Mv.: - Jaj, magyar íróság, csupa rettenet, ősi jetik álma. Egy juppi többre mehetne, ha csekket ő dedikálna. Ez a két sor is elhangzott Kovács András Ferenc kolozsvári költő szóviccekkel teli verséből a 78-ik ünnepi könyvhét csütörtöki megnyitóján. A Tizenhat óra most kapcsolja a Vörösmarty téren Liptai Katalint. Övé a szó.

R.: - Jó napot kívánok. Szeretettel köszöntöm a Vörösmarty téri könyvszínpad köré gyűlt szép számú néző és hallgató sereget, valamint a Tizenhat óra kedves hallgatóit, hiszen most egycsapásra kitágultak itt a határaink és sokkal többen lettünk. Én remélem, hogy a rádiókészülékek mellett is érződik az a jó atmoszféra, ami itt eltölti azokat, akik a téren fel-alá sétálgatva végre szépen kisütött napocska fénye alatt könyvekbe merülten nézelődnek, beszélgetnek. Ha mindent nem is tudunk megvenni, amit szeretnénk, de azért jó társaságban vagyunk. Vendégeim a pódiumon Körmendy Zsuzsanna irodalomtörténész, a XX. Század Intézet kiadványainak főszerkesztője, valamint Horváth Miklós történész, akiket tisztelettel köszöntök. Idén az ünnepi könyvhétre időzítve jelent meg a Korrajz 2007, vagyis a XX. Század Intézet immár hagyományosnak mondható évkönyve. Azt hiszem, hogy nagy pillanat volt az ´99-ben, amikor megalakult ez a kutatóműhely, amelyet azóta is a Közép- és kelet-európai Történelem és Társadalomtudományi Kutatások Alapítványa működtet. Mint a neve is jelzi a XX. században történtekkel foglalkozik elsősorban és azt hiszem, hogy nincs is nagyobb szükségünk semmire, mint éppen erre, hogy a közelmúltunkkal valahogy tisztába jöjjünk. Az ennek a korszaknak a tárgyilagos feldolgozását és főleg közkinccsé tételét egyszerűen a hatalom és a politika erősen korlátozta a közelmúltban. Tehát most érkezett el annak az ideje, hogy megismerhesse a szélesebb nagyközönség is és ne csak a szűkebben vett szakma a kutatások eredményeit. égy gondolom, az a könyv sorozat, aminek a kötetét, a szóban forgó példányt fel is mutatom, hogy tessék megnézni, tehát ez a téma, amiről most beszélgetni fogunk egy olyan sorozatnak a része, ami arra hivatott, hogy a tudatlanságunkat, a tájékozatlanságunkat, a félelmeinket és a bizonytalanságainkat csökkentse.

Körmendy Zsuzsanna, irodalomtörténész: - Annak örülök, hogy ha ezt így lehet érezni. Én ehhez annyit tennék még hozzá, hogy a XX. és a XXI. Század Intézetben nagyon komoly tudományos munka folyik és ennek tanúbizonysága az a sok-sok konferencia, rendezvény, kerekasztal beszélgetés, vita, amelyet évről évre megrendezünk. égy éreztük, ez néhány évvel ezelőtt volt, 2003 körül, hogy jó lenne, hogy ha az olvasóknak a kezébe tudnánk adni egy olyan kiadványt, amely tulajdonképpen egy kicsit tájékoztatja az olvasókat arról, hogy mi történik az intézetben, hogy milyen tudományos munka folyik. Tehát részben ez volt az egyik oka. A másik pedig az, hogy a XX. századnak azok a történései, azok a sokszor fehér foltjai, amikről keveset tudunk, keveset beszélünk, hogy azok tanulmány formájába, vagy a konferenciákon elhangzott előadásoknak a sajtó alá rendezett formájában végül is eljuthassanak az olvasó közönségünkhöz. égyhogy ezt az évkönyvet, 2002-es az első évkönyvünk és azóta tulajdonképpen most már évente megjelentetjük és szeretném, hogy ha ez nem dicsekvésnek hatna, de tulajdonképpen a bőség zavarával küszködünk, mert sokkal több rendezvényünk van és sokkal több nagyon tartalmas konferenciánk, mint sem, hogy bele tudnánk sűríteni ezeknek az anyagát ezekbe az évkönyvekbe. Tehát mindig válogatni kell. Ez is válogatás, ez a mostani, a 2007-es évkönyv. Az egyik részében az 1956 alkalmából rendezett ünnepi konferenciánknak az anyagából ad válogatást, a másik pedig a XX. századnak egyik nagyon izgalmas figurájáról, Hanna Arent munkásságáról rendeztünk szintén egy konferenciát és az ott elhangzott előadásoknak a sajtó alá rendezett anyaga, plusz még egy Hanna Arenttel készült interjú is van ebben.

R.: - Ami egy különleges érdekessége ennek a kötetnek, erre később még visszatérünk Körmendy Zsuzsannával. Most azonban szeretném Horváth Miklósnak átadni a szót, hiszen ő az első száz oldalnak a válogatója és a szerkesztője, ezenkívül pedig egy fontos előadásnak a szerzője is. Az természetes, hogy tavaly, a forradalom és szabadságharc 50-ik évfordulóján szinte egymást érték a tudományos konferenciák, rendezvények ebben a témakörben. Így nyilvánvaló, hogy a XX. Század Intézet is összehívott egy ilyet, de hogyan látja a tanár úr, volt-e ennek valamilyen különleges hozadéka vagy eltérő minősége ahhoz a sok más konferenciához, ülésszakhoz, rendezvényhez, programhoz képest, amik egymást érték az elmúlt esztendőben?

Horváth Miklós, történész: - Jó napot kívánok. Én ott folytatnám, ahol Körmendy Zsuzsa abbahagyta vagy érintette. Tehát a XX. Század Intézetben nagyon komoly alapkutatások folynak. Természetesen mi is nemzetközi konferenciát rendeztünk és erre kitűnő neves, alapkutatásokban is jártas előadókat hívtunk, de szeretném felhívni arra a figyelmet, amit ritkán tapasztalunk, jártam én is az országot az 50-ik évforduló kapcsán, hogy a XX. Század Intézetben mindig lehetőséget biztosítunk arra, a vezetés odafigyel arra, hogy az alapkutatásokba előre haladott fiatal kollégák is szót kapjanak.

R.: - Tehát itt új tehetségeket is felfedeznek önök maguk is, nemcsak a nagy öregek, vagy az elismert kutatók jutnak fórumhoz.

Horváth Miklós, történész: - égy gondolja a vezetés, hogy ha már az alapkutatásokat folytatjuk, akkor kötelességünk is ennek eredményeit a közönséggel megismertetni és így ezen a konferencián most Halmi Kund és fiatal történész kolléganőm, Tulipán Éva volt az, aki szót kapott és számolt be kutatási eredményeiről. Én úgy gondolom, hogy ezek a kutatások meglepőek. Visszakanyarodva az elejére, ugye könyvtári irodalma van 1956-nak. égy gondolják, hogy már minden fontos kérdésre kész válaszokkal rendelkezünk. Nagyon sokan szakmabeliek is úgy gondolják, hogy az alapkutatásokat elvégeztük, most a szintetizáción van a sor. Én magam is kutató történészként, hadtörténészként egy nap mint nap találkozom olyan újabb és újabb eredményekkel, kemény munkával, amelyek alapkérdésekben is módosítólag hatnak.

R.: - Tehát koránt sem igaz az, hogy már itt minden kérdés eldöntődött és most már legfeljebb csak részleteket lehet finomítani. Kerülnek még elő új adatok és új dolgok.

Horváth Miklós, történész: - Például ugye 50 év kellett, hogy elteljen, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc humán veszteségeiről részletes, névhez kötött, lehetőségek szerint legfontosabb adatokkal rendelkezzünk.

R.: - A nemzetközi részvételt illetően N. Applebaunnak talán a legérdekesebb volt számomra a tanulmánya, amiben az Amerikai Egyesült Államok akkor hozott téves vagy hibás intézkedéseit ecsetelte, elemezte és hát nagyon kritikai a hangvétele ennek az előadásnak.

Horváth Miklós, történész: - Nem tehetett mást, mint ezekkel a jelzőkkel illette amerikai szerepvállalását. Én ennél sokkal merészebb lennék. Amerika bűnös politikát folytatott az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakában, hiszen a rab nemzetek felszabadítási politikáját hirdetve arra ösztönözte a szovjet tömbben élő országokat, hogy tegyenek szabadságukért, és ha tesznek, majd segítségükre sietnek. Nem ez történt 1956-ban.

R.: - És tulajdonképpen a magyar felkelők mindvégig reménykedtek is valamifajta konkrét segítségben. Ezt a Szabad Európa Rádió adásai is tovább sugalmazták.

Horváth Miklós, történész: - Tehát bűnös, hogy november 4-én és tudták, hogy semmiféle támogatást nem tudnak adni érdemben a magyar forradalom ügyének, a függetlenségért, a szabadságharcért harcolóknak. Ennek ellenére tartsatok ki, hamarosan jövünk adásokat sugároztak. Bűnös abban a tekintetben is, hogy míg a Szabad Európa Rádió ezt közvetítette, október 27-től nap mint nap, óráról órára tudatosították a szovjet vezetésben, hogy Amerika nem hajlandó tenni semmit Magyarországért. A szovjetek a saját játékszabályaik szerint intézzék Magyarországon is a dolgokat.

R.: - Ez így is történt. Olyannyira, hogy az ön előadásának a címében a háború szó szerepel. Ez lett volna az első háború két szocialista ország között. Ez az ön nem is hipotézise, hanem tulajdonképpen bebizonyított tétele.

Horváth Miklós, történész: - Király Bélával dolgoztam sokat együtt és végül is az ő következtetése az, amely az én kutatásaimban is megerősítést nyert, háborút folytatott a Szovjetunió Magyarország ellen és miután bővebben nem tudom kifejteni, engedjék meg, hogy most csak arra hivatkozzam, hogy miért kételkedném ebben, ha maga a szovjet vezetés is háborúként élte meg, tehát háborús döntéseket hozott, a háború szabályainak megfelelően folytatta a hadviselést. Nézzék meg a képeket és látni fogják ezt az esztelen pusztítást.

R.: - A terminológia is erre mutat, hiszen ők végig beavatkozásról, bevonulásról, ilyesmikről beszéltek.

Horváth Miklós, történész: - És háborúról, nem lesz nagy háborúról, erről beszéltek.

R.: - Szívbe markolóak azok a statisztikai adatok, amelyeket ön közöl a tanulmánya végén. Most ezekre részletesebben kitérni nincsen időnk, de az tény, hogy mind a külföldi előadók, mind pedig a belföldi nagy nevek a kutatásban, mint például M. Kiss Sándor, vagy hát vendégem Horváth Miklós is azon igyekeztek, hogy az eddig ismeretlenebb aspektusokat, részleteket is felvillantsák és ez nemcsak a szakmának nyereség, hiszen épp a Terror Háza Múzeum kiállításai bizonyítják, hogy ilyen apró dolgokon keresztül szivárognak bele a tudatunkba a dolgok.

Horváth Miklós, történész: - Megint csak azt tudom mondani, hiszen az adatokba nincs idő belemenni, hogy az én hitvallásom és a kollégáim is ebben támogatnak, az, hogy az alapadatokat kell hozzáférhetővé tenni. Tehát nem kész ´56-os történelmet kell nekünk átadni, hanem lehetőséget kell biztosítani arra mindenkinek, akinek erre van szándék, akiben erre van szándék, hogy ezeket az adatokat megismerve, újraértékelje, átértékelje a saját ´56-os képét, esetleg a fiatalok egy új, a tankönyvektől is több tekintetben eltérő ´56-os képet építsenek ki, mert csak ebben fognak tudni igazán hinni és bízni, a készen kapott történetek úgy gondolom, hogy idejét múltak és megkérdőjelezhetőek.

R.: - Köszönöm szépen Horváth Miklós történésznek. A fent maradó kis időben arra kérem még Körmendy Zsuzsannát, hogy a másik ülésszakról és Hanna Arent személyiségéről, figurájáról beszéljen egy keveset, hiszen valóban a XX. század egyik legfontosabb gondolkodójáról van szó, aki azonban nagyon nem szerette, ha őt filozófusnak nevezték.

Körmendy Zsuzsanna, irodalomtörténész: - Igen, az az interjú, amit az évkönyvben közöltünk és amit a német televízió vett fel Hanna Arenttel, annak az első kérdése, a riporternek az első kérdése arra vonatkozik, hogy hogyan választhatott ilyen férfias foglalkozást Hanna Arent, minthogy filozófus. És Hanna Arent rögtön ezt visszautasítja és azt mondja, hogy ő tulajdonképpen a politikai filozófiával foglalkozik és ő kifejezetten nem tartotta magát filozófusnak. Ez persze nem változtat azon, hogy nagyon sokszor az ő munkásságát méltatván mivel, hogy meg kell jelölni azért mégis őt, filozófusként tartják őt számon. Én azt tudnám még mondani róla, hogy eszembe jutott, hogy először én Kertész Imrétől hallottam Hanna Arentről, aki felhívta a figyelmemet arra, hát ez régen volt, 15 évvel ezelőtt kb., hogy milyen érdekes személyiség és milyen fontos dolgokat mondott el a totalitarizmusról és ...

R.: - Amiről volt tapasztalata, hiszen ő a fasizmus elől emigrált Amerikába és a másikat is jól ismerte.

Körmendy Zsuzsanna, irodalomtörténész: - Így van, igen és, hogy milyen sok, tehát milyen sok mindennel foglalkozott. Tehát volt egy külön forradalom elmélete, a magyar ´56-al is sokat foglalkozott Hanna Arent, és hogy milyen kevés, akkor szinte még semmi nem jelent, nagyon kevés dolog jelent meg Hanna Arent, hát azóta már lehet könyveket is olvasni is tőle.

R.: - Én azt hiszem, hogy ismerkedésnek is jó lehet ez a kötet, a XX. Század Intézet évkönyve Hanna Arent munkásságával kapcsolatban. Sajnos az időnk lejárt, úgyhogy kénytelen vagyok Körmendy Zsuzsanna ajkára forrasztani a szót abban a reményben, hogy az érdeklődést azért sikerült felkeltenünk. Köszönjük szépen a lehetőséget és visszaadjuk a szót a stúdiónak, a Tizenhat órának.

Mv.: - Liptai Katalin beszélgetése hangzott el a budapesti Vörösmarty térről.