Mv.: - Vesztesnek lenni címmel történész konferenciát indít hétfőtől a Terror Háza Múzeum. Schmidt Mária, a múzeum igazgatója a vendégünk, jó reggelt kívánok. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója: - Jó reggelt kívánok. Mv.: - Hétfőn érdekes egybeesések lesznek, a moszkvai Vörös téren, gondolom a mauzóleum mellvédjén, ha csak nem csinálnak valami másik stílszerűbb tribűnt, együtt fog állni Putyin, Oroszország képviselője, ott lesz a Lengyel Köztársaság elnöke, mellettük fog állni Schröder német kancellár, az amerikai elnök, a II. világháború befejezésének 60. évfordulója, Önök meg egy olyan konferenciát csinálnak, ahol lengyel és magyar történészek a két ország nézőpontját a háborúról vetik egybe. Ez a történelmi körítés, hogy a Putyin meg a Schröder most együtt nyilatkoztak a II. világháborúról például, amire nem volt példa még az elmúlt hatvan évben, ez milyen hátteret ad ehhez a konferenciához, milyen szándékokat tesz lehetővé? Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója: - Mi azért rendeztük ezt a konferenciát, mert azt gondoljuk, hogy az egyik legfontosabb eseménye volt a XX. századnak a II. világháború, és 1945, amikor véget ért a háború, hosszú időre meghatározta azt, hogy az itteni, az európai népek, a világ népei hogy élnek majd tovább. És hát tulajdonképpen a mai napig még mindig jelen van a mindennapjainkban a II. világháborúnak az emléke, a pusztulás, mindaz amin keresztül mentek azok az emberek akik ezt a szörnyű tragédiát megélték, mert hát rettenetes pusztulás volt, több mint hatvan millió ember pusztult el. És mi azt gondoltuk, hogy azért mégis ez a hatvan év egy olyan hosszú, talán, talán van olyan hosszú időszak, hogy el lehet kezdeni egy kicsit más szempontból is beszélni erről. Ott lesznek majd Moszkvában a győztesek, és mi azt gondoltuk, hogy beszéljünk most arról, hogy milyen volt vesztesnek lenni. Mv.: - Ott lesz a vesztes is. Schröder is ott lesz. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója: - Hát ez, ez egy nagyon érdekes (közbe szólnak) Mv.: - Pikáns helyzet, és (közbe szólnak) Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója: - Igen, de ott lesz, ott lesz például Jaruzelszky tábornok is. Tehát azért a lengyelek számára is ez (közbe szólnak) Mv.: - De ott lesz Kvasnyevszky is. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója: - És a Kvasnyevszky is. Tehát nagyon érdekes hogy kik lesznek ott, és kik mentek el, majd ennek az elemzése is még egy, egy külön, elég érdekes aktuálpolitikai összefüggésekre is rávilágító kérdést vett fel. De én azt gondolom, hogy, hogy arról még nem nagyon beszéltünk, hogy hatvan év távlatából ki számít győztesnek és vesztesnek, hiszen akkoriban. 45-ben, amikor eldöntötték hogy ki a győztesek között, ki kap a győztesek között helyet, és ki kap a vesztesek között helyet, akkor ez egy politikai döntés volt. Mv.: - Hogy jön össze ez a konferencián? hiszen ugye azon az akkori osztályozáson Magyarország egyértelműen a vesztesek közé került, a háború végére Lengyelország a győztesek közé került. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója: - Győztesek közé. így van. Mv.: - Miközben a háború első igazi nagy vesztese, és az egyik legnagyobb véráldozatot hozó ország Lengyelország volt. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója: - így van, Lengyelország volt, és hát ugye felmerül a kérdés, hogy milyen győztes az, akit, akit megszállva tartanak katonailag negyvenöt éven keresztül. Vajon tényleg győztes volt-e Lengyelország. De ott lesz egy cseh történész is, lesz olasz is, bolgár is, tehát azt gondolom, hogy inkább egy kicsit, lesz ugyan egy, egy orosz és egy német is, de inkább ezeket az országokat szeretnénk egy, egy közös párbeszédre, közös kérdés feltevésre, együtt gondolkodásra késztetni ennek a 60. évfordulónak a kapcsán. Mit jelentett ez ezeknek az országoknak a számára, sikerült-e feldolgozni mindazt amin keresztül mentek, hogy lehet egy vereséget egy népnek, egy nemzetnek a saját hasznára fordítani, vajon mit könnyebb elviselni, a győzelmet vagy a vereséget, és hát szerintem van mit beszélni erről, hiszen ha a mai nap visszanézünk, Oroszország nyerte meg azt a háborút, vagy Németország, nézzük meg hogy áll a két ország (közbe szólnak) Mv.: - Hát volt az a kicsit cinikus mondás, hogy Oroszország megnyerte a háborút, Németország meg megnyerte a békét. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója: - Hát bizony, igen. Ez is többek között az egyik kérdés amiről beszélni szeretnénk, hogy vajon elég-e a háborút megnyerni, vagy inkább a békét is fontos lenne megnyerni. Ki nyerte meg ezt a békét, ami persze nem volt béke, mert ma hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy rögtön másnap, május 10-én, hogy mondjuk hát képletesen fejezzem ki magam, egy új háború kezdődött, a hidegháború, amely szintén eltartott, szinte a XX. század utolsó perceiig. Mv.: - Van egy nemzetközi közmegállapodás, ami nagyon-nagyon leegyszerűsítve, vészesen leegyszerűsítve úgy szól, hogy a II. világháborúban végső soron a demokrácia nyert, mert a nácizmus, illetve a fasizmus a demokrácia elpusztítására szövetkezett, és végső soron azzal együtt is, hogy ebben a szövetségben ott volt egy diktatórikus hatalom, a Szovjetunió, végső soron a nácizmus megállítása azért volt fontos, és azért győzelem ez, mert nem pusztíthatta így el az európai demokráciákat. Ez nagyjából töretlen közmegállapodás a világ gondolkodásában. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója: - Igen, és azt gondolom, hogy, azt gondolom, hogy nagyjából meg is felel a valóságnak. Ennek ellenére fontos, hogy azért bizonyos kérdéseket, amelyeket eddig nem tettünk fel, vagy nem elég hangsúllyal, például a háború kirobbanásakor, milyen szerepet játszott ebben a Szovjetunió, milyen szerepet játszott egészen 1941 nyaráig, hiszen azért (közbeszólnak) Mv.: - Lehet ebbe még újat mondani? hiszen a rendszerváltozás környékén a Monotov-Ribentrop paktum titkos záradéka is immáron szöveghűen a nyilvánosság elé került, a balti államokkal kapcsolatos akkori szovjet politika nyilvánosság, vagy politikának az alapvetései nyilvánosságra kerültek, bár éppen egy friss napi pikantéria, hogy Putyin nem volt hajlandó elismerni a balti államok megtámadásának törvénytelenségét. Szóval lehet ebbe még újat mondani, vagy már tudunk mindent? Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója: - Szerintem igen. Nemzedékek nőttek fel, amelyek egyáltalán nem is tudtak erről, és nem is tanultak erről. Nagyon sok sztereotípia él még az emberekben a II. világháborúról. Az angolszász levéltárak egyrésze még mindig nem nyitott. Nagyon sok olyan nyitott kérdés van a II. világ (közbe szólnak) Mv.: - Az orosz levéltárak egy jelentős része még mindig hozzáférhetetlen. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója: - így van. Tehát nagyon sok olyan kérdés van, amivel még egyáltalán nem foglalkoztak. Tehát például az angolszász országok szerepével nem foglalkoztunk még olyan súllyal, mint amilyen súllyal. Tehát egy világégésről van szó, ahol azért mindig arra koncentráltunk az elmúlt évtizedekben, hogy a náci Németország felelősségét hangsúlyozzuk, és ez szerintem bizonyos fokig rendben van, hiszen a fő felelőse ennek a konfliktusnak a náci Németország volt, de én szerintem elérkezett az idő arra, hogy most megnézzük, hogy a mások, a győztesek részéről merültek-e fel mulasztások, ők miben felelősek, és azok akik a vesztesek közé kerültek, mint például mondjuk Magyarország, hogy tudjuk ma már, ennyi év távlatából pontosan meghatározni azokat a pontokat, ahol tényleg mulasztás és hiba történt, és hol vannak azok, esetleg azok a döntések, amelyeket nem lehetett volna elkerülni. Tehát azt gondolom, hogy, hogy ha mi vagyunk az egyetlen vesztesek, és szép lassan úgy tűnik, hogy már mindenki valahogy megpróbál ebből a helyzetből kikerülni, akkor próbáljunk szembenézni azzal, hogy mit jelentett mondjuk kétszer világháborút veszteni egyetlen egy évszázad alatt. Hogy tudtunk ebből újra építkezni, hogy tudtunk ebből erőt meríteni. Tehát én egy nagyon érdekes beszélgetést (közbe szólnak) Mv.: - Megszereztük-e például azt a képességet, hogy megtanuljuk, hogy hova kell állni? Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója: - Hát ha, az is egy nagy képesség, hogy van-e hova állni. De hova lehet állni Európa közepén, amikor a fő összecsapás iránya itt megy át rajtunk. Mv.: - Sok, sokféle példát láttunk magunk körül már erről az elmúlt száz esztendőben is. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója: - így van. Tehát ezt keli megnézni, hogy lehetett volna-e másképp. Vagy pedig vannak olyan történelmi helyzetek, amikor vannak a rossz döntések, meg a még rosszabb döntések. Tehát én szerintem mind, mindazok akik eljönnek hétfőn-kedden a Terror Házába erre a konferenciára, és mindenkit nagy szeretettel várunk, én azt remélem, hogy egy nagyon izgalmas és érdekes vitának, és nagyon izgalmas előadásoknak lehetnek a fültanúi és a szemtanúi. Mv.: - Aztán ki-ki majd vitatja tovább saját köreiben. Köszönjük szépen hogy eljött.
|
