Gerő András (1952, történész). Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem-szociológia szakán szerzett diplomát 1977-ben. 1980 óta az  ELTE BTK tanára, 1995-től az ELTE BTK Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékének vezetője. Ugyanebben az évben szerezte habilitált doktori címét. A rendszerváltás után több alkalommal külföldi egyetemeken vendégprofesszor, továbbá több folyóirat munkatársa (Budapesti Negyed, Századok, Café Bábel, Világosság). 1997-től egyetemi tanár. 2002 óta a Habsburg Történeti Intézet igazgatója. 2003-tól a Kisebbségkutatás Közalapítvány kuratóriumának tagja. Főbb kutatási területei az Osztrák-Magyar Monarchia története, az identitáspolitika, a polgárosodás története, a szimbolikus politika.

Hermann Róbert (1963, hadtörténész): Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát magyar-történelem szakon. 1987-től a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos kutatója, később a Hadtörténeti Intézet igazgatója. 1997-ben PhD fokozatot szerzett. 2003-tól a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Bécsi Állandó Hadilevéltári Kirendeltségének vezetője volt. Kutatási területe az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc politika- és hadtörténete, illetve a reformkor politikatörténete.

Cieger András (1973, történész): Történelem-politikaelmélet szakon végzett az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 2003-ban szerezte PhD fokozatát történelemtudományból. Szakterülete a 19. századi Magyarország politika- és társadalomtörténete. Jelenleg tudományos munkatársként dolgozik az ELTE BTK Történeti Intézetében. 2009-ben az MTA Főtitkára Akadémiai Ifjúsági Díjban részesítette. Monográfiát jelentetett meg Lónyay Menyhért életéről, továbbá kötet szerkesztett az 1867-es kiegyezésről.

Romsics Ignác (1951, történész): A Szegedi Tanárképző Főiskolán szerzett magyar-történelem szakos diplomát 1974-ben, majd 1976-ban az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemen szerzett történész diplomát. 1996-tól a történettudomány habilitált doktora, 2001-től az MTA levelező tagja. 1977 és 1985 között az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa. 1986 és 1991 között a Magyarságkutató Intézet igazgatóhelyettese. 1993-tól 1998-ig az Indiana University (USA) Magyar Tanszékének vendégtanára. 1998-tól az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem Újkori Magyar Történeti Tanszékének professzora. 1999-től a Magyar Történelmi Társulat főtitkára, és tagja a Teleki László Alapítvány Kuratóriumának. Fő kutatási területe a XX. század magyar politikatörténete, különös tekintettel a két világháború közötti időszakra.

M. Kiss Sándor (1943, történész): Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar-történelem szakos tanári diplomát 1967-ben. 1967 és 1972 között a Hadtörténeti Intézet tudományos munkatársa. 1973-tól 1990-ig a Népművelési Intézet, majd jogutódja, a Művelődéskutató Intézet tudományos főmunkatársa. A történelemtudományok kandidátusa címet 1996-ban szerezte meg, majd 2004-ben habilitált. A Művelődésügyi Minisztérium Kabinet Irodájának volt osztályvezetője 1990-ben, majd 1991és1994 között a Miniszterelnöki Tanácsadó Testület kormányfőtanácsosa volt.  Tagja volt a Történelmi Tényfeltáró Bizottságnak, amely az 1956-os forradalom alatti sortüzeket kutatta. 1997-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézet intézetvezetője. Főbb kutatási területei: a népi mozgalom, az ’56-os magyar forradalom, és a Kádári-restauráció belső törvényszerűségei és logikája.

Horváth Miklós (1953, történész) A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem hadtudományi szakán diplomázott, politikatudományi egyetemi doktori címét 1989-ben szerezte meg. 1996-ban lett a hadtudomány kandidátusa. A Magyar Tudományos Akadémia doktori fokozatát 2003-ban, a habilitált doktori címet 2004-ben szerezte meg a hadtörténelem területén. Az MTA köztestületi tagja, az MTA IX. Osztály Hadtudományi Bizottság, és a magyar-orosz történész bizottság tagja. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának egyetemi tanára. Kutatásainak hangsúlyos területe a magyar erőszakszervezetek története, kiemelten az 1956-os forradalom és szabadságharc idején.

Kónya Imre (1947, jogász, politikus): 1971-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. 1973-tól ügyvédként dolgozott Budapesten. 1988-ban belépett a Magyar Demokrata Fórumba, majd létrehozta a Független Jogász Fórumot (FJF), amelynek 1989 elején első választott vezetője lett. Ebben a minőségében vezette 1989. március 22. és június 13. között – az FJF által kezdeményezett – Ellenzéki Kerekasztal (EKA) üléseit. 1990-ben beválasztották az MDF elnökségébe. Az első szabad országgyűlési választáson mandátumot nyert és az MDF-frakció vezetőjévé választották. 1993-ban, Antall József halála és Boross Péter miniszterelnökké történt megválasztása után a Boross-kormány belügyminisztere lett. Ugyanebben az évben lett egy esztendőre az MDF alelnöke. 1996-ban kilépett a pártból és részt vett a Szabó Iván vezette Magyar Demokrata Néppárt alapításában.

Kerekasztal beszélgetés

Vitavezető: Lánczi András (1956, politikai filozófus). Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának angol-történelem szakán szerzett diplomát 1981-ben. 1986-1991 között a Világosság című folyóirat szerkesztője. A filozófia tudományok kandidátusa címet 1993-ban, a habilitált doktori címet 2002-ben szerezte meg. 1991 óta oktató a Budapesti Corvinus Egyetemen. 2003-ban Bibó István díjjal tüntették ki Jelenleg a Magyar Politikatudományi Társaság elnökségi tagja, és az Egyesület a Magyar Politikai Intézetért elnöke; egyetemi tanár. A XXI. Század Intézet tudományos főmunkatársa, és a Heti Válasz szerkesztőbizottságának tagja. Kutatási területei: a XX. század politikai filozófiája, demokráciaelméletek, a politikai tudás ismeretelméleti kérdései és a konzervativizmus eszmetörténete.

Hack Péter (1959, jogász, politikus): 1983-ban szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. 1984-ben elnyerte az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága hároméves tudományos továbbképzési ösztöndíját. 1983-tól 1987-ig a Magyar Jogász Szövetség tagja. 1989-tõl egyetemi adjunktus az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. A Magyar Helsinki Bizottság egyik alapítója. 1988-ban tagja lett a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja. 1990 és 2001 között kis megszakítással a párt országos ügyvivője. 1990 és 2002 között parlamenti képviselő. 1994 és 1999 között frakcióvezető-helyettes, valamint 1998 és 2002 között a jogi és közbiztonsági kabinet vezetője. 2002-ben kilépett az SZDSZ-ből. Kutatási területe a rendőrség, valamint az igazságszolgáltatás működése és szervezete, az emberi jogok érvényesülése a büntetőeljárásban.

Varga László (1948, történész): 1972-ben diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Kandidátusi fokozatát 1980-ban szerezte meg. 1991 és1999 között Budapest Főváros Levéltárának főigazgatója. 2000-től 2003-ig Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesült. 1994-től 1995-ig az UNESCO Nemzetközi Levéltári Tanács bizottsági tagja. 1995-től a Belügyminisztérium Iratfeltáró Bizottság elnöke. 2007-től 2008-ig a Kenedi Bizottság tagja. Főbb kutatási területei: a kommunista diktatúra valamint a Holokauszt.

Dr. Markó György (1954, történész): Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán könyvtár-történelem szakon szerzett diplomát 1981-ben. A Hadtörténelmi Levéltár segédmunkatársa 1974 és 1981 között, 1987-től igazgató helyettese, majd 1988-tól 1997-ig a levéltár igazgatója volt. A Hadtörténeti Intézet munkatársa 1985 és 1987 között. A Történeti Hivatal elnöki tisztjét 1997-től 2003-ig töltötte be. Jelenleg a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatójának tudományos helyettese. A hadtudomány kandidátusa címet 1995-ben szerezte meg. 1994-től 1998-ig  a Hadtörténelmi Közlemények szerkesztő bizottságának tagja. 1996 és 1998 között a Magyar Levéltárosok Egyesületének titkára. Kutatásaiban az 1945 utáni hadtörténettel, az 1956-os forradalommal, állambiztonsági iratok elemzésével és a Kádár-korszak szubkultúrájával foglalkozik.

Schmidt Mária (1953, történész) Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem-német szakán szerzett diplomát. 1985-ben doktori vizsgát tett, 1999-ben megszerezte a PhD fokozatot. 1996-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense. 2005-ben történelemtudományok tudományágban „habilitált doktor” címet szerzett. 1998 és 2002 között a miniszterelnök főtanácsadója. A XX. Század Intézet, a XXI. Század Intézet és a Terror Háza Múzeum főigazgatója. 2002-től a 20. századi európai diktatúrák és a demokratikus átalakulások összehasonlító kutatására létrejött nemzetközi Ettersberg Alapítvány kurátora. Kutatási területei a magyar zsidóság története 1918-tól, diktatúrák a XX. Században, Magyarország története a diktatúrák alatt és a bipoláris világ hidegháborús konfliktusai.

Halmy Kund (1975, történész): 2001-ben fejezte be tanulmányait a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának történelem szakán és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának politikaelmélet szakán. 2001-től a Terror Háza Múzeum munkatársaként részt vett a Múzeum állandó és időszaki kiállításainak, létrehozásában. Kutatási területe az 1956-os forradalom és szabadságharc története. 2002 óta a PPKE Történettudományi Doktori Iskolájának hallgatója.

Máthé Áron (1977, történész, szociológus): 2001-ben szerzett diplomát a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának történelem szakán, 2002-ben pedig az ELTE szociológia szakán. 2001-től a Terror Háza Múzeum munkatársaként részt vett a Múzeum állandó és időszaki kiállításainak létrehozásában. Kutatási területe a nyilas mozgalom fejlődése és a nyilas uralom időszaka. 2003 óta a PPKE Történettudományi Doktori Iskolájának hallgatója.

Stella Szonja (1976, történész): 2004-ben fejezte be tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának történelem és olasz szakán. 2008-tól a PPKE Történettudományi Doktori Iskolájának hallgatója. 2009 januárjától a Terror Háza Múzeum munkatársaként részt vesz a Múzeum időszaki kiállításainak létrehozásában.

Szörényi Attila (1981, történész) 2006-ban fejezte be tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának történelem és angol szakán. 2006-tól a PPKE Történettudományi Doktori Iskolájának hallgatója. 2008 szeptemberétől hat hónapig a Georgetown University Fulbright-ösztöndíjas vendégkutatója volt Washington DC-ben.