- Győztesekről és vesztesekről szólt a konferencia. Lengyelország a második világháború győztese?

 

- A lengyelek minden bizonnyal a háború győztesei között érzik magukat. Úgy vélik, hogy ebben a háborúban mindig a jó oldalon álltak. Voltak ugyan próbálkozások, de Lengyelországban nem jött létre kollaboráns kormány. Természetesen ez a győzelem bővelkedik ellentmondásokban. Győztesek voltunk a háborúban, de elvesztettük a békét, és újabb megszállás alá kerültünk. Így a világháború vége a lengyelek számára inkább szomorú emlékezést jelent.

 

- A győztes vagy vesztes kérdése a rendszerváltással kapcsolatban is feltehető. Ebben is győztes Lengyelország?

 

- A lengyel történelmet nézve az elmúlt másfél évtized 300 éve az ország legjobb éveit hozta. Az az érzésünk, hogy megfogtuk a Jóisten lábát. Lengyelország szabad és biztonságos, a gazdaság gyorsan fejlődik, és a lengyelek rendkívüli intenzitással képezik magukat. Mindez az embert elragadtatással tölti el, és hallatlan optimizmusra ad okot.

 

- Megmarad az optimizmusa az őszi választások után is?

 

- Nagyon nagy esélyünk van a győzelemre. A posztkommunista baloldal szétesett. Veszekszik és vitázik önmagával. Társadalmi támogatottságuk négy év alatt 40 százalékról 5 százalékra csökkent. Ez olyan léptékű bukás, amelyet a magyarok nehezen érthetnek meg, mert Magyarországon ilyesmi nem történt. Úgy tűnik, hogy két párté lesz a győzelem. A Polgári Platform és a PiS, a Törvény és Igazságosság Pártja koalíciója alkotja majd a következő kormányt. Egyáltalán nem biztos, de az is megtörténhet, hogy a választások eredményeként létrejövő parlament lehet az első olyan törvényhozás 1945 óta, amelyben nem foglalnak helyet kommunisták. Az is előfordulhat, hogy a kormánynak egyetlen ellenzéke a populista-nacionalista párt lesz. Ez meglehetősen valószerű forgatókönyv. Ha mindez így történne, akkor azt jelentené, hogy valamilyen módon befejeződött a lengyel szolidaritási forradalom. A kommunista pártot a választók számolnák föl, anélkül, hogy bármilyen törvény lenne a kommunisták kizárására a politikai életből. Nem vagyok ma biztos benne, hogy ez így történik majd, de szeretném, ha így lenne. Ez Lengyelország egy adott történelmi időszakának a tényleges végét jelentené.

 

- A lengyel jobboldal a rendszerváltás óta kétszer került kormányra, aztán szétestek a koalíciók. Távlatilag fenntartható-e a néhány éve meglévő együttműködés a jobbközép pártok között?

 

- A pártrendszer alakulásának kérdésében az ember mindig csak utólag mondhat biztosat. Most nagyon sok előfeltétel mutat arra, hogy a jobbközép pártrendszer Lengyelországban hosszú időre kialakult. Máshogy, mint Magyarországon. A homogén jobboldal létrehozása, mint az a Szolidaritás Választási Akciója, az AWS idejében történt, teljességgel megbukott. A lengyel politikai jobboldal három pártot ölel fel. Az egyik a liberális konzervatív Polgári Platform, a konzervatív PiS és a nacionalista Lengyel Családok Ligája. Ez a felállás megfelel a lengyel társadalom felépítésének. Ma nálunk sokkal inkább az érdekes, hogyan alakul majd újjá a baloldal a teljes összeomlás után.

 

- A balodal szétesésében nagy szerepet játszott a két éve kirobbant Lew Rywin-ügy. A vizsgálat egy éve lezárult. Ön sokat köszönhet ennek a botránynak.

 

- Rendkívüli és egyáltalán nem mindennapi a történet. A lényege az, hogy a miniszterelnök körül egy csoport megpróbálta eladni a médiatörvényt egy magán-médiakonszernnek, jó pénzért. Csakhogy ez a művelet nem sikerült. Viszont létrehoztak egy vizsgálóbizottságot. A bizottság üléseit közvetítette a televízió. Feltárultak a lengyel politika mindeddig titkolt, de nagyon kellemetlen aspektusai. A tanúk meghallgatása valósággal sokkot jelentett a nézők számára. Végül lemondatták a kormányfőt. Leszek Miller az Egyesült Államokba ment. Legálisan szökött. Az ügy miatt szétesett a baloldal. A politika erkölcsi alapjairól szóló párbeszéd pedig első számú témája lett a lengyel közéletnek. Ez teljességgel megváltoztatta a lengyel politika arculatát, nagyon magasra emelte a politikusokkal szembeni elvárásokat. Meglehetősen elszántak vagyunk, hogy megpróbáljuk ezeket teljesíteni.

 

- A választások közeledtével a pártok mindig "túlígérik" magukat. Mi az, amit jó szívvel ígérhet a következő évekre?

 

- Közép-Európában azt látjuk, hogy az egykulcsos adórendszer a győztes. A szlovákok már sikerrel bevezették. Az adórendszer egyszerűsítése a közép-európai országok versenyképessége szempontjából is nagyon fontos. Lengyelországban a magas munkaköltségek is komoly gondot okoznak. Az állam nagy felárat tesz az emberi munkára, ami így a legkatasztrofálisabb gazdasági mutató okozója. Például annak, hogy több mint 30 százalékos a huszonévesek között az állástalanok aránya, ami a legmagasabb az Európai Unióban. Csökkenteni akarjuk a munkaerőre rakódó költségeket, különösen a fiatalok esetében.