Mintha éppúgy fejeződött volna be a II. világháború magyarok és lengyelek számára, éppolyan közös sorsot éltünk meg az eltelt 60 esztendőben, s ez erősíti a két nemzet kapcsolatát, barátságát - mondta Jan Rokita, a lengyel polgári platform miniszterelnök-jelöltje a tegnapi tanácskozáson. A politikus mintegy summázataként közös célként azt javasolta, hogy hozzunk létre egy lengyel-magyar szövetséget az igazság érdekében, hogy mindazon értékek, amelyek a nácizmus, illetve a kommunizmus pusztítása idején hozzásegítették nemzeteinket a túléléshez, ne mehessenek veszendőbe. Az egész tanácskozást jellemezte az a felismerés, hogy Közép-Európában győztesek és vesztesek éppúgy megszenvedték a második világégés lezárását és az azt követő újabb totális diktatúrák időszakát. Jiri Friedl a II. világháborús csehszlovák ellenállás feledésbe ment emlékéről tartott számvetést, a lengyel Andrzej Chwalba pedig arról a legális és illegális kulturális tevékenységről szólt, amely a megszállt Lengyelország legnehezebb pillanataiban sem szünetelt. Dombrádi Lóránd a világháború alatti sikertelen magyar kiugrási kísérletekről adott egzakt képet. Jan Rokita lapunk azon kérdésére, hogy miként lehetne igazságot tenni a „felszabadulás", illetve „szovjet megszállás" vitában, úgy fogalmazott: nem a szavak a lényegesek, hanem a történelmi igazság. A szabadság ugyanis magyarok és lengyelek számára is csak 1989-ben érkezett el.