Ami hatvan évvel ezelőtt megtörtént, annak nem lett volna szabad - hangsúlyozta Schmidt Mária "A múlt árnyai" című konferencia megnyitó beszédében, és így folytatta: keserű lecke volt ez számunkra, de nem szabad elfeledni azt sem, mindig lehet újra kezdeni. A Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint bosszantó aktualitása is van ennek a konferenciának, és értetlenkedését fejezte ki, miként válhatott napjainkra egy zavaros elmével megáldott asszony ismert médiaszemélyiséggé. Mint mondta, bosszantó, hogy egy egész ország ismeri ostoba elméleteit, ám az is aggályos - tette hozzá, hogy a kommunista eszméket és szervezeteket a mai napig nem ítélik el kellő mértékben. Bácsfi Dinánára utalva kijelentette: az a kicsiny csoport, amely a fasizmus szellemét akarta volna életre hívni október 15-én az Andrássy út 60. előtt, nem lehet igazán tisztában az akkori helyzettel, hiszen nem élték át azokat a borzalmakat.

"Ezért is hívtuk meg a konferenciára Mezei András költőt, aki maga is túlélte a nyilas uralmat és Budapest ostromát, így saját életéből, élményeiből tud meríteni a mai napon" - zárta gondolatait Schmidt Mária.

"Amiről beszélni kell"

Mezei András arra emlékeztetett, hogy bár az oroszok 1944 végén már a város külső kerületeiben harcoltak, a németek legfontosabb célja mégis a gettó megsemmisítése volt. "Borzalmas éveket éltünk át a diktatúrában, és akik szót emeltek valami ellen, azok a saját életükkel játszottak, még akkor is, ha csak élelmet adtak a zsidóknak" - közölte, majd a történelem groteszk játékára utalva kijelentette: bár a kommunista Oroszországból fejlődött ki az antiszemitizmus, mégis Németországban került hatalomra, ahonnan pedig annak a kommunizmusnak az alapeszméi származnak, amelyek Szovjetunióban tomboltak legkeményebben. Mezei szerint mindent el kell követni, hogy ezek az ordas eszmék soha többé ne nyerhessenek teret a világ egyetlen országában sem.

"A nyilas pártállam kiépítése"

Máthé Áron Szálasi Ferenc egyik jobb kezéről, Péntek Istvánról tartott előadást. Közölte: Péntek István a szocializmusról az I. világháborúban hallott először, méghozzá a lövészárokban. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe menekült, ahol a helyi munkás szakszervezet tagja lett, ám ott hamar megcsömörlött a gyenge politizálástól, aminek egyenes következménye lett, hogy 1931-ben a trockista vonalhoz csatlakozott. Szálasival való megismerkedése után hamar feladatot kapott: a nyilas mozgalom alapelveit kellett kidolgoznia. 1938-ben letartóztatták, és egy évre internálták, majd Németországba szökött, ahol újabb teendőt kapott, a hungarizmus elfogadtatásáért kellett lobbiznia a felső náci vezetésnél. 1944-ben tért vissza Magyarországra, ahol Szálasi ismét megbízta egy munkával, a nyilas eszmék terjesztésével. A háború utolsó szakaszában visszamenekült ugyan a németekhez, de később kiadták, és itthon a népbíróság nyolcévi kényszermunkára ítélte.

"Péntek története nem egyedi, elég Málnási Ödönre gondolnunk" - fogalmazott Máthé, aki szerint több olyan embert is ismerünk Magyarországon, akik kommunistából lettek nyilasok. Ezt a jelenséget magyarázza az is, hogy kommunista jelszavakat fedezhetünk fel a nyilasok szórólapjain és programjában - tette hozzá.

"Halálmenetek Bécs felé"

"1944. október 18-án érkezett hazánkba az az Adolf Eichmann és SS kommandója, kiknek egyetlen feladat Budapest zsidótlanítása volt - elevenítette fel a hatvan évvel korábban történteket Szita Szabolcs történész, aki a bécsi halálmenetekről szólva megjegyezte: ezeknek célja mindössze az volt, hogy a háború végéig kölcsönadott zsidókat eljuttassák a mai Ausztria területére. Az október 26-án indított első menetben 35.000 zsidó kelt útra, természetesen gyalog, mert a szállítási költségeket minimálisra kellett szorítani. Az eredeti tervek szerint Budapest-Bécs-Graz háromszögben kellett megszervezni a hatékony védekezést, aminek egyes munkáit a zsidókkal kívánták elvégeztetni. Bár a deportálás ötlete Eichmanné volt, a műveleteket mégis Vajna Gábor belügyminiszterrel vezényeltették le.

A menet az Óbuda-Piliscsaba-Dorog-Süttő-Szőny-Gyönyü-Dunaszeg-Mosonmagyaróvár-Hegyeshalom útvonalon haladt végig, tagjai nagyrészt idősebb nők, hatvan év feletti férfiak, és gyermekek alkották. A gyalogmenet hamar kiéhezett oszloppá vált, ugyanis a napi 30 kilométeres távon végig korbáccsal, botokkal és puskatussal verték őket, miközben a novemberi hidegben földön altatták a foglyokat, és naponta csak egyszer osztottak enni. A menetből folyamatosan hullottak el a gyengébbek, hullájukat azonban senki sem takarította el az utakról. A tömeghalál a lakosságot is elborzasztotta, ám akik élelemmel segítették a menet tagjait a nyilasok azonnal letartóztatták.

"Az áldozatok száma meghaladta a több ezret, igaz pontos adatokról a mai napig nincsen tudomásunk" - tájékoztatott Szita Szabolcs.

"Nyilasok 1945 után"

"1945 után a nyilas eszmék tovább éltek a világ különböző pontjain" - hangsúlyozta Startk Tamás történész, aki főbb példaként Grazot, Londont, Sao Paolot és Melbourne városát említette, ahol a szervezetté vált emigrációk nyilas eszméket propagáló lapokat is megjelentettek. Ezek a lapok, mint mondta nem voltak valódi újságok, főleg levélben, postai úton terjesztették bizonyos körökben, ezért nehéz volt törvényes úton szabályozni őket.

És bár szűk körben terjesztették, mégis hatalmas árt okozott Magyarországnak, pontosabban a magyar katonai emigrációnak, ugyanis gyakran a nyilas és a katonai emigrációt hajlamosak voltak összemosni külföldön - tette hozzá.

Ezek a lapok kezdetben nagyon óvatosan jelentek meg, munkatársaik antibolsevistaként jellemezték magukat, és a nyilas eszméiket is e mögé bújtatták. Lényege: Magyarország nem tett mást, mint végezte feladatát, és harcolt az ázsiai hordák ellen - tatárok, szlávok - és harcuk csúcspontját 1944. október 15. jelentette, mikor offenzívát indíthattak a Szovjetunió ellen.

Az újságok foglalkoztak a világháborús perekkel is. Hangoztatták: Hitler nem akarta kiirtani a zsidóságot, és a veszteségüket is mindössze másfélmillióban állapították meg. A zsidótörvényt egyensúlytörvényként emlegették, és a deportálást nem bűnként, hanem nemzeti önvédelemként élték meg, sőt Szálasi Ferencről határozottan állították, nem volt antiszemita.

"A nünbergi és más pereket zsidó bosszúként emlegették, amely egyben a kereszténység elleni perként élt tudatukban" - zárta előadását Stark Tamás.

"A német szélsőjobboldal"

Keresztes Lajos előadásában arra a lényegi elemre mutatott rá, hogy a német katonai felső vezetés egy részét semmi bántódás nem érte a világégés után. Mint mondta, Paulus tábornok egy percre sem került börtönbe, sőt komoly pénzeket vett fel azért, hogy megosztotta tapasztalatait a CIA-val.

"Az elmélet egyszerű, az orosz fronton harcolt tábornokok az USA számára voltak fontosak, míg a Nyugat Európában vitézkedők a KGB-nek jelentettek felbecsülhetetlen értéket" - szögezte le a történész, aki példaként említette egy tábornok visszaemlékezéseiért 7000 dollárt fizettek az amerikai titkosszolgálatok.

Jelenleg Németország lakosainak alig két százaléka élt a világháború alatt, és Schröder az első kancellár, aki 1945 után született. Nem úgy, mint Helmut Kohl és Helmut Schmidt, akik közvetve személyesen is érintettek voltak a háborúban. Az évek múlásával egy határozott tendencia figyelhető meg - közölte a történész, aki szerint a német társadalom egyre inkább le akarja vetni múltját, azt a múltját, amihez már szinte semmi köze nincs.