Schmidt Mária: - Egy ilyen szörnyű tragédia után mindenkinek újra kellett kezdeni. A vesztesnek is és a győztesnek is és arról is érdemes beszélni, hogy vajon azok akiket a politikai döntés és a politikai megfontolás a győztesek oldalára állított a második világháború végén vajon tényleg győztesek voltak-e. Nagyon sok mindent nem tudunk még a második világháborúról, az angolszász levéltárak egy része még nem nyílt meg, az orosz levéltárak egy része még nem nyílt meg. Amit tudunk, azt viszont régóta tudunk, hiszen a háborús győzelem eredményeként a német levéltárak hamar kutathatóvá váltak. Tehát van egyfajta a győztesek által rögtön a háború után az ottani politikai szükségszerűségekből kialakított történelemszemlélet, ami a mai napig uralkodó. Ennek egyébként a fő üzenete az nem vitatható, tehát hogy a náci Németország emberellenes szándéka az valójában az egész világra olyan eminens veszélyt jelentett amivel szembe kellett fordulni. De a részletekben és a háború kezdetével, a háború menetével a szövetségi rendszerek mozgásával és a többieknek a felelősségével kapcsolatban nagyon sok nyitott kérdés van még.

 

 

Schmidt Mária: - Hát azért mert politikai döntést hoztak azok az országok amelyek résztvettek a második világháborúban. A háborút általában amióta a történelem politikai okokból és gazdasági érdekekből vívják és nyilvánvaló, hogy amikor a háború utáni új rendnek a kialakításáról gondolkodtak akkor is ezeket a szempontokat mérlegelték. Mindenek előtt azért arra figyelnünk kell, hogy nem békeidőszak következett a világba a második világháború lezárása után, hanem egy hidegháborús korszak, amely majdnem az egész századnak a végéig elhúzódott. Ha ma visszatekintünk 60 év elteltével, akkor azt kell mondanunk, hogy igaz, hogy egy hidegháborús korszak zárta le ezt a világháborút. Igaz, hogy mi a szovjet megszállási övezetbe kerültünk és elvesztettük a szabadságunkat és visszavetette az ország fejlődését ez a szovjet típusú diktatúra amit ránk kényszerítettek, de mégis azt kell, hogy mondjam, hogy annyiból sikeresebb volt ez a bipoláris világ,  mint az első világháború utáni rendezések, hogy egy hosszabb békeidőszak követte ahol ugyan voltak a hidegháborún belül helyi konfliktusok, de mégis nem került sor egy olyan szembenállásra amely azonnal háborúhoz vezetett volna mint ahogy az első világháborút nagyon hamar követte a második. Ennek talán az egyik oka az, hogy a háború, a második világháború végén és ezt tekinthetném egyébként a hidegháború első aktusának is, az Amerikai Egyesült Államok atombombát dobott le Japánra. Ez elindított egy olyan fegyverkezési versenyt, ami a második világháború utáni időszakot jellemezte. Nagyon hamar a Szovjetúnió is kifejlesztette a maga atomfegyverét, aztán a hidrogénbombának a kifejlesztése következett és olyan súlyú volt ezeknek a tömegpusztító fegyvereknek a jelenléte, amely végül is a békét szolgálta és akármilyen paradox módon is hangzik, de hát végül is visszariadtak azok akik esetleg talán hagyományos fegyverekkel sokkal inkább hagyták volna magukat konfliktusba rángatni és összességében azt kell, hogy mondjam, hogy talán ezeknek a tömegpusztító fegyvereknek a jelenléte is hozzájárult ahhoz, hogy ilyen hosszú 60 éven keresztül sikerült megőrizni a békét. Én ezt nagy sikernek élem meg és szerintem jó lenne, hogy ha ez így folytatódnak, mert hát az is egy nagy tanulsága ennek a konferenciának, hogy szörnyű dolog a háború és hogy rettenetes pusztításokat hoz mindenhol.