A XX. Század Intézet által rendezett, Vesztesnek lenni című kétnapos konferenciára több mint egy tucat neves magyar és külföldi történészt hívtak meg.

A nemzetiszocialisták bűntetteit és terjeszkedési politikáját kutató Dieter Pohl kifejtette: a német történelem folyamatosságáról zajló vitában "benyomása szerint" az utóbbi húsz évben bizonyos egyetértés alakult arról, hogy 1937-38 után a német történelem "megszakadt". Az addig uralkodó hangulat, az első világháborús sérelmek megtorlása elhalványult a szélsőségesek hatalomra kerülésével, Hitler élettér-elméletének előtérbe kerülésével.

A német történelem megszakadásában fontos szerepet játszott, hogy a náci vezetés a zsidó populáció kiirtásáról döntött - mondta a történész, aki "példátlan dimenziókban zajló bűncselekményről" beszélt.

Mint hozzátette, a német társadalom az 1942-es sztálingrádi vereség nyomán, miután nyilvánvalóvá vált, hogy Németország nem nyerheti meg a háborút, fokozatosan eltávolodott a náci rezsimtől.

A legfrissebb adatok szerint a német fegyveres erők 5,3 millió tagja halt meg a háborúban, a német lakosság vesztesége 800 ezer-1,2 millió ember volt - mondta Dieter Pohl.

A háborúnak máig központi szerepe van a német identitásban. Az emlékezésben 1989 óta központi szerep jut a zsidók meggyilkolásának - fűzte hozzá.

Egy európai háborús emlékezet kibontása érdekében párbeszédet kell kezdeni az országok között -hangsúlyozta.

Schmidt Mária, a múzeum főigazgatója előadásában egyebek között arról beszélt, a második világháborút a náci Németország akkori szövetségese, a Szovjetunió támogatásával robbantotta ki.

A hitleri harmadik birodalom az egész civilizációt fenyegette, élet- és emberellenes ideológiája, fajelméleten alapuló gyilkos gyakorlata semmiféle kompromisszumot nem tett vele szemben lehetővé, "hozzá hasonlóan a sztálini Szovjetunió kíméletlen, ázsiai diktatúrája is élet- és emberellenes gyakorlatot követelt" - mondta a történész.

A vesztesek közül a második világháború végén a jóvátételi és területi rendelkezéseket tekintve "megint Magyarország járt a legrosszabbul" -jegyezte meg.

Schmidt Mária kifejtette: az ország a két világháborús vereséget máig nem dolgozta fel maradéktalanul. A vereség tárgyilagosságra kötelez - mondta, és felszólított: "fel kell számolnunk tévképzeteinket, vissza kell találnunk utolsó tiszta gondolatunkhoz és erről az alapról kell újra felépítenünk önmagunkat".

Szégyenteljes színjáték zajlik Moszkvában, a világ vezető politikusai a történelmet tovább torzítva, egymással vetélkedve ünneplik a nagy honvédőnek nevezett háborút - mondta Vlagyimir Bukovszkij, az egykori szovjet kényszermunka-táborokat megjárt neves emberjogi aktivista hétfőn, a budapesti Terror Háza Múzeumban rendezett nemzetközi tanácskozáson.

A XX. Század Intézet Vesztesnek lenni címmel szervezett kétnapos konferenciát a második világháború európai befejeződésének 60. évfordulója alkalmából.

A Konrad Adenauer-díjas volt szovjet disszidens szatirikus paródiának nevezte a moszkvai megemlékezést, amelyen a világ vezetői Vlagyimir Putyin orosz elnökkel együtt ünnepelnek. Utalt arra, hogy Putyin a szovjet titkosszolgálat, a KGB ezredese volt, ez a szervezet dugta őt is börtönbe.

Vlagyimir Konsztantyinovics Bukovszkijt 1963-tól 1976-ig több ízben letartóztatták, pszichiátriai rabkórházba zárták. Kényszermunkára, belföldi száműzetésre ítélték betiltott irodalom terjesztéséért és a polgárjogi mozgalomban való közreműködésért.

Nyugatra juttatott információkban leleplezte a szovjet pszichiátriai intézményekben zajló kínzási és kényszer-gyógykezelési gyakorlatot. 1976-ban kicserélték Luis Corvalánra, a Chilei Kommunista Párt főtitkárára, később kutató lett a kaliforniai Stanford Egyetemen és egyetemi tanár a Cambridge-i Egyetemen.

Vlagyimir Bukovszkij kijelentette: Hitler és Sztálin közösen kezdte a második világháborút, a nácik és a vörösök egyetértettek, a régi európai rendet el kell pusztítani.

A náci és a szovjet rendszer közötti nyílt antagonizmus hirdetése a 30-as években szoros, titkos együttműködésük elfedését szolgálta - mutatott rá Győztesnek lenni? című előadásában.

A háború utáni légüres tér hihetetlen hazugságokkal telt meg; a mai közfelfogás is részben a sztálini propaganda áldozata, például elfogadott vélemény, hogy a jobboldalon álltak a gonoszok és a baloldalon a jó fiúk - fogalmazott.

Az igazság ezzel szemben az, hogy Sztálin volt az, aki feltalálta és rászabadította Európára Hitlert. Az orosz diktátor - aki az egész kontinenst meg akarta szállni, de csak a felét tudta - Hitlerrel együtt felelős az általuk okozott pusztulásért, az előbbi mégis végső győztesként, az utóbbi örök bűnözőként vonult be a történelembe.

A volt szovjet disszidens szerint bármilyen háború első vesztese az igazság, és a béke mindig a győztesek tollával íródik.

Úgy értékelte, "ma is az erkölcsi skizofrénia világában élünk": a hidegháború történetét írják újra, hasonlóan ahhoz, ahogy annak idején a világháborúét.