő programot; az autópálya-építést gyorsította volna, s az egészségügyi és nyugdíjreformban szintén nagyobb lépéseket tett volna.
A kétszer száznapos közérzetjavító programmal az önkormányzati választások megnyerése és az EU-népszavazás sikere lebegett a kormány szeme előtt. Ez ésszerű számítás lehetett.
A kormányzat mindig az éppen előtte lévő csatát akarta megnyerni, s nem törődött azzal, a győzelem mennyibe kerül. A Medgyessy-kormánynak nem volt átgondolt gazdaság- és társadalomfejlesztési stratégiája, ami szervesen épített volna elődje eredményeire. Az MSZP elsődleges célja a választások bármi áron történő megnyerése volt, mert a pártot vezető idősebb nemzedék számára 2002 volt az utolsó lehetőség a hatalomba való visszakerülésre. Mint a visszaemlékezésekből kiderült, ezért akár az "ördöggel is cimboráltak". Ebből következett az ígéretdömping és a negatív kampány egyvelege. A szoros végeredmény és a D-209-es botrány következtében a kormánypártokban megerősödött a meggyőződés, hogy az ellenzék delegitimációs nyomása alól csak széles társadalmi támogatottság révén lehet kiszabadulni. Ezért elkerülhetetlennek tartották a populista ígéreteik maradéktalan megvalósítását, nem törődve az előrelátható - liberális közgazdászok által már tavaly nyáron jelzett - gazdasági, társadalmi következményekkel. A baloldali kritikusok szemében a Medgyessy-kormány "fő bűne" az volt, hogy a közalkalmazotti béremelésekkel és az otthonteremtési kedvezmények meghagyásával az Orbán-kormány középosztály-erősítő, -szélesítő programját vitte tovább, s nőtt a szakadék a legfelső és legalsó rétegek között.



A Századvég elemzői szerint valakiknek meg kell fizetniük az osztogatás árát




Várható-e irányváltás, netán Medgyessy-csomag a következő időszakban?
Nehéz lesz az MSZP-SZDSZ-koalíciónak ebből a csapdahelyzetből kimenekülni. Nemcsak azért, mert futniuk kell az ígéreteik után, hanem mert a negatív kampány visszájára fordul. A rendszerváltozás óta eltelt időszak egyik jogállami mélypontját jelenti a "kellerizmus", vagyis hogy a Miniszterelnöki Hivatalban politikai államtitkárságot állítottak fel azért, hogy napirenden tartsa és kriminalizálja az előző kormánnyal szemben elhangzott korrupciós vádakat. Ezt a példátlan kampányt a rágalmazás miatt sorozatban elvesztett perek sem állították le, pedig e harcmodor bumerángként fog visszaütni. A jóléti félfordulat kétségkívül magas népszerűséget hozott, de egyre valószínűbb, hogy éppen ez aknázza alá a valóságos jóléti rendszerváltozás felé vezető utat. Az önkormányzati szféra túlterhelése és pénzügyi ellehetetlenítése már jelzi, hogy valakiknek meg kell fizetni az osztogatás árát. Vajon az önkormányzati választás óta többségében szocialista vezetésű és a kormánytól többlettámogatást váró városokban mikor válik kritikussá a csalódottság? Az is figyelmeztető, hogy a kormányfő és a pénzügyminiszter olyan takarékossági programot helyezett kilátásba, amely a közszférában a reálkeresetek jövő évi befagyasztásával járhat, vagyis 2004-ben visszaveszik annak a pénznek egy részét, amit tavaly odaadtak.
Több elemző valószínűnek tartja, hogy a kormány összes kártyáját az EU-csatlakozásra teszi föl, mondván, csak bírjuk ki valahogy 2004 közepéig, azután majd megnyílnak az uniós pénzcsapok, s a következő választás előtt megint lesz forrás az osztogatásra. Ez utóbbi viszont alaptalan feltételezés, mert azok az önkormányzatok, vállalkozások, amelyek nem tudják biztosítani a saját erőt, nem tudnak sikeresen pályázni.
Valóban ez a helyzet. Az Orbán-kormány ezért kiemelt figyelmet fordított a kis- és középvállalkozások és az önkormányzatok erősítésére. Az idei az utolsó költségvetési év az EU-csatlakozás előtt, amikor még lett volna lehetőség pozitív diszkriminációra. Gazdasági patriotizmussal fel lehetett volna készíteni az önkormányzatokat, kistérségeket, a vállalkozásokat és a gazdákat arra, hogy képesek legyenek eséllyel pályázni az uniós támogatásokra. Az Orbán-kormány gazdaságfejlesztő és társadalomépítő programjainak leállításával és a felelőtlen osztogatással a Medgyessy-kabinet olyan helyzetbe navigálta magát, hogy ma már az államháztartási lyukak betömése a legfontosabb feladat, és alig maradt költségvetési forrás az infrastrukturális fejlesztések folytatására, az önkormányzatok megsegítésére, új munkahelyek létesítésére. Emellett lemaradás tapasztalható az EU-támogatások megpályázásához és fogadásához nélkülözhetetlen intézményrendszer felállításában és a közigazgatás uniós harmonizálásában. Az EU-forrásokhoz fűzött túlzott várakozások azért is illuzórikusak, mert még ha nagyon jó pályázatokat nyújtunk is be Brüsszelnek, akkor is átfutási idő telik el az elbírálásig, majd a pénzek lehívásáig.
Miért nem kormányoz a kormány?
Mi lehet a kormánypárti politikusok szorongásának oka, amikor a kormány magas népszerűségét jelzi minden közvélemény-kutató cég? - erre a kérdésre kereste a választ Schlett István a XXI. Század Intézet múlt pénteki konferenciáján, ahol a Medgyessy-kormány első évét elemezték politológusok, közgazdászok és a Miniszterelnöki Hivatal előző két vezetője. A politológus úgy vélte, a kormányzati oldalon is tudják, hogy nem lehet négy esztendőn keresztül az első évihez hasonló jóléti osztogatással fenntartani a társadalmi elégedettséget, s nem lehet vég nélkül halogatni a konfliktusokat és a nehéz politikai döntéseket. Vagyis most már el kell kezdeni kormányozni, mert a kormány eddig valójában nem kormányzott.
Schlett szerint a tétovaság, a szürkeség, a döntések elodázása lehet tudatos politikai megfontolás is, amennyiben a kampánylogika határozza meg a kormány tevékenységét. Ebben az esetben a kormányzat azért nem vállalja a konfliktusokat, a nehéz döntéseket, mert az ígéreteivel megszerzett társadalmi támogatottság megtartása a fő célja. A "nem kormányzás" másik lehetséges oka a legfőbb döntéshozók személyi adottságaiban lelhető meg, amelyek önmagukban nem garantálják sem a sikert, sem a kudarcot. Schlett István harmadik változata szerint a kormány passzivitását belső szervezeti problémák is okozhatják. Az MSZP-n belül nehezen összeegyeztethető politikai áramlatok, érdekek vannak, amelyek egymást gyengítik, s átmenetileg meg is béníthatják a pártot - ez egyébként a kormányra is hatással volt eddig.

Mi a véleménye a kormányátalakításról?
A változások hét miniszteri posztot érintettek, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy vagy a személyek kiválasztásában született túl sok kompromisszum, vagy jelentős irányváltásra készül a kormány. Egyértelműnek látszik, hogy a kormányfő megszilárdította hatalmát a koalíciós pártokkal szemben, hiszen 33-ról 41 százalékra nőtt azon miniszterek aránya, akiknek nincs jól azonosítható pártbázisuk. Hogy a változások mennyiben szolgálják a hatékonyabb integrációs felkészülést, arról legkorábban a 2004. évi költségvetés irányelveinek nyári beterjesztésekor kaphatunk előzetes képet. Őszre az is kiderülhet, hogy a következő három évre akar-e stratégiát kidolgozni a kormány, vagy folytatja eddigi taktikáját.
Hogyan látja a jobbközép erők helyzetét és mozgásterét?
Az első év nagy részében parlamenti súlyához viszonyítva nem tudta céljait elérni a jobbközép ellenzék. Nem talált fogást a kormány populista politikáján, és nem találta meg az ellenszerét a tisztogatásoknak és a kriminalizációnak sem. Az sem volt szerencsés, hogy a választás után - a polgári körök aktivitásával ellentétben - túl sokáig tartott az ellenzék szervezeti bénultsága és vezetési zavara, ami megkönnyítette a kormánypártok offenzíváját. A volt miniszterelnök a múlt év végéig elsősorban a polgári körökre támaszkodva próbálta megőrizni a szavazótábort, és csak ez év elejétől került előtérbe a jobbközép erőket összefogó polgári szövetség létrehozása. A májusi kongresszus után új helyzet alakul ki a belpolitikában, hiszen létrejött egy széles társadalmi bázisú szövetség, amely új erkölcsi és politikai filozófiai alapvetést fogalmazott meg, s erre kívánja építeni programját. Világos a szervezeti struktúra és a vezetői garnitúra összetétele és feladatmegosztása, ami biztos igazodási pontot jelent a polgári tábor számára. Mostantól sokkal tudatosabb, erőteljesebb és szakmailag felkészültebb stratégiakészítés és parlamenti ellenzéki munka lesz érzékelhető. Ez a változás előbb-utóbb tükröződik majd a népszerűségi versenyben is, és szűkülni fog a különbség a két nagy párt között.
Vagyis még semmi nem dőlt el.
Ha némi túlzással azt mondjuk, hogy Medgyessy Péter egy évvel a választások után alakította meg valóban a saját kormányát, akkor azt is lehet mondani, hogy az ellenzék is tulajdonképpen ekkor állította fel azt a csapatot, amellyel neki akar indulni a következő választásoknak. A jövő évi európai parlamenti voksolás lesz az első erőpróba, aminek főleg a kis pártok számára lesz tétje; a két nagy párt szempontjából inkább a mozgósítóképesség tesztelését tekintve lesz presztízsharc. A három év múlva esedékes választásokra nézve konkrét következtetést nemigen lehet majd levonni a jövő évi eredményből, de az kiderülhet, hogy megjelennek-e már a kormány gazdaság- és szociálpolitikájával elégedetlen protestszavazók.
Ez az Orbán-kormány volt kancelláriaminiszterének vagy a tárgyilagos politikai megfigyelőnek a prognózisa?
A kormányváltás után visszatértem korábbi munkahelyeimre, az Akadémiára, az egyetemre és a Századvég Alapítványhoz, ahol a vezetői feladatok mellett főként oktatással és kutatással foglalkozom. Ezt a közpolitikai típusú kormányzati elemzést a Századvég saját forrásból finanszírozta, amit ezért is komoly szakmai teljesítménynek tartok. Ezzel a munkával is jelezni akarjuk, hogy jelen kívánunk lenni a mértékadó szakmai elemzőközpontok, szellemi háttérintézmények nem túl széles hazai piacán. A jobbközép műhelyek összefogása és munkájuk eredményeinek politikai hasznosítása fontos lenne, különösen az uniós csatlakozás időszakában. Mértékadó konzervatív-nemzeti liberális szellemi központtá szeretnénk fejleszteni a Századvég Alapítványt, s ha igény van rá, szívesen részt veszünk a jobbközép szakmai műhelyek közötti kapcsolatok kiépítésében és koordinálásában is.