Ötven évvel ezelőtt írott könyv, amely hát nem véletlenül nem jelent meg eddig magyar nyelven, hiszen olyan fontos és egyben nagyon kényes területen vizsgálódott, ahol az objektivitás sem megengedett. Nos Nolte professzornak az objektivitás az egyik legfontosabb erénye, és ennek jegyében a történeti elemzéseiben mindig meg akarja érteni a jelenségeket. Nolte professzor azt próbálja megírni, hogy egyáltalán egy történeti jelenség amelyről már ő akkor hangsúlyozza, hogy egy történeti korszakhoz tartozott, tehát a mi korszakunkra ez már valóban a múlt. Nem is közelmúlt, hanem a régebbi múlt. Talán nem telik el hónap, hogy ne jelenne meg egy könyv a fasizmusról, vagy a II. világháborúról. Mi a különleges Nolte kötetében? Hát nézze. Az újdonság tulajdonképpen az, hogy a mi viszonyaink között négy évtized után is van frissessége. Én 25 évvel ezelőtt olvastam németül ezt a könyvet, egyszerűen arról van szó, hogy a fasizmus nem valamiféle időn és téren kívüli gonoszságnak és bizonyos csoportokhoz rendelődésnek tekinti, hanem egy olyan a modern kor eszmetörténeti, gondolkodástörténeti összefüggésébe ágyazottan vizsgálja, ahol például nem véletlenül a francia radikális jobboldali mozgalomnak az elemzésével indul és utána tér át a Mussolini-féle fasizmusnak az elemzése és utána jön ugye a német nemzetiszocializmus. És a végén pedig egy nagy eszmetörténeti kitekintés, miközben persze itt folytonosan a marxizmus is belejátszik, Marxnak a gondolatvilága és Leninnek a gondolatvilága. Emiatt támadták meg és ebből lett ugye a 80-as évek közepén zajló, úgynevezett történészvita, amely egész Európában nagy hullámokat vert. Tehát ebben az az újdonság, még egyszer mondom, hogy megérteni és elemezni akar, és nem pedig úgy ítélkezni, hogy abból aktuálpolitikai hasznok és célok kerüljenek előtérbe.