Arcképek az Osztrák-Magyar Monarchiából: Jaroslav Hašek, a Svejk megalkotója

A Habsburg Történeti Intézet új rendezvénysorozatának második alkalmán Virágh Ajtony jogász, Molnár László színész-rendező és Váradi László, a Magyarországi Svejk Társaság egyik alapítója tartott előadást a legendás cseh szerzőről és leghíresebb művéről.

A kerekasztal-beszélgetés házigazdája, Nagy Beatrix elmondta, a rendezvény az Arcképek az Osztrák–Magyar Monarchiában című rendezvénysorozat részeként valósult meg, melynek célja, hogy a Monarchia kulturális világát ábrázoló és feldolgozó szerzők életművét, korabeli megítélését és emlékezetét bemutassa.

Virágh Ajtony jogász „Svejk világa” című előadásában a szerző és főhőse katonai szerepvállalására koncentrált. Mint mondta, talán nem túlzás azt állítani, hogy a szerző rövid életének legmeghatározóbb élménye az első világháború volt, amely regénye alapját is adta. „A Svejk egyike a legnépszerűbb háborús regényeknek, figurája megtestesíti a túlélésre berendezkedett közép-európai kisembert” – hangsúlyozta.

Virágh Ajtony rámutatott, Hašek a háború kitörésekor már érett férfikorban járt, gyenge egészségi és erőnléti állapota miatt pedig könnyített szolgálatot végzett. A háború végén a bolsevik eszmékkel is szimpatizáló Hašek dezertált a hazatérni igyekvő fegyvertársaitól és még elfogatóparancsot is kiadtak ellene. 1918-ban a bolsevik puccs után Oroszországban maradt és belépett a kommunista párt cseh szárnyába, valamint a Vörös Hadseregbe is, majd feltehetően pártutasításra tért vissza az újonnan megalakult Csehszlovákiába, ahol árulónak, szovjet ügynöknek bélyegezték. Ám Hašek kapcsolatai ellenére sem ugrott fejet a politikába, helyette a korábbi években megkezdett Svejk története végleges átdolgozásának szentelte idejét – fejtette ki Virágh Ajtony.

Azt is hangsúlyozta: bár Hašek nem magáról mintázta a „derék katona” figuráját, bizonyos jellemvonásokat maga kölcsönzött neki, és egyértelmű párhuzamok is felfedezhetőek a műben, katonatársai és parancsnokai mögött pedig gyakran hús-vér emberek rejlenek.

Molnár László a Szigligeti Színház színész-rendezője – aki 2016-ban maga is színpadra állított egy Svejk-adaptációt – „Kiszolgáltatott kisember a háborúban (Svejk a színpadon)” címmel tartott előadást.

Molnár László elmondta, ennek a műnek rengeteg átdolgozása van, és ő maga is sokat kutakodott az átiratok kiválasztásánál, majd végül Verebes István fordítása mellett tette le a voksát. Kiemelte: a regény mindig erősebb, mint a színdarab, ezért a nézőnek mindig hiányérzete lesz, hiszen lehet, hogy éppen a kedvenc része fog kimaradni. Elárulta: nincs ez másképp a Svejk esetében sem, ám egy jól megírt adaptáció azért képes lehet gazdagabbá tenni a történetet.

A színész-rendező kifejtette: őt személy szerint a Svejkből a legjobban ennek a szerencsétlen kisembernek az odaadása, a szorgalma, hazája iránti hálája érintette meg. „Svejk az én olvasatomban nem bolond, hanem egy boldog együgyűségben szenvedő ember, aki ezt élvezi.” A boldogsághoz elég lehet, hogy van hol aludnunk, van mit ennünk és ha „néha még a túlhajszolt nemi élet hiányát sem kell nélkülöznünk”, akkor bizony valóban akár még háborús helyzetben is boldog tud lenni az ember – jelentette ki Molnár László.

Az est harmadik előadója, Váradi László, aki 1972-ben, egyetemista korában részt vett a Magyarországi Svejk Társaság megalapításában, „Svejk, az irodalmi figura és emberi archetípus” címmel tartotta meg előadását.

Elmondta: A szervezet megalapítását elsősorban a szerző és főhőse személyének népszerűsítése motiválta. Váradi László hangsúlyozta: Hašek Svejk figurájának alapját korábbi történeteiből merítette, majd később a háborús élmények hatására ez formálódott kerek egésszé.

Váradi László rámutatott: gyakran használják Svejkre a kisember kifejezést, ám meglátása szerint ez a „kisemberség” egyfajta népmesei alakban nyilvánul meg, nem pedig az abszolutista hatalomhoz végletekig lojális, elnyomható figuraként. Arról is beszélt, érdemes tudni, hogy a szerző, Jaroslav Hašek tudott magyarul, sőt érettségizett is magyarból, ilyenformán ez a történet a sajátunknak is mondható.

Vissza