Hírek

Markó György történész.: - Harminc, negyven fiúnak a története az igazából ürügy volt nekem arra, hogy a korszakot bemutassam. Ezt az első látásra talán szürkének tűnő, de végül roppant izgalmas korszak. Ezek a fiúk iskolába menet, meg jövet találkoztak a Moszkva téren 1964-ben, 65-ben, együtt mentek a hét végén táncolni a Bercsényi Klubba, vagy a Hess András térre. De eljártak az Egyetemi Színpadra. Olyan művészfilmeket néztek meg, mint Hamu és Gyémánt és ezekről vitatkoztak is és ez volt a bűnük, hogy politizáltak is. Elutasították ezt a rendszert és hát ez nyilván kiváltotta a hatalom haragját. Erről szól a könyv. Hétköznapi fiúk története, de nyilván a korszakról szól, nem egyénekről. Mindenki csak gúnynévvel, becenévvel, illetve szignójával szerepel. Én ekkor kiskamasz voltam, tíz éves gyerek mikor ez a történet elkezdődik. Tehát ezek nyilván nem személyes, vagy maximum érintőlegesen személyes élmények. Azok a zenekarok amik az én kamasz koromban ugye már legendásak voltak az Illés, az Omega ezek ekkor indulnak. Tehát azért számomra is van egy ilyen érzelmi kötődés ehhez a korszakhoz. Nagyon jó ürügy volt arra, hogy bemutassam a korszakot ezeknek a fiúknak a története. Hát itt koncepciós eljárásban még bíróság elé is citálnak. Az más dolog, hogy a bíróság torkán sem lehet akármit lenyomni és felmentik őket hiszen az államvédelmi szervek ezek fő ütőkártyájukat az ügynök jelentéseket nem tudják kijátszani, mert akkor leleplezik az ügynököket. Tehát végülis a vádak megdőlnek a bíróság előtt hiszen nincsenek tárgyi bizonyítékok. Ezek a fiúk egymás között beszélgettek. Ezt nem tudja a hatóság bizonyítani hál Istennek.

Markó György történész.: - Megmondom őszintén én csak állambiztonsági jelentéseket használtam fel a könyv megírásához, illetve a korabeli sajtót természetesen azt átnéztem, de visszaemlékezéseket nem csináltam. Ez lehet, hogy gyengéje a könyvnek, de úgy tűnik legalábbis most a bemutató után az egykori galeri tagokkal beszélgetve úgy tűnik, hogy ennek ellenére sikerült visszaadnom a kort.