A lengyel munkásmozgalom, melynek méretén kívül csak példátlan összetartása volt nagyobb

SZÖVEG podcastunk ötödik adásában Karol Sauerland német származású lengyel filozófus Együtt egyedül. A Szolidaritás naplója című kötetéről beszélgettek. A két meghívott szakértő Kovács István Széchenyi-díjas történész, polonista és Mitrovits Miklós történész, polonista, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közép-Európa Kutatóintézetének munkatársa volt. A beszélgetést Baczoni Dorottya történész, a XX. Század Intézet igazgatója moderálta.

Sauerland 1936-ban született Moszkvában, majd az NDK-ban nőtt fel, de az 1950-es évek végén feladta NDK-s állampolgárságát és Lengyelországban telepedett le. A Szolidaritás mozgalom egyik alapító tagja volt 1980-ban.

Mitrovits Miklós elmondta, a mozgalom 10 millió fős méretét és minőségét tekintve is unikális jelenség volt: nemcsak szakszervezetként, hanem a társadalom minden területét átszövő ellenzéki mozgalomként is funkcionált. Kiemelte, hogy Lengyelországban a társadalom legfőbb bázisa a katolikus egyház volt, melynek védőszárnyai alá ideológiai és fizikai értelemben is sokan menekültek.

Szervezés szempontjából is egyedülálló volt a Szolidaritás, amely a futárláncok, a sejtszerű működés és a földalatti, konspiratív szervezkedés hihetetlen hatékonyságában mutatkozott meg - mondta Kovács István. Mint kifejtette, ez köszönhető volt többek között a mozgalom műszaki értelmiségének is (Lech Wałęsa, a szolidaritás vezetője, az ikonikus politkus, egykori lengyel elnök, maga is villanyszerelő volt) akik segítségével a mozgalom szabotálni tudta az állami tévéadást, de képes volt feltörni a rendőrség rádióhullámhosszán használt kódokat is.  A technika segítségével a mozgalom könnyen és gyorsan fel tudta mérni saját támogatottságát, ugyanígy a rendszerrel szembeni elégedetlenséget is. Kovács István érdekes jelenséggel támasztotta ezt alá: a lakosság az esti tévéhíradó ideje alatt tömegével az utcán sétált, babkocsit tologatott, ezzel kimondatlanul is demonstrálva, hogy nem hajlandó meghallgatni a párt által sugárzott hazug híreket.

A beszélgetőfelek szerint Sauerland leírása a mozgalmat vezető Lech Wałęsáról helytálló volt.  Wałęsa valóban mutatott autoriter jellemvonásokat, de a történészek szerint erre szükség is volt egy ilyen hatalmas mozgalom összetartása és a hatalommal való erélyes fellépés végett.

A naplóban felölelt időszakban, folyamatosan jelen volt a szovjet katonai beavatkozástól való félelem. Ez 1956 és 1968 után megalapozott volt, de Kovács és Mitrovits rámutattak, hogy a ’80-as években ezt a lehetőséget több tényező is kizárta. Az afganisztáni jelenlét miatt Moszkva ugyanis nem engedhette meg magának, hogy két fronton is harcoljon, ekkor már gazdaságilag sem bírta volna el a beavatkozást. Végül az újfent kiéleződő hidegháborús helyzet sem tette lehetővé a katonai intervenciót.

Fontos kiemelni a magyar összefüggéseit is a Szolidaritás mozgalom történetének és az 1981-ben Jaruzelski tábornok által bevezetett rendszernek. Egyrészről kölcsönösen figyelemmel kísérte egymást a magyar és a lengyel ellenzék, másrészről pedig a lengyel kommunista hatalom Magyarországról próbált mintát venni a belpolitikai helyzet megoldásához. A Kádár-rendszer stabilizálásának modellje azonban nem volt alkalmazható Lengyelországban, ugyanis Jaruzelski Kádárral ellentétben már nem folyamodhatott nagy számú kivégzésekhez, de a konszolidáció érdekében béremelést és jóléti intézkedéseket sem volt képes bevezetni, mivel Lengyelország gazdasága a csőd szélén állt, és külső pénzügyi segítséget sem kapott a kommunista blokk országaitól.

A SZÖVEG podcast meghallgatható: https://www.buzzsprout.com/1751883/9557773