Mong Attila: - A múlt árnyai címmel tartottak tudományos konferenciát a nyilas megszállás hatvanadik évfordulóján a XX. Század Intézetben. A rendezvény szervezője, a  Terror   Háza  Múzeum főigazgatója elmondta, céljuk volt hogy a tudomány eszközeivel tárják fel és elemezzék, mit is jelentett a nyilas korszak Magyarországon. Gál Ildikó kérdezte Schmidt Máriát.

Schmidt Mária: - A hatvanadik évfordulója van annak, hogy a nyilasok a nácik segítségével hatalomra kerültek Magyarországon és nagyon rossz emlékei vannak a magyar társadalomnak erről a rövid ideig tartó, de nagyon tragikus nyilas uralomról. Azt gondoljuk, hogy ilyenkor az a megfelelő, hogyha emlékezünk ezekre a nagyon súlyos hetekre, hónapokra. Ha megkönnyezzük az áldozatokat és ha a tudomány eszközeivel felelevenítjük mindazt, amit ezek a nyilasok képviseltek, amit megvalósítani akartak. Hogy megtanulják azok akik most élnek, akik nem nagyon tudnak erről semmit, hogy milyen volt ez a nyilas ideológia, mit akartak, mit tettek aztán, mit valósítottak meg. Valójában milyen tevékenységek fűződnek a nevükhöz.

Gál Ildikó: - A konferencia meghívott vendégei között szerepel Mezei András költő, Szita Szabolcs történész és Máté Áron, szintént történész. Ők miről beszéltek?

Schmidt Mária: - Mezei András maga is megszenvedte ezt a nyilas időszakot. Édesanyjával együtt hajtották végig a fővároson sárga csillaggal. Ezek olyan élmények, amelyekre neki mindig emlékeznie kell, amelyet nem tud kitörölni a lelkéből. Arról beszélt, hogy milyen fontos a lelkek méregtelenítése. És erre szolgáltak azok a versek, azok a régi napoknak a történéseit felelevenítő szavai, amelyek nagyon megrendítőek voltak. Utána pedig Váci Áron fiatal munkatársunk, a nyilasok egyik fő ideológusának, Péntek Istvánnak az eszmerendszerét elemezte és rámutatott arra, hogy a nyilasoknak az ideológiája a szociáldemokrata, kommunista eszmékkel rokon, valójában egy nemzeti szocialista ideológia volt, amely a nemzeti kérdést és a szocializmust foglalta egységbe. Amiben meg is felelt a példaképének, a nemzeti szocializmus németországi vállfajának. Szita Szabolcs pedig arról a tragédiáról beszélt, amelynek a keretében magyar zsidókat deportáltak, zömében gyalogmenetben nyugatra, hogy ott erődítési munkákban, mintegy kölcsön zsidókként vegyenek részt. Már maga a kifejezés is szörnyű. Mai eszünkkel el se tudjuk képzelni, hogy emerekről mint tárgyakról beszéltek valaha is.