Attól függ, ki mire emlékszik. Jómagam Gothár Péter 1981-es születésű Megáll az időjére, amelyben Őze Lajos, aki frissen szabadul ´56 után, azt mondja egy füstös csehóban Pierre-nek, az azóta már szintén eltávozott Pauer Henriknek, a kevertél kortyolva: "Ezt még nem rontották el." Mi tagadás, beletapsoltunk a filmbe a József körúti Bányász moziban, későbbi asszonynevén Graffitíben, ahol kilenc évvel később már a Dunagate-botrányt ismertetik az ellenzéki pártok képviselői. Erről az izgalmas tíz évről volt szó azon a kétnapos tanácskozáson, amelyet csütörtök-pénteken a XX. Század Intézetben szervezett Schmidt Mária történész és Fricz Tamás politológus, az intézet igazgatója.

 

Van feelingezés is a konferencián: korabeli zenés-szagos reklámklipek fogadnak bennünket. Nevetünk az anno nagy botrányt kavaró óvszerreklámon, amikor is a felfújt kondomon megjelenik a NO AIDS-felirat, és a segédeszköz szép lassan, piciny ejtőernyőként pilinckázik alá a hitvesi ágy puha paplanjára. Isteni a Billerbeck-reklám, nem beszélve a kiváló Szilágyi Istvánról, aki a nyolcvanas években ezresekkel púpozott ruháskosárral reklámozza a lottóötöst. Egy szó, mint száz, egy korszak reklámklipjei többet árulhatnak el az adott időszakról, mint tíz történelemkönyv.

 

A konferencián valaki azt mondta, hogy kétarcú volt az évtized. Már van kötelező kettős jelölés a parlamenti választásokon (1985), amelyen elindul(na) ifi. Rajk László, Tamás Gáspár Miklós, Bauer Tamás és Ráday Mihály. De hogy, hogy nem, a jelölőgyűlést már jó előre feltöltik aktív párttagokkal, civilbe öltözött megbízható munkásőrökkel, és - láss csodát -, az említett urak nem kapják meg a jelenlevők egyharmadának - a választhatósághoz szükséges - szavazatát. Ez pech. A másik oldalról: jó szervezés. Szerencsés Károly tartott erről nagy sikerű előadást. De hát a nyolcvanas évekre esik a Los Angeles-i olimpia "önkéntes" bojkottálása is, mivel "az amerikai szervezők nem garantálják a szocialista országok sportolóinak biztonságát". Erről Takács Róbert beszélt a korabeli sajtó tükrében. Ugyanígy a nyolcvanas évek: 1987. november 14-e, amikor egy ködös szombaton a Magyar Nemzetben megjelent a híres Pozsgay-interjú, becsempészve - keretes kurzívban - a lakiteleki MDF-es alapítónyilatkozatot. Másfél évvel később nevezetes nap, 1989. január 18-a, szintén szombat, amikor Mester Ákosék Pozsgayval interjút csináltak a rádióban arról, hogy 1956-ban nem ellenforradalom volt, hanem népfelkelés. "Holnaptól minden másképp volt". A nyolcvanas években forgatta három Napló-filmjét Mészáros Mária, az első darab "csak" három évig pihent dobozban. De ez idő tájt, 1985-ben lett az SZKP főtitkára "Gorbi", elsöpörve az addig uralkodó gerontokráciát (Kun Miklós történész előadása). Földesi Margit kifejezésével a periódus a "terepszínű Moszkvicsok kora". Létrejött a demokratikus ellenzék, sokat tanulva a lengyel Szolidaritástól. És nem utolsósorban megtartották a nagyhatalmi találkozót Reagan és Gorbacsov között, sutba dobva Jaltát. De ezzel már újabb fejezet kezdődött. Lett bársonyos forrongás Ka-Európában.