Ma már nyilvánvaló, hogy a németek többsége támogatta Hitlert, a náci diktatúrát, és a II. világháború végét nem felszabadulásként, hanem teljes kudarcként élte meg - mondta Dieter Pohl, a müncheni Történeti Intézet munkatársa a világháború lezárásának 60. évfordulóján rendezett nemzetközi tanácskozáson, a budapesti Terror Háza Múzeumban hétfőn. A XX. Század Intézet által rendezett, Vesztesnek lenni című kétnapos konferenciára több mint egy tucat neves magyar és külföldi történészt hívtak meg.

 

A nemzetiszocialisták bűntetteit és terjeszkedési politikáját kutató Dieter Pohl kifejtette: a német történelem folyamatosságáról zajló vitában "benyomása szerint" az utóbbi húsz évben bizonyos egyetértés alakult arról, hogy 1937-38 után a német történelem "megszakadt". Az addig uralkodó hangulat, az első világháborús sérelmek megtorlása elhalványult a szélsőségesek hatalomra kerülésével, Hitler élettér-elméletének előtérbe kerülésével. A német történelem megszakadásában fontos szerepet játszott, hogy a náci vezetés a zsidó populáció kiirtásáról döntött - mondta a történész, aki "példátlan dimenziókban zajló bűncselekményről" beszélt. Mint hozzátette, a német társadalom az 1942-es sztálingrádi vereség nyomán, miután nyilvánvalóvá vált, hogy Németország nem nyerheti meg a háborút, fokozatosan eltávolodott a náci rezsimtől.

 

A legfrissebb adatok szerint a német fegyveres erők 5,3 millió tagja halt meg a háborúban, a német lakosság vesztesége 800 ezer-1,2 millió ember volt - mondta Dieter Pohl. A háborúnak máig központi szerepe van a német identitásban. Az emlékezésben 1989 óta központi szerep jut a zsidók meggyilkolásának - fűzte hozzá. Egy európai háborús emlékezet kibontása érdekében párbeszédet kell kezdeni az országok között - hangsúlyozta.

 

Schmidt Mária, a múzeum főigazgatója előadásában egyebek között arról beszélt, a második világháborút a náci Németország akkori szövetségese, a Szovjetunió támogatásával robbantotta ki. A hitleri harmadik birodalom az egész civilizációt fenyegette, élet- és emberellenes ideológiája, fajelméleten alapuló gyilkos gyakorlata semmiféle kompromisszumot nem tett vele szemben lehetővé, "hozzá hasonlóan a sztálini Szovjetunió kíméletlen, ázsiai diktatúrája is élet- és emberellenes gyakorlatot követelt" - mondta a történész.

 

A vesztesek közül a második világháború végén a jóvátételi és területi rendelkezéseket tekintve "megint Magyarország járt a legrosszabbul" - jegyezte meg. Schmidt Mária kifejtette: az ország a két világháborús vereséget máig nem dolgozta fel maradéktalanul. A vereség tárgyilagosságra kötelez - mondta, és felszólított: "fel kell számolnunk tévképzeteinket, vissza kell találnunk utolsó tiszta gondolatunkhoz és erről az alapról kell újra felépítenünk önmagunkat".