Vesztesnek lenni címmel kétnapos tanácskozás kezdődött hétfőn a Terror Házában. A második világháború lezárása alkalmából tartott rendezvény meghívóján egy stilizált vörös csillag látható, benne katonák fényképe, és a szöveg: Magyar tragédia, 1945.

 

A győzelem azzal áltat, hogy minden szándékunk jó, minden helyes - mondta Schmidt Mária főigazgató. Közlése szerint Magyarország először semleges, majd nem hadviselő félként próbált kimaradni az összecsapásokból, és minden erejével igyekezett elkerülni az ország megszállását. Úgy vélte, hogy ez a taktika éveken át sikerrel kecsegtetett, végül azonban Magyarország is hadszíntérré változott. A főigazgató nem tért ki arra, hogy Magyarország előzőleg visszakapta a trianoni szerződéssel elcsatolt területek jelentős részét, de később, a háború következményeit taglalva megállapította: "a csak nemrég viszszakerült elcsatolt területeket ismét elvesztettük, újra kisebbségbe jutott magyar testvéreink minden eddiginél kiszolgáltatottabb helyzetbe kerültek".

 

A vesztes és győztes fogalmába groteszk és abszurd jelentéstartalom vegyül - hívta fel a figyelmet Schmidt Mária. Vajon győztesnek tekinthetjük-e például azt a Lengyelországot, amely a győztesek oldalán foglalt ugyan helyet a tárgyalóasztalnál, de idegen megszállás alatt állt, elvesztette szuverenitását? A főigazgató szerint fel kell számolnunk tévképzeteinket, vissza kell találnunk utolsó tiszta gondolatunkhoz, és erről az alapról kell újra felépítenünk magunkat. A vereség - mondta - tárgyilagosságra szólít fel, mert nem lehet, nem is szabad vele totálisan azonosulni.

 

A lengyel Tomasz Szarota professzor - részben a konferencia címére, részben Schmidt Mária előadására utalva - kifogásolta, hogy olyan látszat keletkezhet, mintha Lengyelország nem a világháború győztesei közé tartozna. Hangsúlyozta, hogy a lengyelek győzelemként és felszabadulásként élték meg a nácizmus bukását. Nem érezték magukat vesztesnek azok a lengyel katonák sem, akik nagy számban önkéntesként harcoltak (és nem azon az oldalon, ahol a magyar hadsereg). A lengyelek büszkék arra, hogy nemet mondtak Hitlernek, és arra is, hogy körükben marginális jelenség volt a kollaboráció - jelentette ki a történész. Szólt az oroszok által elkövetett rémtettekről is.

 

Dieter Pohl, a Müncheni Történeti Intézet munkatársa példátlan dimenziókban zajló bűncselekménynek nevezte a holokausztot. Ma már nyilvánvaló - mondta -, hogy a németek többsége annak idején támogatta Hitlert, a sztálingrádi vereség után azonban a német társadalom kezdett eltávolodni a nácizmustól. Kérdésre válaszolva hozzátette: 1945-ben a németeknek csupán tíz százaléka tekintette felszabadulásnak a háború befejezését, napjainkban viszont ez az arány eléri a nyolcvan százalékot. A konferencián Vlagyimir Bukovszkij is előadást tartott. Az orosz emberi jogi aktivistát 1963 és 1976 között többször letartóztatták, pszichiátriai rabkórházba zárták, kényszermunkára és börtönbüntetésre ítélték. Bukovszkij a távirati iroda híradása szerint kijelentette, hogy Sztálin volt az, aki feltalálta és rászabadította Európára Hitlert.

 

Új megközelítésben tárgyalják a második világháború eseményeit és következményeit azon a hétfőn kezdődött kétnapos tudományos konferencián, amelyet a Politikatudományi Intézet rendez Budapesten - adta hírül az MTI. A konferencia újdonsága, hogy az előadások túllépnek a hagyományos hidegháborús szemléleten és a történelmet 1945-nél "megállítva" mutatják be a háborús sokk és a remény kettősségéből született gondolatokat, célokat és terveket - mondta megnyitójában Földes György, az intézet főigazgatója. A szervezők tájékoztatása szerint Ormos Mária akadémikus a második világháború "feleslegességét" emelte ki, mivel az nem oldotta meg a tőkés rendszer válságát, sem a németkérdést. Krausz Tamás szerint a Szovjetunió magatartását a Nyugat iránt 1945-ben a gazdasági együttműködés szándéka határozta meg. Balogh András azt elemezte, hogy a területi terjeszkedés és új gyarmatok szerzése jelentős helyen szerepelt a tengelyhatalmak háborús céljai között. A gyarmati népekben ugyanakkor ezzel párhuzamosan megerősödött a nacionalizmus, az antirasszizmus és a függetlenség vágya.

 

Történelmileg szennyezett terület - írja a Der Spiegelben a berlini holokauszt-emlékmű helyszínéről Jürgen Leinemann. Itt a közelben volt a Hitler-bunker, itt húzódott évtizedekig a hírhedt berlini fal. A sokat vitatott emlékművet Martin Walser "egy futballpályányi rémálomnak" nevezte, mások a "szégyen monumentalizálását", vagy a "megalomán gyászgiccset" vélték felfedezni benne. Konrád György számára a "halál geometriáját", a szabályosságot, Auschwitz lélektelen, pontosan megtervezett-kivitelezett halálgyárát jelenti. Valami hasonlóra gondolhatott megalkotója, az amerikai Peter Eisenman, aki "tulajdonságok nélküli teret" képzelt el. 2711 körüljárható, hatalmas betontömb alkotja az elpusztított európai zsidóknak állított emlékhelyet.