Különös sorsok, sajátságos életutak jellemzik Magyarországon azt a generációt, amelynek legtehetségesebbjei a harmincas-negyvenes években végezték egyetemi tanulmányaikat, és tele voltak országot jobbító elképzelésekkel. Nagyon keveset tudunk róluk. Sorsukat megtorpedózta először a háború, utána a kommunista hatalomátvétel. Sok kiváló képességű ember hagyta el a 40-es évek második felében az országot, mert nem hogy szakmai kibontakozásukra, de a puszta életben maradásra is csekély lehetőséget láttak. A letartóztatások és politikai boszorkányüldözések korában döntöttek úgy, hogy életüket, tudásukat kimenekítik az országból. A világ gazdagodott velük, Magyarország pedig még szegényebb lett. Erről a szélnek eresztett generációról, egy hiányzó elitről gondolkodtat el bennünket Bakay Lajos könyve. Szerzője keserves hányattatások után Stockholmban telepedett le, ahol a világhírű Olivecrona agysebész professzor (Karinthy Frigyes agyműtétjét ő végezte el) mellett dolgozott, majd a Harvard Egyetemen bizonyította a magyarok tehetségét, kitartását és tudását.

 

Louis Bakayként ismerte meg a világ a híres magyar orvoscsalád száműzetésbe kényszerült tagját. Több könyvet is írt, kiváló íráskészsége a fordításon is átsüt, humora, iróniája lefegyverző. Hazát vesztett, hát a hivatásba menekült. Hosszú és termékeny élete végére ugyanúgy egy pisztolylövéssel tett pontot, mint Márai Sándor. Bakay Lajos talán ezzel a könyvével végre hazatért.

 

Körmendy Zsuzsanna