Mégse olyan csendes az az óceán

A XX. Század Intézet Félmúlt című beszélgetéssorozatának 2021. november 2-i, hatodik adásának résztvevői a csendes-óceáni térségért, ezen belül is Ausztráliáért folytatott, Egyesült Államok és Kína között dúló nagyhatalmi versengésről vitatkoztak. A 2016-ban bemutatott, a Titkok a város mögött című ausztrál sorozat cselekményéből kiindulva beszélgettek a térséggel kapcsolatban felmerülő legfontosabb kérdésekről: miért kiemelt geostratégiai jelentőségű a terület? Hogyan reagálnak az ausztrálok a kínai befolyásszerzési kísérletekre és milyen történelmi gyökerei vannak a ma érzékelhető folyamatoknak?

A meghívott vendégek Baranyi Tamás Péter történész, a Külügyi és Külgazdasági Intézet stratégiai igazgatóhelyettese, Salát Gergely sinológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kínai Tanszékének vezetője és Csenger Ádám nemzetközi kapcsolatok szakértő, a Külgazdasági és Külügyminisztérium elemzője voltak. A beszélgetést Baczoni Dorottya történész, a XX. század Intézet igazgatója vezette.

Csenger Ádám véleménye szerint a délkelet-ázsiai és kelet-ázsiai régió a világgazdaság egyik legmeghatározóbb centrumává nőtte ki magát az elmúlt évtizedekben. A Dél-kínai-tenger megkerülhetetlenségéhez hozzátartozik, hogy a világkereskedelmi útvonalak mellett Kína kereskedelmi hálózatainak a jelentős része is itt halad át. Ezeknek a területeknek a biztosítása és irányítása kiemelt fontossággal bír Kína számára. Salát Gergely azzal egészítette ki Csenger Ádám gondolatait, hogy nagy valószínűséggel a csendes-óceáni térség lesz az Egyesült Államok és Kína közötti versengés legfontosabb színhelye a következő években, évtizedekben.

Délkelet-Ázsiával kapcsolatban Salát Gergely kiemelte, hogy Kína saját „közel külföldjének” tekintette a térséget már az elmúlt ezer évben is. Az itteni országokkal nem csak élénk kereskedelmi kapcsolatokat alakítottak ki, de jelentős kínai kolóniákat is létrehoztak. Kína jelentősége azonban számottevően csökkent és a perifériára szorult, amikor a régióban megjelentek az európai gyarmatosítók. A térségben folytatott mostani küzdelmek részben ezért arról szólnak, hogy Kína a saját befolyási övezetét próbálja kiépíteni, az Egyesült Államok pedig próbálja ezeket a törekvéseket lassítani.

Baranyi Tamás az Egyesült Államok egyik legnagyobb védvonalának nevezte az óceánt, ami emellett óriási kereskedelmi lehetőségeket rejt magában. Az USA történelmének már legkoraibb dokumentumaiban szerepel, hogy a csendes-óceáni és a Kínával történő kereskedelem kézbentartásához milyen stratégiai pozíciókra lesz szükség. Az 1930-as évekbeli japán terjeszkedés és annak későbbi kudarca az amerikaiak javát szolgálta, hiszen a japánok meggyengítették a még fennálló európai gyarmati hatalmakat a térségben, ezzel előkészítve a későbbi amerikai térnyerést.

Csenger Ádám Ausztrália modernkori történetéhez kapcsolódóan megjegyezte, hogy egészen az 1970-es évekig úgy tekintettek magukra, mint egy angolszász ország, amely a brit Nemzetközösség része, hiába van több ezer kilométeres távolságra a Brit-szigetektől. Csenger szerint ezzel a hozzáállással is magyarázható, hogy a 70-es évekig nem alakultak ki intenzív kapcsolatok az ázsiai országokkal. 1942-ig Nagy-Britanniától vártak védelmet, ha az ország veszélybe került volna. Szingapúr eleste után az ausztrál politikai elit kényszerűségből az Egyesült Államok felé nyitott. Az USA-ban látták azt a hatalmat, amely képes Ausztrália biztonságát garantálni. Végül 1951-ben Ausztrália, az Egyesült Államok és Új-Zéland megkötötték azt a mai napig érvényben lévő biztonságpolitikai szerződést, amelynek értelmében az USA köteles megvédeni Ausztráliát és Új-Zélandot. A Kínával való diplomáciai kapcsolatok viszont csak 1972-ben kezdődtek meg, innentől kezdve a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fokozatosan erősödtek. 2007-re Ausztrália legfőbb kereskedelmi partnere a Kínai Népköztársaság lett.

A két ország közötti kereskedelmi kapcsolatra vonatkozóan Salát Gergely hangsúlyozta, hogy a kínaiak az ausztráloktól szereznek be számos elengedhetetlen árucikket, mint például mezőgazdasági terményeket, vasércet, szenet. Egészen addig egy virágzó partnerség volt a két ország között, amíg az ausztrál politikai vezetés számára kellemetlenné nem vált Kína „halálos ölelése”. Baranyi Tamás reagálva Salát Gergely gondolatmenetére, kifejtette, hogy a kínai kapcsolatokból és kereskedelemből befolyó pénzösszegek miatt Ausztrália lényegesen később kezdte el érezni az ezekből eredő kényelmetlenségeket. Csenger Ádám értékelése szerint az ausztrálok hosszú ideig próbáltak „egyszerre két lovat megülni”: a biztonságuk garantálását az Egyesült Államoktól várták, a gazdagságukat pedig Kínától. Ez a rendszer 2017-ig működött, amikor is a kínai–ausztrál viszony jelentősen megromlott, Ausztrália megelégelte az egyre több téren tapintható kínai terjeszkedést. Az országok közötti feszültség és a kínaiak által bevezetett büntetőszankciók ellenére azonban még így is Kína számít Ausztrália legjelentősebb külkereskedelmi kapcsolatának.

A beszélgetés zárógondolataként a résztvevők kifejtették véleményüket a kínai befolyásszerzésre adott amerikai és ausztrál válaszokra vonatkozóan. Baranyi Tamás arra hívta fel a figyelmet, hogy az amerikaiak jelenleg próbálják redefiniálni szövetségi hálózatukat a Csendes-óceán és Kelet-Ázsia térségében, azonban ezt még nem nevezné egy végleges és kiforrott stratégiának. Kína részéről kivárást lát, hiszen világossá vált számukra, hogy hirtelen túlterjeszkedtek és nem számoltak ekkora ellenhatással. Salát Gergely leszögezte, hogy a kínaiak teljesen tisztában vannak vele, hogy az USA által kezdeményezett szövetségépítési tárgyalások (AUKUS, QUAD) mind róluk szólnak, viszont nincs eszközük ezekre ellenválaszt adni. Az elmúlt időszakában Kínát érő elképesztő nemzetközi nyomás egy új faktornak számít, amire még nem találták meg a megfelelő ellenstratégiát. Ausztrália helyzetét Csenger Ádám úgy értékelte, hogy az eddigi hozzáállásuk már nem működőképes: az a politikai mantra, miszerint nem kell választaniuk Kína és az Egyesült Államok között, a jövőben nem fenttartható. Az elmúlt időszak eseményeinek fényében pedig az ausztrál kormány politikai és biztonságpolitikai értelemben egyértelműen az USA mellett foglalt állást, mivel az amerikai védőernyő kiemelt fontosságú az ország számára.

A beszélgetés meghallgatható itt.