- A héten a Terror Házában ön nyitotta meg a katyni tömeggyilkosságról szóló kiállítást. Tudjuk pontosan, hány lengyel tisztet végeztek ki 1940-ben?- Alapvetően ismerjük a számokat. A sztálini döntés 25 700 lengyel állampolgár kivégzéséről szólt. Későbbi dokumentumok arról tanúskodnak, hogy 22 ezer lengyel értelmiségit, tisztet, katonát, rendőrt végeztek ki, nemcsak az Oroszországhoz tartozó Katyn mellett, hanem Fehéroroszország és Nyugat-Ukrajna területén is.

- A lengyel sajtó a napokban számolt be arról, hogy egy orosz katonai ügyész úgy érvelt: Katynban valójában árulók és kémek haltak meg.- Fájó, hogy egy hivatalnok ily módon sérti halottaink emlékét. Egyszerűen arról van szó, hogy Oroszország nem kívánja őszintén tisztázni, majd lezárni ezt a kérdést. Bízom benne, hogy eljön az idő, amikör mindenki megadja a tiszteletet az áldozatoknak és családtagjaiknak.

- Az Orosz Katonai Főügyészség 2004-ben megszüntette a nyomozást, arra hivatkozva, hogy ami történt, az nem népirtás, így már elévült.- Elfogadhatatlan és érthetetlen a számunkra, hogy az Orosz Katonai Főügyészség megszüntette a nyomozást, és hogy a bizonyítási eljárás során titkosított egyes bizonyítékokat. A lengyelek számára addig nem záródik le ez az ügy, amíg ki nem derül az összes áldozat sorsa, akiket az 1940. március 5-i döntés alapján végzett ki az NKVD, vagyis a szovjet Belügyi Népbiztosság. Nemzetünk elitjét, katonai vezetőit végezték ki, miközben 1939-ben két oldalról is katonai agresszió ért bennünket.

- Mennyire sikerült Közép-Európában föltárni a kommunizmus bűneit?- Közép-Európában még tart a kommunizmussal való elszámolás folyamata. Fontos, hogy egész Európában meglegyen a közös akarat a totalitárius eszmékkel való szembenézésre. Ezen a területen vannak még hiányosságok, erről tanúskodnak a folytonos viták is. Ha az európaiak történelmi értelemben vett identitását nézzük, akkor megint csak azt látjuk, hogy megosztottak vagyunk, az erről szóló társadalmi viták még váratnak magukra.

- Ön a Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanácsot vezeti megalakulása, 1992 óta. Mi az intézet feladata?- A szervezet jogelődje 1947-ben, egy különös történelmi pillanatban jött létre. A német koncentrációs táborok egykori rabjai kezdeményezték egy olyan intézmény létrehozását, amely elhunyt társaik emlékét őrzi. A cél az volt, hogy ne merüljenek feledésbe a történelem szégyenteljes pillanatai. Az 1992-ben újjáalakult tanács elsősorban katonai sírok, temetők gondozásával foglalkozik. Az első és a legjelentősebb programunk a katyni ügy volt. Feladatunk volt a még feltáratlan tömegsírok felkutatása, a tragédia részleteinek tisztázása. Mi hoztuk létre ezeken a helyeken a katonai temetőket is, melyek közül a legjelentősebbek az ukrajnai Harkovban és az oroszországi Katynban találhatók. A lengyel kormány képviseletében szervezője és koordinátora voltam ennek a munkának.

- A Fővárosi Közgyűlés márciusban elfogadta azt a fideszes javaslatot, hogy közterületet nevezzenek el a III. kerületben a katyni mártírok emlékére. Hogyan fogadta a hírt?- Hálásak vagyunk, hogy a magyarok ebben a számunkra rendkívül fontos ügyben ilyen nemes kezdeményezéssel fejezték ki szolidaritásukat. A világon ez az első olyan eset, amikor nem lengyelek, hanem egy másik nép emlékezik ily módon a katyni tragédiára. Ez a tény is rávilágít a két nemzet szoros történelmi és lelki kapcsolatára. Évszázadokon keresztül olyan jelszavakat tűztünk zászlónkra, mint Isten, haza és becsület. Ma ismét közös európai ügyet építhetünk ezeknek a fogalmaknak a nevében.

ANDRZEJ PRZEWOZNIK, lengyel történész- 1963-ban született. - A krakkói Jagelló Egyetem történelem szakán végzett, 2002-ben a Varsói Nemzetvédelmi Egyetemen szerzett másoddiplomát. - Az 1992-ben létrehozott Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács (Rada OPWiM) elnöke, miniszteri rangban. - 1994-1998 között a Katyni Tömeggyilkosság Emlékbizottság alelnöke. - Nevéhez fűződik a katyni erdőben, Kalinyinban és Harkovban lemészárolt lengyel katonatisztekés rendőrök temetőinek létrehozása. - A Niepodleglosc (Függetlenség) című történelmi folyóirat főszerkesztője.