Gerő András: - Az az igazság, hogy én meglepő dolgot fogok mondani magának, tulajdonképpen engem különösebben Kádár János személye nem nagyon érdekel. A Kádárrendszer sem olyan izgalmas számomra. Tudja, engem igazából az érdekelne, és ezt valószínűleg csak íróktól fogom megtudni, az a jelenség, amit nem tudok másként mondani, lehet, hogy durva lesz a szó, takonynak lehet nevezni. Tehát egy olyan köztakonynak - tudja - ami a Kádár-világot jellemezte, a közunalom és a köztakony. Dehát szerintem ezt csak egy író tudja megírni, és tulajdonképpen ezzel kicsit szkeptikus vagyok a saját szakmámat illetően is, ezt egy történész sose tudja megfogni.

Schmidt Mária: - HÁt igen. Ez azért amit az András mond, elsősorban a hetvenes évekre volt igaz, és a hetvenes évek az mindenhol nagyon szürke volt. Tehát ez nem biztos, hogy egy magyar sajátosság volt. A nyolcvanas évek az már egy izgalmas korszak volt, hatalmas változásokkal, és ezeknek a változásoknak az előszelével. Én nem tartom ezt egy ennyire egynemű korszaknak. Tehát itt már rögtön van vita közöttünk.

R.: - A felnőtt lakosságot kérdezte meg a Medián néhány évvel ezelőtt, hogy mit gondol a XX. századról. Talán Önök is emlékeznek erre a felmérésre. Nem tudom, hogy Önöket mennyire lepte meg az eredmény, de a lényege az röviden össezfoglalva, hogy az előző évszázadban a hatvanas-hetvenes évek voltak a legszebbek, és a XX. századi magyar történelem legkiemelkedőbb vagy legpozitívabb hatású politikusa Kádár János és Göncz Árpád. Őket követi egyébként Nagy Imre és Antall József.

Schmidt Mária: - Nézze, biztos hogyha majd tíz év múlva megkérdezik az embereket, megint mást gondolnak, meg húsz év múlva. Hogy valakinek a történelem majd a helyét hol jelöli ki, ahhoz még elég kevés idő telt el. De amit mi nagyon fontosnak tartunk, és szerintem ennek a konferenciának az egyik legfontosabb eredményét abban szeretném látni, hogy ne fehéren és feketén gondolkodjunk.

Gerő András: - így van. Máriával nincs vita köztünk e téren. A helyzet az, hogy Kádár János, legalábbis az én generációmnak, és azt hiszem, hogy azért a következő generációknak is, nem egyszerűen egy fizikailag létezett, valaha élt személy, hanem több annál, mint ahogy Ferenc József is több, mint egy egyszerű személy, mert volt egy kora neki. Ferenc József kora. És hát Horti Miklós is egy korszaknak a névadója. Kádár János is névadó. És lehet, hogy egy fiatalabb generációnak a személye már nem sokat jelent, de esetleg ha a szülei azt mondják neki, hogy NDK, azt mondják, hogy Merkúr például, akkor fölidéződik egy fiatalabb generációnak is, hogy mi lehetett az a Kádár-korszak.

R.: - Akkor ezzel tulajdonképpen azt mondja, hogy végülis a magyar társadalom... de szerintem ezt nem kell leszűkíteni ránk magyarokra... úgy általában mindig mindenki ugyanazt akarja. Tehát, hogy legyen béke, legyen rend, legyen egy jól követhető gyarapodás, gazdagodás, és azt a korszakot, ahol ez többé-kevésbé megvalósul, az idő mindig megszépíti.

Gerő András: - A Kádár-korszak egy periódusában valóban hozta ezt az életérzést, amire ma lehet visszagondolni, adott esetben nosztalgikusán is visszagondolni. De nem így indult a korszak, nem indult. Terrorral indult, megfélemlítéssel, és a későbbiekben szelídült egy konszolidációvá. Kettő, ami a másik, a végpontja: Hogy maga Kádár János egyre idegenebbül mozgott abban az országban, amit több, mint harminc évig uralt, mert pont azért, hogy ez az egész kispolgárosodás és stabilizációs életérzés bekövetkezett, ez egyre nehezebben illeszkedett ahhoz a világképhez, amit Kádár élete végéig vallott, nevezetesen a kommunizmushoz.

Schmidt Mária: - És hát azért azt nem szabad elfelejteni, hogy a Kádár-korszak, ahogy az András mondta terrorral indult, és összeomlásba csúcsosodott ki!

Gerő András: - Csak eszembe jutott a beszélgetés lazítása végett egy anekdota a nemzeti emlékezet furcsaságairól. Pár évvel ezelőtt jártam Kupaváron, ahol a Koppánynak a vára állt, és aztán a Koppányt meggyilkolták ugye, és a Szent László ott épített egy monostort. Ma ez egy nemzeti park. És megyek be a nemzeti parkba, és ott ül egy öreg néni, aki a jegyeket kezeli, vagy szedi, és úgy elkezdek vele beszélgetni. És azt mondja a néni nekem: Tudja uram, ez a Szent István, ez tulajdonképpen egy gyilkos volt. Majd odahajolt hozzám: "De tudja, erről még korai beszélni."